Szerző Téma: IRODALOM  (Megtekintve 4123 alkalommal)

0 Felhasználó és 2 vendég van a témában

Nem elérhető Andy

  • Egyed András István
  • Adminisztrátor
  • Rezidens
  • *****
  • Hozzászólások: 3434
  • KVSC 1907
Re: IRODALOM
« Válasz #30 Dátum: 2010 Március 15, 10:24:29 am »
tehát nagyon fontosnak tartod, hogy fizikailag is érezd, hogy mi van benne...

Igen.

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #31 Dátum: 2010 Március 22, 10:27:43 pm »
Én meg arra gondolok, hogy szégyen, nem szégyen, de nem ismerem a mai kortárs erdélyi magyar irókat ( implicit : alkotásaikat sem ) .

Hát őszintén megmondva én sem.

Ahogy én tudom, szinte nem is a közönség számára irnak... csak a "céhen " belülieknek.
Ahogy én megértettem : Iró  megirja a regényt. Elmegy a kiadóhoz, és közösen megpályázák a kiadást, általában egy alapitványnál, mert az Irónak nincs pénze kiadni, Kiadó meg nem vállalja fel. Ilyen meg olyan ajánlásokkal megszerzik a kiadási pénzt. A Művet kinyomják, pld. 500 példányban. A kiadási pénz fedezi a "Tiszteletdijat" és a "Nyomdai költségeket". Az 500 pld-ból, 100 tiszteletbeli példány , amit az Iró ismerősei és  céhen belül szétosztogat. A többi 400 pedig könyvesboltokba kerül, és ottfekszenek a polcokon, mert a Könyvvásárlás, az már egy luxuscikk.

Igy, mint az értékes művek, és mint a kevésbé értékes művek napvilágot látnak. Csak , akinek irodott, az igazi Olvasó-hoz nem jut el.
Vannak iróink... de kik ?
Ki ismeri őket ?
Most nem egy linktárat szeretnék létrehozni, de aki tud, az pár nevet emlitsen meg.



Nem tudom, hogy így működik-e a válaszolgatás, és hogy pontosan hova fog kerülni ez a bejegyzés, de megpróbálkozom.
Á, nagyon boldog lettem a téma láttán: én is újonnan fedeztem fel a posztmodern (kortárs) irodalmat. Ez amúgy tizenkettedikes középiskolai anyag, legalábbis ebben a rendszerben, amelyben én tanulok. Az irodalom a hobbim, szenvedélyem, de ezelőtt két évvel még én is azon tűnődtem, hogy amellett, hogy tudom, mit akartak mondani a romantikus, realista írók, mikor fogom megtudni, hogy mit mond ma az irodalom. Merthogy elméletileg minden irodalmi korszaknak megvan a maga kánonja, azaz szabályrendszere. (a romantikusok pl. azt mondták, hogy ők műveikben saját realitást teremtenek a fantázia, eredetiség segítségével, míg a realisták már a társadalmat próbálták valósághűen ábrázolni) Hát a posztmodern irodalom esetében ez igencsak összetett. Ők azt mondják - nagyon leegyszerűsítve-, hogy az irodalom már nem mondhat semmi újat, minden el volt már mondva, legfennebb másképp lehet elmondani azt, amit már előttük elmondtak. Ezért van az, hogy szinte minden kortárs mű rájátszik egy előbbire, ezt intertextualitásnak nevezzük. A posztmodern regényekben pl. nincs olyan, hogy sztori, az írók abszolúőt a nyelvvel játszanak, kísérletezgetnek. Nincs már olyan, hogy irodalmi nyelv, mindenféle beszédrétegből beemelnek szavakat, ezért az az olvasó, aki esetleg nem ismeri ennek az elméleti okait, megbotránkozva nézi a szövegben előforduló trágár kifejezésket, vagy közhelyeket.
Na de visszatérve az intertextualitásra: Ezért van az, hogy a kortárs írókat -és most gondolok a kánon által is elfogadott, elismert írókar- nehezen lehet megérteni, mert rengeteg utalás történik más művekre. Megtörténik az, hogy idézenek más műből, utalnak ra motívumaikkal vagy akár témájukkal. Nagyon átfogó irodalmi ismereti kell legyenek az embernek ahhoz, hogy ezeket mind észrevegye. Persze, ezek a kortárs művek akkor is élvezhetők, ha ezeket az utalásokat nem ismerjük föl, csak másképp értelmezzük őket, nyilván. Nehéz azt megszokni, hogy nincs sztori, de én sokkal jobban élvezem már ezt beszédmódot: olyan mintha az író ott ülne előtted és beszélgetne veled, reflektálna előtted.

