Többször hallottuk az utóbbi időben azt a magyarázatot az RMDSZ külön autonómia-statútum tervezetére – legutóbb Korodi Attila Budapesten a KMKF munkacsoport ülésén és Ráduly Róbert Tusványoson mondta el majdnem hajszálpontosan ugyanazt a szöveget –, miszerint Izsák Balázs tavaly ősszel hibát követett el, mikor a Néppárt államfő-jelöltjét támogatta, megsértve ezáltal a Székely Nemzeti Tanács pártok felettiségét.
Az igazság ezzel szemben az, hogy az RMDSZ megbízott szakpolitikusai – talán a tőlük megszokott arroganciából, de az sem kizárt, hogy a közösségi érdektől idegen feladatot teljesítve – már az elejétől úgy fogtak neki saját statútum-tervezetük kidolgozásához, mintha az elmúlt bő egy évtizedben e téren semmi sem történt volna. Másként ugyanis nem magyarázható, hogy nem létezőnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács által már 2003-ban kidolgozott, véleménynyilvánító népszavazáson több mint 200.000 székelyföldi polgár által támogatott, a román parlamentbe már kétszer beterjesztett tervezetet, amely köré fel tudott épülni egy igazi közösségi mozgalom. Mozgalom, amelynek kicsúcsosodása a Székelyek Nagy Menetelése volt, mikor mindhárom magyar párt támogatása mellett több mint 100.000 ember állt ki példásan Székelyföld területi autonómiájáért.
Izsák Balázs igazságtalan bírálói szándékosan elfelejtik megemlíteni, hogy az SZNT elnöke nyilvánosan felkérte mindkét magyar jelöltet a Székelyföld autonómia statútumának képviseletére az államelnök-választási kampány során. Kelemen Hunor szokása szerint még csak válaszra sem méltatta, hiszen akkor már készen volt az összefércelt új tervezet, amit – a 2014-es dicstelen kormányzati részvétel és Victor Ponta kétes támogatásának tudatában – fő kampánytémává készültek bedobni. Ezek után azt állítani, hogy a dolgok fordított időrendi sorrendben történtek, az igazság durva elferdítését jelentik! Az már talán említésre sem méltó, hogy az MPP országos- és két székelyföldi megyei elnöke holmi hátsó ajtós parlamenti helyekért elárulta azt a szervezetet (és mellesleg a székelyföldi szavazóit is), amelynek országos vezetőségi tagságával éveken át jelentős politikai tőkére tettek szert, most pedig hűségesen tercelnek eme elferdített „igazság” mellett.
Meggyőződésünk, hogy nem lehet eredményesen felvenni a harcot az egységes román nemzetállami hatalom ellen, amíg csoportérdekeket előtérbe helyezve, csúsztatásokkal és ferdítésekkel teletűzdelt retorikával csupán belső nyelvpolitikai harc folyik a valós cselekvés helyett. A Székelyföld területi autonómiastatútuma esetében kettő kevesebb, mint egy!
Ezúton felszólítjuk a másik két párt vezetőit, hogy hagyják abba az értelmetlen és káros hazugságkampányt az SZNT elnöke és a Néppárt ellen! Az esetleg felszabaduló kreatív energiájukat inkább állítsák olyan reális és méltányos akció-egységek megteremtésének szolgálatába, amely a közös erő felmutatásával előre viheti a nemzeti önrendelkezésért folyó egyre élesebb küzdelmünk ügyét.
Zakariás Zoltán
az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke
