Navigáció: Kezdőlap / Egyéb / 1956. október 23. – A vörös csillag lehull

1956. október 23. – A vörös csillag lehull

1945-ben a Vörös Hadsereggel érkeztek vissza hazánkba az addig Szovjetunióba menekült magyarországi kommunisták. A szovjet hatalom háta mögé bújva építették ki önkényuralmukat, melyet az internáló táborok, verőlegények és kínzókamrák jellemeztek. A Rákosi Mátyás terrorja azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly jellemző szabadság vágy, és elsőként a keleti blokkban fegyveresen felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer ellen. Mi magyarok a világ szemében a szabadság gyermekei vagyunk, még reménytelennek tűnő helyzetekben is szembeszállunk a nagyságrendekkel erősebb ellenféllel is. Ez a mai helyzetben akár egy intő jel lehet az új –szabadnak mondott – világ hatalmasságainak! Akik elnyomó törekvésekkel, a magyar nép kizsigerelésének szándékával lépnek föl, hamar szembetalálhatják magukat a puszták népének elsöprő haragjával.

1956-ban az “orosz medve” másodszor törte le Magyarország függetlenségét. Hiszen az 1848-1849-es magyar szabadságharcot csak a cári csapatok tudták eltiporni. Nem köztudott tény, hogy a Habsburgok nem tudtak felülkerekedni a magyar honvédek elszántságán, ezért a Habsburg császár, I. Miklós orosz uralkodó segítségét kérte. 1849 májusában Varsóban, Ferenc József megalázkodva, térdet hajtva kézcsókkal könyörgött a cárnak a katonai segítségért. A z oroszok addig nem látott méretű hadat állítottak ki a magyarok ellen. A Magyarországra küldött intervenciós cári csapatok létszáma meghaladta a néhány évtizeddel korábban Napóleon ellen felállított orosz hadsereg nagyságát! Az 1944-ben hazánk földjére lépett Vörös Hadsereg a Szovjet típusú véres kommunista diktatúra kiépítésének lett fegyveres alátámasztója. Rákosi Mátyás a gyűlölt sztálinista – kommunista rendszerét kizárólag az orosz hadigépezettel a háta mögött tudta kiépíteni. A magyar nép idegenkedett a baloldal hatalmától, a Magyar Kommunista Párt kizárólag az elcsalt választásokon tudott hatalomra jutni. Pontosabban 1947-ben, az elhíresült “kékcédulás választásokon”, a szavazatok mindössze 22%-át kapták meg. Majd a aljas módszerekkel felszámolták a többpártrendszert és 1949-re kiépítették embertelen diktatúrájukat. Természetesen saját maguktól erre képtelenek lettek volna, a háttérben mindvégig fenyegetően ott állt Vorosilov marsall és a Vörös Hadsereg.

Az a Vörös Hadsereg, melynek dúlását, kegyetlenkedését hazánk népe megszenvedte a háború utolsó éveiben. A későbbi kommunista történetírás által “hős felszabadító szovjet hadseregnek” nevezett alakulatok katonái tömegesen erőszakoskodtak nőkkel, mindent vittek ami mozdítható volt, kezdetekben csak “zabráltak”, majd a győztes háborújuk után módszeresen szállították el a magyar termelő vagyont a Szovjetunióba. Nos, ezekre a csapatokra támaszkodva épült ki egy törpe kommunista kisebbség, nemzet- és emberellenes diktatúrája. A szabadságot szerető magyar nép ez ellen az embertelen Rákosi Mátyás nevével fémjelzett terrorgépezet ellen fogott fegyvert.

Kezdetekben a forradalom a kommunisták elnyomása ellen lépett fel, majd a szovjet beavatkozást követően átváltott szabadságharcba. Az orosz medve nyomasztó katonai fölénye, tankjaik fülhasogató ágyúszója hamarosan letörte a pesti srácok fegyveres ellenállását.

Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó idegen szándékokon.

Október 23-án, mikor a szabadságért a szovjet tankok elleni harcban elesett, vagy a megtorlásokban megölt hősökre emlékezünk, ne felejtsük, miért adták ők a legdrágábbat, az életüket. Cselekedjünk tehát úgy, hogy ha a Teremtő előtt találkozunk velük, emelt fővel nézhessünk egymás szemébe.

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Hozzászólások lezárva

Az oldal tetejére