No, de a kérdés az volt, hogy kik a kortárs erdélyi íróink. Nagyszerű vásárhelyi író például Láng Zsolt. Érdemes utánanézni. Novelláis és regényei is vannak. Ugyancsak vásárhelyi az egyik legelismertebb, legjobb kortárs költő is: Kovács András Ferenc. No, de az ő versei már abszolút az intertextualitás elvét követik, nehezen értehetőek, de igazi kihívás megpróbálkozni velük. Az én kedvencem azonban Petri György, ő 2000-ben halt meg, nagyszerű, humorors, ironikus, játékos versei vannak. A kortárs próza legkiemelkedőbb alakja pedig mindenképp Esterházy Péter. Ő zseniális. Olvassatok csak bele pár művébe, ineterneten is vannak, vagy a megyei könyvtárban Vásárhelyen. Van egy román író is, Mircea Cărtărescu, no, talán az ő műve a kedvencem: De ce iubim femeile. Ez abszolút hozzáférhetp, megvásárolható, és érdekes olvasmány. Nem kell megijedni, elméleitleg regény, de novellaszerű részkeből áll. Ennek idézném az utolsó fejezetét is:

"Iubim femeile pentru ca au sani rotunzi, cu gurguie
care se ridica prin bluza cand le e frig, pentru ca au
fundul mare si grasut, pentru ca au fete cu trasaturi
dulci ca ale copiilor, pentru ca au buze pline, dinti
decenti si limbi de care nu ti-e sila. Pentru ca nu
miros a transpiratie sau a tutun prost si nu asuda pe
buza superioara. Pentru ca le zambesc tuturor copiilor
mici care trec pe langa ele. Pentru ca merg pe strada
drepte, cu capul sus, cu umerii trasi inapoi si nu
raspund privirii tale cand le fixezi ca un maniac.
Pentru ca trec cu un curaj neasteptat peste toate
servitutile anatomiei lor delicate. Pentru ca in pat
sunt indraznete si inventive nu din perversitate, ci
ca sa-ti arate ca te iubesc. Pentru ca fac toate
treburile sacaitoare si marunte din casa fara sa se
laude cu asta si fara sa ceara recunostinta. Pentru ca
nu citesc reviste porno si nu navigheaza pe site-uri
porno. Pentru ca poarta tot soiul de zdranganele pe
care si le asorteaza la imbracaminte dupa reguli
complicate si de neinteles. Pentru ca iti deseneaza
si-si picteaza fetele cu atentia concentrata a unui
artist inspirat. Pentru ca au obsesia pentru
subtirime-a lui Giacometti. Pentru ca se trag din
fetite. Pentru ca-si ojeaza unghiile de la picioare.
Pentru ca joaca sah, whist sau ping-pong fara sa le
intereseze cine castiga. Pentru ca sofeaza prudent in
masini lustruite ca niste bomboane, asteptand sa le
admiri cand sunt oprite la stop si treci pe zebra prin
fata lor. Pentru ca au un fel de-a rezolva probleme
care te scoate din minti. Pentru ca au un fel de-a
gandi care te scoate din minti. Pentru ca-ti spun „te
iubesc” exact atunci cand te iubesc mai putin, ca un
fel de compensa]ie. Pentru ca nu se masturbeaza.
Pentru ca au din cand in cand mici suferinte: o durere
reumatica, o constipatie, o batatura, si-atunci iti
dai seama deodata ca femeile sunt oameni, oameni ca si
tine. Pentru ca scriu fie extrem de delicat,
colectionand mici observatii si schitand subtile
nuante psihologice, fie brutal si scatologic ca nu
cumva sa fie suspectate de literatura feminina. Pentru
ca sunt extraordinare cititoare, pentru care se scriu
trei sferturi din poezia si proza lumii. Pentru ca le
innebuneste „Angie” al Rolling-ilor. Pentru ca le
termina Cohen. Pentru ca poarta un razboi total si
inexplicabil contra gandacilor de bucatarie. Pentru ca
pana si cea mai dura bussiness woman poarta chiloti cu
induiosatoare floricele si dantelute. Pentru ca e asa
de ciudat sa-ntinzi la uscat, pe balcon, chilotii
femeii tale, niste lucrusoare umede, negre, rosii si
albe, parte satinate, parte aspre, mirandu-te ce mici
suprafete au de acoperit. Pentru ca in filme nu fac
dus niciodata inainte de-a face dragoste, dar numai in
filme. Pentru ca niciodata n-ajungi cu ele la un acord
in privinta frumusetii altei femei sau a altui barbat.
Pentru ca iau viata in serios, pentru ca par sa creada
cu adevarat in realitate. Pentru ca le intereseaza cu
adevarat cine cu cine s-a mai cuplat intre vedetele de
televiziune. Pentru ca tin minte numele actritelor si
actorilor din filme, chiar ale celor mai obscuri.
Pentru ca daca nu e supus nici unei hormonizari
embrionul se dezvolta intotdeauna intr-o femeie.
Pentru ca nu se gandesc cum sa i-o traga tipului
dragut pe care-l vad in troleibuz. Pentru ca beau
porcarii ca Martini Orange, Gin Tonic sau Vanilla
Coke. Pentru ca nu-si pun mana pe fund decat in
reclame. Pentru ca nu le excita ideea de viol decat in
mintea barbatilor. Pentru ca sunt blonde, brune,
roscate, dulci, futese, calde, dragalase, pentru ca au
de fiecare data orgasm. Pentru ca daca n-au orgasm nu
il mimeaza. Pentru ca momentul cel mai frumos al zilei
e cafeaua de dimineata, cand timp de o ora rontaiti
biscuiti si puneti ziua la cale. Pentru ca sunt femei,
pentru ca nu sunt barbati, nici altceva. Pentru ca din
ele-am iesit si-n ele ne-intoarcem, si mintea noastra
se roteste ca o planeta greoaie, mereu si mereu, numai
in jurul lor."

