Navigáció: Kezdőlap / A városról / Régen környéke / A tancsi református templom

A tancsi református templom

Tancs a Szászrégentől nyugatra, az Egres patak völgyében fekvő Tancs falu, a ma már többnyire román lakosságú környező falvak közt kis református szorvány település. Az iparosodás és a szocialista központostott gazdálkodás folytán a magyar lakosság munkaképes rétege elvándorolt a szomszédos Szászrégenbe és Marosvásárhelyre. A települést nagyrészben magukat magyarnak, románnak és cigánynak tartó roma lakosság lakja, mely nagyrészt átvette a valamikor többségi magyar lakosság református vallását. Iskolájában főként magyar nyelven oktatják a majd teljességében roma nemzetiségü gyerekeket.

A falu neve 1439 – ben Tats formában fordul elő a legkorábban a középkori oklevelekben, majd Tanch, Thanch néven szerepel a XV. sz.banTants – ként a XVIII. sz.ban. Mai neve a XIX. sz. ban véglegesitődik.A falu neve valamikori szász népességre utal, mely a templomban található háromnyelvü rövid ismertető szerint 1350 táján létesült.A hagyomány is megerősiti a falu szász eredetét, mely szerint templomát ők épitették. Ennek azomban nincsenek irásos bizonyitékai. Feltételezhetően egy kis román stilusú templom szerzői lehettek, melyre épült a mai, népies stilusban épült gótikus templom.

Katolikus voltára utal a mára már befalazott, de szabadon hagyott finom faragásával a templomot ma is diszitő korareneszánsz szentségtartó fülke, melyet Balogh Jolán 16. sz.i magyar munkának tart.

A magyar nyelvü és református gyülekezet kezdeti helyzetéről nincsenek közvetlen írásos dokumentumok. A templom középkori épitéstörténetéről alig tudunk. Az egyszrű (hajó és szentély) alaprajza, valamint több későgótikus vagy korareneszánsz építészeti emléke alapján építésének időpontját a 15. – 16. századra teszi a művészettörténetirás. A templomi tájékoztató szerint 1410 körül kezdik építeni és 1450 körül fejezik be, különálló fatoronnyal (harangláb) és a kissebb hajó (szentély) nélkül.

A reformáció korában a templom nem szenvedet jelentős módosítást, csupán az új liturgia és tér szempontjából feleslegessé vált sekrestyét bontották le.Ez idő tájt – 1663-ban – épült a fatorony – mely a pókai és nagyernyei fatornyokhoz volt hasonló – a templom nyugati felén. Erre a megmaradt cserfa alapján következtethetünk, melyen az „S.K. 1663” felirat található. A tornyot 1912 május 12 – i szélvihar döntötte romba mely kifedte a templom egyik felét is kifedte. Ezt a május 3 – i jegyzőkönyv tanusitja.

Az 1661-ben bekövetkezett török – tatár betörés nagy vesztességet okozott mind a gyüülekezet népessége számára mely férfitagjait lemészárolták vagy elhurcolták, mind a templomban, mely valószinüleg leégett, mert 1663-ban új tetőszerkezet épült és később egy különösen szép deszkafödém is, mely évszámos felirata a következő: „Köblös Andrásnak idejiben Kis Mihály és Orbán Mártonnak – egyházfiságokban épittetet – Anno Domini 1676: D: 18 = Iun:”.

Ezen templom tartalmazza Erdély egyik legértékesebb festett famennyezetét, melyről több könyv és tanulmány is megemlékezik. 1676-ban készült. A festő neve nem szerepel, de rá lehet ismerni Orbán Balázsnak a hasonló stílusban festett, de már elpusztult nyárádszentimrei mennyezetről készült leirásából, mely az udvarhelyi Parajdi Ijés János munkájára enged következtetni. Kelemen Lajos feltételezi, hogy a festő görögkeleti templomokban is dolgozott – melyek stílusa meglátszik a tancsi munkáján is, pl: emberábrázolások – és nem sokat törődött a puritán református tilalmakkal, melyek a török és tatárdúlások után amúgy is feledésbe mentek. Igy került a hollón – helyesebben sason – lovagló Nagy Sándor egy magyar kézműves mintakincsébe, mint a sas hátán a mennybe szálló istenné vált uralkodó. Ez az orosz román stilusú (Vlagyimir – Szusszdal) plasztika kedvelt ábrázolása. (Dercsényi Dezső magyarázata)

