Magyarul betegeskedő székely
[ 2008. január 16., 16:59 ]
Hát, édes fiam, a Jóisten nekem áldott egészséget adott, sze` a nyolcvanadik esztendőt a tavaly elrúgtam, de én doktornál eddig sohase vótam, s tőlem a patikusok s a doktorok ülhettek, mert ha rajtam múlott vóna, az összest ki lehetett vóna venni a forgalomból.
Mondta is a tavaly a menyem, hogy apám menjen má` el maga is egy cseppet ehhez a családorvoshoz a rendelőbe, hogy valamit írjon bé a könyvibe, me` ha meg talál halni, semmi betegség nem lesz beléírva, és azt hiszik a faluban, hogy mi tettük el kiedet láb alól.
Há` tényleg gyanús lenne a dolog, mert hála Istennek még bot nélkül járok, s ha egy nap nem kelnék fel az ágyból, s nem látnám el az állatokat ügyesen, ejisze belé is dögölnék a bánatba, s a testem még jobban fájna, még jobban bé vóna rozsdásodva.
Mert tudod, édes fiam, csak addig nehéz, amég megmozdulok. Mert ahogy kinyílik a szemem, már valósággal dob ki az ágy magából. Már rögtön végiggondolom, hogy azt, amit nekem el kell végezni, azt senki helyettem nem végzi el, s az állatok is várnak.
Mert a pajtában nincsen falinaptár, hogy a marhák azon megnézzék, hogy ma éppen miesnap van, vagy vasárnap. Mert tisztába kell tenni őket, etetni, itatni és fejni kell, nem lehet nekik azt mondani, hogy na, ma ne kelljetek fel, mert ma karácsony van.
És ha már felkeltem az ágyból, akkor valahogy a gúnyát is felveszem magamra, igaz édesanyád is segít, mert a zoknimat például ő húzza fel, hiszen tudod, hogy a derekam erősen szokott kínozni, főleg hogyha bolyong az idő, és a forgóim is erősen sajognak.
Na, de édes fiam, nem is lett vóna baj, hogyha tavaly ősszel nem megyek ki éjjelente törökbúzát őrizni az erdő alá, a Török-tagba, de hát te is jól tudod, hogy ezek a csemer vaddisznyók még az eget is kitúrnák, a munkánk kárba veszne, hogyha nem éjjeleznék.
Szóval, ahogy mondám, a törökbúzát őriztem, amikor elkapott egy jó suhogó, s az ott kinn, az erdő alatt rendesen elverte a testemet. S az a baj, hogy nem a vastag posztóujjas vót rajtam, hanem a vékonyabb kabátom, ami átereszté a vizet a hátamra.
Akkó` má` egy kicsit éreztem, hogy mintha megfáztam vóna, de odaálltam a tűz mellé, és próbáltam minél jobban átmelegedni, s a kulacsból is húztam egy nagyot, mielőtt azt a kicsi szalonnát és retket megettem vóna, amit édesanyád csomagolt vót a tarisnyámba.
Na, de édes fiam, ahogy te is láthatád, csak nem hevertem ki eléggé azt a megfázást, mert egész télen köhögtem, mint egy kehes juh, és hiába főzött édesanyád mindenféle teát nekem, csak nem akart ez az átkozott köhögés elmúlni, és bé kellett hozzatok ide.
Van, aki azt mondja, hogy lehet, elhúztam a lábamon egy kisebb fajta tüdőgyulladást, amit most már csak itt, a kórházban lehetne kikúrálni. S én szót is fogadtam nektek, s bé is feküdtem ide, s akkó` most már legalább lesz valami az én könyvembe is béírva.
Na, de fiam, nekem elegem lett ebből a híres vásárhelyi kórházból, a doktorokból és az ápoló személyzetből. Sze` ezek egy árva szót se tudnak magyarul. De én se oláhul.
Fiam, nem adtál elég pénzt nekik, vagy mé` nem engednek má` écce haza innőt?
Csíki Sándor
Megjelenés előtt az Európai Időben.