Remélem, valamennyire értelmesen áradoztam itt, ha bármi kérdés van még, szívesen segítek.  :)

Nem elérhető P.Laci

  • P.Laci
  • Rezidens
  • ******
  • Hozzászólások: 4029
Re: IRODALOM
« Válasz #32 Dátum: 2010 Március 23, 01:00:22 pm »
Sőt örvendek, hogy ilyen téren is történek hozzászólások.
Idézlek :

"Na de visszatérve az intertextualitásra: Ezért van az, hogy a kortárs írókat -és most gondolok a kánon által is elfogadott, elismert írókar- nehezen lehet megérteni, mert rengeteg utalás történik más művekre. Megtörténik az, hogy idézenek más műből, utalnak ra motívumaikkal vagy akár témájukkal. Nagyon átfogó irodalmi ismereti kell legyenek az embernek ahhoz, hogy ezeket mind észrevegye. Persze, ezek a kortárs művek akkor is élvezhetők, ha ezeket az utalásokat nem ismerjük föl, csak másképp értelmezzük őket, nyilván. Nehéz azt megszokni, hogy nincs sztori, de én sokkal jobban élvezem már ezt beszédmódot: olyan mintha az író ott ülne előtted és beszélgetne veled, reflektálna előtted. "

Most én egy naiv olvasó vagyok, nevezzük tömegolvasónak. Valahogy engem maga az iró, a gondolata, a szó és kép kifejezése érdekel , és nem az, hogy mennyire fitógtassa, hogy ő milyen müveket olvasott. Az ő gondolatait , a Művét általa tudom megérteni , ha nekem , ahogy Piros szokott fogalmazni, lineárisan mondja el. Az intertextuálisát megértsem , akkor el kellenne olvassam a "bibliógráfiát" , amiből kiragadja a részleteket. Amihez, lehet, hogy nekem nincs kedvem, vagy időm.
« Utoljára szerkesztve: 2010 Március 23, 01:26:26 pm írta Bici »