A virágmintás, kehely alakú szószék fehér mészkőből, alapja sziklakőből készült és Kidei Sipos Dávid munkájára enged következtetni,mint azt az erdőcsinádi, erdőszentgyörgyi, magyargyerőmonostori kidei és boncidai rokonmunkákból következtethetünk. Elülső részében márványtáblán az egyházat patronáló Földvári Ferenc cimere és alatin nyelvü felirás található: „FERVEN TE IN DEUM (AMORE HOC ALTARE) IN GLORIAM SUMMI(NUMINI SERIGI CURA)VIT FRANCISCUS CO(MES FÖLDVÁRI:DE)TANTS. ANNO 1758″ A szószék koronáját szintén ő épittette. Felirata: Soltar XIX. Az Úrnak félelme a jó bölcsességnek kezdete. Épitette gróf tantsi Földvári Ferenc 1769 esztendő.”

A templom és a gyülekezet életéről írott források csak a 19. századtól állnak rendelkezésünkre. Jegyzőkönyvek, melyek a templom általános javításra szorultságáról és a keletkezett károkról és javítási javaslatokról szólanak. 1921 augusztusában gróf Teleki Arthúr adományaiból épül fel a templom ma is álló tornya. A ma is létező harangok az első világháború alatt épültek, a gyölekezet adományaiból. A nagyharang felirata:”Jöjjetek mindnyájan, hívogatlak. 1924″. A kisharang 1936-ban épült.
1950 – ben Szabó Lőrinc lekipásztorkodása alatt az addigi zsindelyfedeles tetőt cserépfedéllel látták el. 1956 során Sallak János lekipásztorkodása alatt elkészült a parókia és a gyülekezeti ház a hívek és a szomszédos falvak adakozása révén. 1973-ban a gyülekezet kívül – belül megujította a templomot. Ez alkalommal bevezették a villanyt is. 1999 – 2000 során, Nagy Ferenc lekipásztorkodása alatt felujjították a templom belsejét és az azt körülvevő kerítést, holland testvérgyülekezetek adakozása révén.

Tancs demográfiai fejlődésének vázlata

A gyülekezet számának alakulásáról csak közvetett adataink vannak, írásos dokumentumok hiányában. Így az első adatunk a Magyarország lakosságának 1720 – 1721 – es összeírásából származik, mikoris 20 család, kb. 100 fő lakja, főként jobbágyok és zselérek.1766 – ban a magyar ajkú lakosság száma 294. Ebben az időszakban a román ajkú lakosság aránya számottevő. Külön görög – keleti egyházat és papot tartanak nyilván. Ezek és a későbbi teljes vagy részleges népszámlálások és jobbágyösszeírások nem térnek ki a lakkosság felekezeti megoszlására. Így csak feltételezhetjük, hogy a magyar lakosság majd teljes mértékben református volt.1850 – ben 469, 1857 – ben 533, 1910 – ben 653, 1930 – ban 654 magya rajku lakost számoltak a faluban. 1993 – ban 616 lakost számoltak a faluban, melyből csak 168 magyar lakos.

A falu lakossága megszenvedte Básta hadjáratát is, mikoris a lakosság nagyrésze újból elmenekült vagy elpusztult. A templomba menekült és ott lemészároltakat a templom köré temették. Sírhantjaik mára elvesztek.

Ma a falu lakossága közel 1000 főre nőtt, ebből mintegy 130 vesz részt az egyházi teherhozdozásban – egyházadó, önkéntes munka, templomlátogatás gyülekezeti alkalmakon való résztvétel stb. Ebből mintegy 30 roma nemzetiségü, idősebb személy. A többi személy csak időszakosan ” fizetéses szolgáltatásként” veszi ígénybe az egyházi szolgáltatásokat, esketéskor és különösen temetéskor. Az iskoláskorú gyerekek vallásos oktatásban részesülnek, de már második éve elmarad a konfirméciói felkészítés és konfirmálás. A 2001-es 6 esketés közül csak egy volt valódi, a többi főként már gyerekes vadházasságok legalizálásai, melyre külömböző okok miatt – pl. keresztelés került sor. Mintegy 15 temetés volt a tavalyi évben, főleg az egyházadót nem fizető lakosok közül, kiket megszabott pénzösszeg ellenében temetnek.

Szerző: Kiss Andor

Bibliográfia:

1. Janó Mihály, Kun László, Sallak János: Tancs művelődés – története, Baász kiadó, Sepsiszentgyörgy,1994.
2. Kelemen Lajos: Művelődéstörténeti tanulmányok, Kriterion, Bukarest, 1977.
3. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek. Akadémiai kiadó, Budapest, 1968., 88 – 89, 199. old.
4. Templom történetének rövid ismertetője, Tancs.

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére