Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója kapta idén a Magyar Szabadságért díjat. A díjat szombaton a gödöllôi Szentháromság templomban adták át.
Az elismerést minden év júniusának utolsó szombatján, a szovjet csapatok 1991. június 19-i Magyarországról történô kivonulására és az ország függetlenségének visszanyerésére emlékezô magyar szabadság napján adják át. Gémesi György polgármester (GLK) a Magyar Szabadság Napja Alapítvány elnöke köszöntôjében kiemelte: a díjat mindig olyanok kapták, akik jelentôsen hozzájárultak a magyar nemzet felemelkedéséhez, és megôrizték azt a szellemiséget, amit az ország örökségül kapott elôdeitôl. Koltay Gábor filmrendezô, a kuratórium tagja felidézte: a gyôztes nagyhatalmak egyetértésével Kelet-Közép-Európa népei részeseivé váltak egy hosszú évtizedekig feldolgozhatatlan társadalmi és emberkísérletnek, aminek nyomában a teljes elszegényedés, a reménytelenség, a belenyugvás következett, az emberhez méltó élet teljes körû feladása azonban roncsoló hatású, s „többek között ezért sem tudunk igazán mit kezdeni azzal a történelmi lehetôséggel, ami 1989-cel számunkra megadatott”.
Böjte Csabát méltatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehézségek ellenére is sikerrel végzett és sokak által elismert tevékenysége példa. „Egy társadalmi-gazdasági feszültségekkel teli átmeneti korban érkezik egy mély hitétôl vezérelt bátor ember, aki baráti kezet nyújt honfitársainak. Gondoskodik gyerekeikrôl, biztosítja a legelemibb létfeltételeket, és ami talán még fontosabb, jó szót, mosolyt, szeretetet nyújt a számkivetett emberpalántáknak”. Nagyhatású életmûvének üzenete, hogy van remény, nincs leküzdhetetlen élethelyzet – fogalmazott.
Böjte Csaba, akit a jelenlévôk felállva, vastapssal köszöntöttek, a díj átvételekor úgy fogalmazott: hiszem, hogy a világunkat a szeretet, a jóság képes szabaddá tenni. Hozzátette: a gyûlöletet, a sötétséget, a butaságot kell legyôzni, mert azok roncsolják a szabadságot. Böjte Csaba szólt arról is, hogy csak együtt, közösen lehet a Kárpát-medencébôl „tündérkertet” építeni, mert külön-külön a nemzetek erre nem képesek, és azt kívánta, hogy mindig legyen meg a párbeszédre való készség