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #33 Dátum: 2010 Március 23, 03:57:52 pm »
Na most az író nem mindig szó szerint idéz, sokszor csak "rájátszik" egy más irodalmi műre, és így játékos lesz a szöveg, mert éppen erről szól a kortárs irodalom: hogy regények, versek beszélgetnek egymásssal, utalnak egymásra, kiegészítik egymást. De értem, hogy mire gondolsz. Valóban nehéz olykor követni ezeket a dolgokat, belebonyolodunk a műbe, enyhe túlzással azt mondanám, hogy ezeket csak irodalmároknak éri meg részletsen boncolgatni. De így is rengeteget megtudunk egy íróról: például azt, hogy milyen más írót kedvel, mivel érte egyt, mivel nem ért egyet. Konkrét példa: ha egy kortárs költő nem ért egyet Ady gondolataival, felfogásával, azaz verseivel, akkor ironikusan eleveníti meg Ady szellemét a saját verseiben, úgymond gúnyolódva. Ha meg kedveli, akkor dicséri őt, "kölcsönkéri" a gondolatait.
Írok erre egy konkrét példát: két, számomra nagyon kedves versől van szó.

Első a

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Na most Kosztolányi életében és verseiben nagyon fontos szerepet játszott a játék. Gyönyörűen ír a játékról mint életformáról: játszva élni és játszva halni meg. Évtizedekkel később erre a versre "rájátszik" Szilágyi Domokos(nagyszerű erdélyi költő) egyik versében:

Játékok I. (részlet)

Játsszunk életesdit - 
játékomat esdd itt, 
játékodat esdem, 
nélküled elestem, 
hogy sátán, se isten 
föl már nem emelhet, 
s mint az anyamellet 
csecsemő (ki mellett 
csak a szárazdajka): 
kéri, el nem éri: 
én is, mint affajta 
kisded, gyámoltalan, 
kérlek számolatlan 
szókkal, kérdlek: látsz a mi 
játékunkban (boldog 
és elnyűtt koboldok) 
játékon-is-túlit 
(jaj, az idő múlik - 
„a k a r s z - e  j á t s z a n i ?")

Na most ez az utolsó sor egyértelműen Kosztolányi verséből idéz. (még idézőjelet is használ) Hogy miért? Ezt talán az olvasónak kell kitalálni. Én azt mondom, hogy a költő ezzel azt akarja mondani, hogy a halált ő is olyan gyönyörű játékként szeretné felfogni, mint Kosztolányi. Így beszélgtenek egymással a versek.

Na de vannak olyan kortárs írók, akik még "lineárisan" írnak: pl. Závada Pál ( nagyon jó a Jadviga párnája című regénye vagy a Fényképész utókora című) vagy most olvasom Láng Zsoltnak a Berlinév című regényét (az író egy évig Berlinbe költözött a családjával egy ösztöndíjnak köszönhetően, és az ottani emlékeiről ír: olykor viccesen, ironikusan máskor meghatón és szomorúan. ) De bárhogy nézzük, az irodalom már nem olyan "lineáris". Azt mondják, hogy a "nagy elbeszélések" kora elmúlt. Nincs már 600 oldalas összeálló regény, kis szövegtöredékekből épülnek ki ma már a regények. Ezt azzal magyarázzák, hogy a posztmodern embernek is ilyen élményei vannak: ma már minden relatív, nincs abszolút igazság, a világ töredékes, az ember folyton azt tapasztalja, hogy még saját személyisége is sokszor ellentmondásos: azaz változékony.

