Az Egres-patak völgyében fekvő, a régi Szolnok-Doboka megyéhez tartozó, a kolozsvári út felől megközelíthető Tancsban a Mezőség minden jellegzetességét megtalálhattuk. Szándékosan írom múlt időben, mert mára már gyökeresen megváltozott a falu lakossága és képe.
A nevét valószínűleg szász telepesektől kapta (Tach), amely aztán átalakult különböző formákat vett fel (Thacz, Thank Tants), s a 19. században véglegesítődött Tancs elnevezésre.
A falu hagyományai kiveszőfélben vannak. Sajnos, a ’62-ben bekövetkezett ?kollektivizálás” a falusiakat megfosztotta földjeiktől, állataiktól, földművelő szerszámaiktól, így kénytelenek voltak eladni házaikat, és Szászrégenbe, Marosvásárhelyre költöztek. Ekkor a fiatalok több mint 85%-a elhagyta a falut és az iparban keresett megélhetést. A házakat különböző vidékekről és kasztokból származó cigányok vásárolták meg, akik egyre szaporodtak, míg ezzel szemben a magyar lakosság száma egyre csökkent, így írja Sáliak János lelkipásztor, aki több mint 40 évig szolgált ebben a gyülekezetben: ?1993. december 31-én 616 lelket számláltunk, amelyből 168 magyar lakos (többnyire idősebbek), a lakosság többi része cigány volt. Ma a falu lakossága közel ezer személyre nőtt, ám nem mindenki vesz részt az egyházi teherhordozásban.”
A templom valószínűleg a 15-16. században épült. Magán viseli a késő gótikus vagy inkább a kora reneszánsz jellegzetességeit. A szájhagyomány azt tartja, hogy szászok építették de tárgyi emlékek hiányában sajnos ez csak egyszerű feltételezés.
A 16. században protestáns hitre térő falu a templom strukturális felépítését nem változtatta meg gyökeresen. Mindössze a tér szempontjából fölöslegessé vált sekrestyét bontották le. Ez idő tájt ? 17. század ? épülhetett a közel háromszáz évig álló ácsolt harangláb. Ez is egyike volt azoknak a faépítményeknek, amelyek oly sajátos hangulatot adnak a mezőségi, szilágysági és kalotaszegi református templomoknak. Nagyot ugorva az időben, a megépített torony fedelét 1900. november 27-én helyezték a helyére. Ma már egy karbantartott, tiszta mezőségi templomot láthatunk
Az 1900-as évek elején Tancs szép, ápolt utcákkal átszőtt falu volt. Központját a Teleki grófok által építtetett uradalmi ház, az azt körülvevő rózsaliget, a tó, valamint az egészet körülölelő cselédházak alkotják hangulatát a falu idősebbjei még ma is emlegetik Mára már sajnos csak egy düledező, rogyadozó, elhanyagolt épületet találunk kultúrháznak használják melynek hovatartozása még nem tisztázott.
Feljebb haladva a tancsig leaszfaltozott úton, láthatjuk a falura egyre inkább ránehezedő problémát: a szegénységet.
A beköltözött cigányság a régi rendszerben még igyekezett valamicskét mozdítani a falu érdekében, de ezt mára már felváltotta a tömeges munkanélküliség, a bizonytalanság, a kedvtelenség, a remény elvesztése ? mondta elszomorodva Tap Sándor falusi tanácsos. Az emberek szezonmunkából élnek, egyik napról a másikra. Vajon ki a hibás? A választ keresgélve először a parókiára kopogtatunk be. Nagy Ferenc lelkipásztor csak két éve, Sáliak János tiszteletes úr nyugdíjbamenetele után vette át az egyház irányítását. ?Istennek hála és a gyülekezet áldozatos munkájának köszönhetően ma már újra áll az iroda fala, mert a helyiség már használhatatlanná vált” ? mondja a tiszteletes úr, és mielőtt még kérdeznénk, elkezd beszámolni az egyház jelenlegi helyzetéről, annak problémáiról. A 211 tagot számláló tancsi református egyház igyekszik minden erejével megmaradni. Habár a lélekszám drasztikusan csökken, az ősi hit azért még megmaradt az emberekben. A szomorú az, hogy magukkal viszik a sírba, mivel nincs kinek átadni. Egyszerűen nincs Tancson magyar fiatalság. A cigányokkal való kapcsolatra rákérdezve a tiszteletes úr elmondta, hogy meg kell találni velük a megfelelő ?hullámhosszat” és akkor nincs gond, mivel nagyon eltérő szokásaik vannak. De erős hittel, kitartással közös nevezőre lehet jutni velük.
