Hajdanán Marosvásárhelyen a jégkorong is az országos élvonalhoz tartozott, mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy a helyi Locomotiva–RATA együttese 1950-ben és 1951-ben országos bajnoki címet szerzett. A következőkben a jégkorong kezdeteiről és a kétszeres országos bajnok együttesről tudhatnak meg több érdekességet.
Mikor kezdődött a jégkorongozás Marosvásárhelyen?
A jégkorongot a Csíkszeredából a marosvásárhelyi Kereskedelmi Líceumba került Eugen Telea diák honosította meg, de szervezett formában először 1935-ben játszottak a Ligetben, az egykori „Gödörben” (a mai sportcsarnok helyén), ahol jégpályát létesítettek. Mindezt Aurel Rațiu könyvéből is tudhatjuk, amelyet a helyi sport történetéről jelentetett meg 1997-ben.
Hajdanán kemény telek voltak, így novembertől márciusig hokizhattak, mindamellett, hogy nem voltak kötelező edzések: aki tudott, az eljött délután, vagy amikor ideje volt erre.
A korabeli szokásnak megfelelően és elfoglaltság hiányában a nyári sportágak megszállottjai télen korcsolyát húztak a lábukra, s jégkorongoztak, így rövid időn belül ügyes hokisokká formálódtak.
1936-ban már két helyi csapat vesz részt az Országos Ligában (Mureșul és MSE) és 1938-ban, illetve 1940-ben a tabella bronzérmes helyezéseit szerzik meg, két vállra fektetve a nagynevű csíkszeredaiakat és gyergyóiakat is.
A jégkorongozók más sportágakban is remekeltek
A negyvenes évek második felében, a legtöbb sportágban Marosvásárhelytől tanultak a bukaresti sportolók. Nem csoda, hisz a legtöbb remek sportember több sportágban is jelest alakított, sőt válogatott szinten is űzték: Fülöp György (úszás, vízilabda, kosárlabda), Publik Antal (labdarúgás és jégkorong), Naşca Petru – Pepi, Deák Gyula (úszás és vízilabda) stb. – mondta el a minap lapunknak Zajzon Pál egykori kosárlabdázó, labdarúgó.
Az Incze-testvérek (I. Gabi, II. László – Paci, III. Tuka – labdarúgás és jégkorong) messze a legjobbak voltak abban az időben Romániában, olyan fölénnyel vezették a jégkorongbajnokság találatszerző listáját, hogy a többiek meg sem tudták őket közelíteni.
Mikor volt a vásárhelyi jégkorong aranykora?
1950-ben végre Marosvásárhelyre került a bajnoki cím. 1950. január 10–18-a között megtartott brassói döntőt a marosvásárhelyi RATA nyerte meg, miután 15-0-ra győzte le a segesvári CFR-t, 6-1-re a ploiești Petrolult, majd az elődöntőben 3-3-ra játszott a csíkszeredai IPEIL ellen, majd 5-1-re verte a brassói Steagul Roșut, így országos bajnok lett.
1951-ben a január 10–14-e között a Csíkszeredában megrendezett országos bajnokságon a nyolc résztvevő közül a Locomotiva–RATA diadalmaskodott: 16-0-ra verte a galați-i Locomotivát, majd 6-1-re a bukaresti Partizanult, aztán a döntőben 4-2 arányban hengerelte le a csíkszeredai IPEIL együttesét, így újra országos bajnok lett.
Kik voltak az akkori aranycsapat tagjai?
A következő játékosokat ezres ünneplő tömeg várta haza a nagyállomáson 1950-ben: dr. Bíró József, Kulcsár Ernő, Togănel Teofil, Incze II. László (Paci), dr. Fenke I. Ferenc, Incze III. József (Tuka), Kocsis Béla, Fábián, Szabó és Bíró Sándor. Incze I. Gabit a döntőn eltiltás miatt nem vehetett részt.
1951-ben a Locomotiva előnevet is felvevő RATA keretében Mártonfi, Ritz, Kerekes István, Magos Andor és Nagy „Pocó” Gábor is helyet kapott.
1951-ben a válogatottban helyet kapott Incze I. és II., dr. Bíró és dr. Fenke ontották a gólokat, 1952-ben pedig egy gólon múlott a bajnoki cím.
Miért nem lettek sportmesterek az aranygeneráció tagjai?
A háború után 1945-ben beneveztek a Román Kupa mérkőzés-sorozatába, amit 1946 január 5–7-e között megnyertek Csíkszeredában, de az 1948-ban Marosvásárhelyen megszervezett bajnokságot elveszítették, másodikok lettek. 1948-ban Prágában volt a világbajnokság, ahol a román válogatottban a két Incze testvér, Paci és Gabi szerepelt, akik az A osztályos labdarúgó bajnokságban is kiválóan szerepeltek. 1950-ben, már a szakszervezeti pénzzel is támogatott RATA csapatával, Brassóban nyertek bajnokságot, 1951-ben is elsők lettek a Locomotiva–RATÁ-val. Akkor az volt a szabályzat, hogy ha egymás után három bajnokságot nyernek, akkor sportmesteri címben részesülnek, de harmadszorra ez nem sikerült, így nem jött össze a cím megszerzése. Az „aranycsapat” végül 1954 után, pénzhiány miatt megszűnt.
Mi történt ezután a játékosokkal?
Incze I., Incze II., Incze III., Togănel és dr. Bíró József Csíkszeredába, Biró Sándor a bukaresti Dinamóhoz, majd Incze III. Csíkszeredából a CCA-hoz, a későbbi Steaua elődjéhez került. Később Incze Paci hokiedző lett a helyi Dinamónál. Marosvásárhelyen megalakult a Spartac (a Locomotiva–RATA utódja), majd a Constructorul csapata, amelyekben, ha nem is a régi színvonalon, de tovább folytatódott a jégkorongozás, viszont a jó eredmények elmaradtak.
Mi volt a titka a csapatnak?
Elsősorban a kiváló összjáték. Az Incze testvéreknek erős kezük volt, hiszen apjuk pékségében dolgoztak, ahol a munka kiformálta, edzette a csuklót, a kart. Gabi mindig rávitte a korongot az ellenfélre, emellett elszántan támadott és nagyon technikás hokis volt. Paci volt az ész, ő gondolta ki a taktikát, de sokszor egyéni bravúrokat is végrehajtott, ami nem egy esetben góllal végződött. Tuka kiválóan korcsolyázott, távolról precízen lőtt, de főleg a védelemben jeleskedett. Az a tény, hogy a jégkorongot barátokként kezdték és folytatták sokáig, olyan összhangot teremtett az együttesben, hogy azt öröm volt látni.
Külön köszönet a fényképekért a csíkszeredai születésű, de marosvásárhelyen élő 76 éves dr. Biró Antal (Toni) hétszeres országos bajnok és válogatott jégkorongozónak.
Czimbalmos Ferenc-Attila
Központ.ro