Nem elérhető P.Laci

  • P.Laci
  • Rezidens
  • ******
  • Hozzászólások: 4029
Re: IRODALOM
« Válasz #34 Dátum: 2010 Március 23, 05:27:46 pm »
Hm... hm.. csak csettintek ... ;)

Most megint kiindulók abból a pontból, hogy én "tömeg" olvasó vagyok , és nincs összehasonlitó irodalmi tapasztalatom, de még meglátásom se. Még azt sem tudom, hogy létezik-e összehasonlitó irodalom. ;)
 Kosztolányi vers. Szerintem egy nagyon szép szerelmes vers. Lánykérő, párkérő, és életszagú vers. Életszagú, mert számomra a Kostolányi versek többsége "depressziót" sugároznak. Igaz, ebből a versből se hiányoznak a depressziós elemek.

....
"hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?"

A vers "életszagúságát" a versben felsorolt valódi életjelenetek adják, mert amiket felsorolt azok mind megvannak egy párkapcsolatban.
Ha most intertextuális akarok lenni, biztosan te ott voltál Czeiczel Endre vásárhelyi előadásán, amikor a szerelem hét szakaszáról beszélt. Amikor elmúlik a szerelem, de a párkapcsolat megmaradjon , ez érvényes :

"Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt? "
Ha az életet másképp fogod fel mint játék , akkor vesztes vagy. Szerintem a játék egy védekezési forma is.

Amikor Szilágyi verset olvasok, számomra elvész a tartalom, az üzenet, és csak csodálkozok, gyönyörködök  a "szavak" játékába.

De mindenképpen az számit, legalábbbis számomra, hogy a vers amit olvasól milyen érzelmi reakciókat vált ki.

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #35 Dátum: 2010 Március 25, 08:07:40 pm »
Igen, abszolút egyetértek mindennel, amit mondasz. Szilágyi tényleg bámulatosan játszik a szavakkal, Kosztolányi költészete pedig valóban elégikusan érzékelteti a halálközelség élményét. Szép versek.  :) És valóban az érzelem, gondolta számít. Hagyjuk most már ezt az intertextualitásos dolgot.  :P Nem is találom annyira érdkesnek és fontosnak, csak ez van most az irodalomban, és ezt akartam szemléltetni a két verssel.

És mivel a téma eredetileg "részletek kortárs szerzők műveiből" leírom az egyik kedvenc posztmodern versem.

Petri György: Erotikus

A „te kis…” kezdetű
elfulladó nyelvi kisérletek
hatására elzsibbadsz.
A hajhagymáidig beleborzongsz, ha
„mézbenfőtt fokhagymának” vagy „vaníliás
makrélának” becézlek.

Minden igazi nő
ösztönösen érzi,
hogy csak irónia
sejtetheti, milyen kimondhatatlanul…

És ha már halálról is esett itt szó, igencsak érdekesnek találom Petri György halálfelfogását is. Róla tudni kell, hogy 1998-ban tudta meg, hogy gégerákja van, 2000-ben pedig meghalt. Abban a két évben többnyire a halálközelség tudatárül szóltak a versei. Ezek közül kettőt.

A Halál

A Halál kedves, kissé ütődött
fickó. Ha találkozunk a krimóban,
a zakógombomat csavargatva
kérdezi: „Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?”
„Már megbocsásson, de ezt mégiscsak
inkább magának kéne tudnia, nem?”
„Elvben igen, dehát tudja, hogy van
ez. A túlnépesedés miatt mára
mammut-vállalat lettünk, 3742
fiókkal – az eddig regisztrált
halálozási okoknak megfelelően.
Én már csak olyan hatáskör
nélküli, címzetes vezérigazgató
vagyok.
Node beszéljünk komolyabb dolgokról. Mit iszik?”

Másik vers:

[Az utolsó napokból]

„Uram, hadd éljek egy kicsit még,
mielőtt végleg elpihennék.”
„Ilyen finoman, csendesen?
Beszartál, édes öregem?”
„Be én.”

Rohannom kell most, de amire még kíváncsi lennék, az a véleményed arról a regényrészletről, amit fennebb közöltem, a De ce iubim femeile-ből. Erről még sok mindent mondanék, de majd következő alkalommal. (ha érdekel, természetesen) Szép estét/napot!  :)

Nem elérhető P.Laci

  • P.Laci
  • Rezidens
  • ******
  • Hozzászólások: 4029
Re: IRODALOM
« Válasz #36 Dátum: 2010 Március 25, 08:31:09 pm »
Rohannom kell most, de amire még kíváncsi lennék, az a véleményed arról a regényrészletről, amit fennebb közöltem, a De ce iubim femeile-ből. Erről még sok mindent mondanék, de majd következő alkalommal. (ha érdekel, természetesen)

Várom.