Reményik Sándor szavait követve, a templom után meglátogattuk a szomszédságban lévő iskolát is. Pap Sándor igazgató úr szeretettel fogad. Következnek a számadatok: 128 gyerek ? túlnyomó többségben cigány nemzetiségű, 12 tanár és egy óvónő.
Az igazgató úr kihangsúlyozta, hogy roppant nehéz munka folyik. Egyrészt a gyerekek nem kapják meg a szülőktől azt a ?szükséges pluszt”, és ez azt vonja maga után, hogy a tanári karnak a nevelést az alapfoktól kell kezdeni. Ez még csak nevelés.
Az oktatás jóval később kezdődik, ezáltal időt veszítve, nagyon nehéz az előírt tananyaggal haladni, annak zsúfoltsága miatt is. Az igazgató úr elmondta, hogy különösebb problémák nincsenek a gyerekekkel, és elvégezve a VIII. osztályt, azért látszik ? habár a nagy része lepereg róluk, hogy ragadt rájuk valami, az áldozatos munkának köszönhetően. A tanügyi kádereknek nehéz behatolni abba az értékrendszerbe, amelyet a sajátos tancsi cigányság képvisel. A legfőbb probléma, amely megakadályozza a továbbtanulást, az, hogy elvégezve a VIII. osztályt ? főleg a lányok ? családot alapítanak, viszont ezt nem hitelesítik jegyzőnél, és az előírt egyházi szertartásra sem tartanak igényt. Egyszóval ?vadházasságban élnek”. De ez az életforma az ő értékrendszerükben más kategóriába sorolható be. Ezért ilyen szempontból nem lehet túlzottan hatni rájuk.
Megköszönve az igazgató úrnak a tájékoztatót, az ?információs bázis” felé közeledünk: a büfébe. Kolcsár Dezső magánvállalkozó fogad, akitől megtudjuk, hogy 1995-ben sikerült külföldi munkavállalással annyi pénzt szerezni, hogy testvérével, Gyulával, megnyithatták a bárt. Majd egy évre rá az élelmiszerüzletet.
?A könyörtelenül kiszabott adók, a pénz elértéktelenedése, a napról napra dráguló árucikkek fojtogatják a magánvállalkozókat” ? mondja Kolcsár Gyula. A faluban még működik egy nemrég megnyílt bár az udvarház épületében és egy kibérelt üzlet, tehát van konkurencia.
Tancs politikai síkon különösebb eredményeket nem ért el. A faluban két párt a döntő többségű: az RMDSZ és a Romák Pártja. Az RMDSZ ’91-ben alakult, Bartha Gáspár vezetésével. Az akkori 88 tag mára már 38 személyre apadt. 1997-ben a Demokrata Szövetség pártja Tancson újjászerveződött, így alakult ki a ma is aktív vezetőség: Horváth Dániel elnök, Gorbai Nagy Márton titkár, Bartha Rendi, Nagy Dániel, Géczi Irén, Bartha Irén és Erese Sándor helyi tanácsosok.
A kozmatelki úttal párhuzamosan kanyargó út kiér a falu alsó részébe, ahonnan belátható az egész domboldal, füstöt pöfékelő, kéményeivel a vén fenyves aljában. Úgy tűnik, hogy ez a hangulat a meghitt életet, a megfontoltságot, a mértékletességet sugározza. De csalóka a kép. A faluban házak vannak. A házakban emberek: cigányok, magyarok, románok. Az embereknek gyerekeik. Ezek pedig enni kérnek. Életet kérnek. Egy nyugodtabbat. Egy csendesebbet. Egy szebbet. És miért ne, egy reményteljesebbet, egy szeretetközpontúbbat. De amíg a betevő falat miatt kell aggódniuk, addig kedvük sincs tevékenykedni, dolgozni, élni. Hisz tudjuk a mondást: üres gyomorral még álmodni sem lehet.
Vajon mi lesz évek múlva ezekkel a kihalófélben lévő, kis dombok közé rejtőzött mezőségi falvacskákkal? Lehet, hogy csakugyan a világ elől rejtőznek el? De a világ elrohant mellettük fel Besztercének, le Marosvásárhelynek és Kolozsvárnak Ők pedig ottmaradtak egy letűnt időből hírmondónak A legreményteljesebb az, hogy ott állnak a görbe domboldalakba épített görnyedező templomok melyekre fel van vésve kemény tölgyfába: ?Megáll az Istennek igéje és senki sem állhat ellene.”
?Mi lassan elmegyünk a minden földiek útján… De Ti, kik betértek ebbe a szent házba, gondoljatok reánk! Mert valakik tusakodtak, imádkoztak, harcoltak és küzdöttek, hogy legyen szép az Isten háza. És meghallgatott bennünket az Úr…”
Sáliak János ref. lelkész és Nagy Géza Szabolcs
Megjelent: Szászrégen és vidéke 1999 április
