Marossárpatakon egykor hagyománya volt az ostorcsattogtatásnak és a regölésnek. Ma már a településen csak a cigánygyermekek járnak új évet köszönteni, a csattogtatás pedig teljesen megszűnt.
Egykor szilveszter éjszakáján is gyakori volt a reggelig tartó táncmulatság. Az óesztendőt ostorcsattogtatással búcsúztatták. Erre így emlékszik vissza Nagy Zsuzsika néni (képünkön): „Mikor a kenderből készült ostort nekicsapták a tornácnak, erősen hangosan szólt. Kijött a gazda, behívta a csattogtatókat és megkínálta őket pálinkával, kaláccsal, pánkóval. Szilveszterkor mindig sütöttünk pánkót. A csattogtatás lejárt az éjféli harangszóig, utána bál volt. Újév első napján a gyermekek jártak rigmust mondani. Ezért pénzt kaptak a gazdától. A rigmusokban szerencsés, gazdag új esztendőt és bort, búzát, békességet kívántak a gazdának és családjának:
Szépséges hazámnak drága, áldott népe
Adjon Isten békét ebben az új évben.
Fájó sebeinkre gyógyító írt adjon
Tenger bánatinkban boldogság fakadjon.
Ha víg volt az élet évekkel ezelőtt
Adjon a jó Isten boldogabb esztendőt”.
Régen szilveszter éjszakáján megkondult a harang, jelezve az újesztendőbe való belépést. Ma is él még ez a szokás, megszólal a harang, de a petárdák fegyverszerű ropogása elnyomja a harang hangját. Ma főleg petárdák és színes rakéták jelzik az új év megérkezését.
„Az évkezdő újévi szokások nálunk éppúgy, mint más népeknél, főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban – így az év kezdetén – végzett cselekmények analógiás módon maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését. Ami az év első napján történik, az a néphit szerint később, az év során újra megismétlődik. Ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeznek csupa kellemes dolgot cselekedni: vidáman rakott asztal mellett, baráti társaságban lépnek az újévbe, minden jót kívánnak egymásnak” – írja Berekméri Enikő pedagógus az I-es tanítói fokozat megszerzéséért készített dolgozatában.
E szándékos, mágikus célú cselekedetek mellett igyekeznek jósolni a „véletlenből” is. Már a 18. században megjegyzi a tudós Bod Péter, hogy újévkor hagymakalendáriumokat készítenek, melyekből az év tizenkét hónapjának időjárására jósolnak. Például tizenkét gerezd fokhagymába sót tesznek. Minden gerezd egy hónapnak felel meg. Amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd.
A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeztek megtudni, ki lesz a férjük. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Az évkezdő hiedelmek közül nagyon ragaszkodtak a táplálkozás babonáihoz. Például disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert ez a szerencsét kikaparja. Mágikus erejűnek tartják a jókívánságokat, köszöntő énekeket, melyekkel házról házra mennek az üdvözlők.
Nagy Zsuzsanna a szilveszteri babonás hiedelmekről így mesél: „Szilveszter este szokás volt, hogy a leányok lisztből és vízből tésztát gyúrtak, galuskává formálták és ismerős legények neveit papírdarabra felírták, majd belenyomták a galuskába és fövő vízbe tették. Amelyik galuska legelőször feljött a fiú nevével, az lett az ura a leánynak. Én nem hiszek a babonákban, de egyszer én is megcsináltam a galuskát. Annak a legénynek jött fel a galuskája, aki nem tetszett nekem. Hamar rákoppintottam a fakanállal, hogy merüljön el megint. Nem is ő lett az uram.”
A másik babonás hiedelem újév első napjával kapcsolatos, amikor a nőnek nem volt szabad látogatóba menni senki házához, mert balszerencsét hoz. Egész évben szerencsések lesznek a ház lakói, ha férfi, de főleg cigány megy be a kapun legelőször. Buksa Ilona néni mesélte el a következő történetet: „Új év első napján elmentem az unokámhoz látogatóba. De erősen megbántam ezt a látogatást, mert alighogy bémentem a kapun, reám támadt az egész család, hogy az új év első napján üljek otthon, mert szerencsétlenséget hozok a más házára. Abban az évben meg is döglött a tehenük.”