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #37 Dátum: 2010 Augusztus 03, 09:18:32 pm »
Hu, sajnálom, hogy ilyen későre érkezem a hozzászólással, de elég nehéz időszak jött aztán ott márciusban. Kezdődött az intenzív érettségire való készülés, rohanás, pánikolás, majd vizsgák, egyetemre való iratkozás és effélék  :) Most már nagyjából mindennek vége, és akad egy kis szabadidő is.

A Cartarescu részletről csak annyit akartam mondani, hogy örömmel olvastam azt, valamelyik rovatban (talán a Kultúra), hogy a Wass
Albert kultuszt meg merted említeni, mert tényleg ez van pár éve, a Wass Albert könyvek elárasztották a könyvesboltokat. Abszolút nem azt mondom, hogy ne olvassunk Wass Albertet, én is nagyra értékelem az érzékletes leírásait, de néhány részt enyhén sértőnek találtam, nekem túlságosan heves érzelmek ezek, pedig hidd el, rengeteget jelent a számomra az, hogy magyar vagyok, és életem egyik vezérelve az, hogy ápolni kell az identitásomat.
Valószínűleg azért nem vagyok annyira érzékeny a nagy történelmi összecsapásokra, mert 91-ben születtem, "szabad világban", és az eddigi életem sosem tapasztaltam hidegséget, ridegséget a román ismerőseim részéről, pedig igenis sok román emberrel volt dolgom, sosem sértettek meg, nem bántottak.
Tudom, hogy nem az egyéni az, ami itt számít, hanem az, amit esetleg tömegekkel, csoportokkal műveltek, gondolok itt a marosvásárhelyi összecsapásra, amiről sokat hallottam, láttam róla felvételeket, képeket, és nekem is fáj, nagyon.

De messze áll tőlem az, hogy általánosítsak a románokat illetően, és hogy előítéleteim legyenek. Lehet, hogy naiv vagyok, tudatlan, de elmondom, hogy mi az én meggyőződésem: a transzilvanizmus. Az, amiben Kemény János, Áprily Lajos, Kós Károly is hittek, amit ők is vallottak. Ez az én vallásom és hitem is. Hiszem azt, hogy itt Erdélyben csak úgy tudunk élni, ha elfogadjuk és szeretjük a másik nemzetet, akivel élnünk adatott, ehhez pedig tolerancia kell és empátia. A transzilvanizmus azt mondja, hogy rengeteg érték van itt, és nem kell marakodni, hanem ezeket együtt ápolni, együtt alkotni.

Ezért olvasok szívesen román irodalmat, és igazán örülök annak, hogy két nyelven is olvashatok, mert a fordítások sokszor gyatrák és gyengék. Nagyon jó érzés két nyelvet ismerni, két nyelv remekműveit olvasni, két nemzet és kultúra nagyjait ünnepelni. Az egyik kedvenc román íróm Mircea Eliade, ő fantasztikusan ír, és imádom Nichita Stanescut is, és szeretem Andrei Plesut, aki ismeri az ország és népe hibáit, és rájuk is mer mutatni.

Ezért mertem ide román idézettel jönni, remélem, nem volt sértő senki számára.  :)

Az, hogy egyre több gyerek és fiatal felejt el magyarul, és hogy egyre több román szó csúszik be a nyelvbe, nem a románok hibája. Én ezért elsősorban Trianont hibáztatom, az mai napig fáj nekem is, és aztán hibázatatom a szülőket, és magukat az embereket, akik nem annyira igényesek, hogy figyeljenek a beszédükre. De akiben van annyi igényesség és ambíció és tudatosság, az két nyelv és kultúra boldog ismerője lehet. Erre törekszem én. Természetesen magyarul gondolkodom, írok, érzem, össze sem lehet azt hasonlítani a románnal, de mindazonáltal tisztelem és elfogadom őket. Talán Smaranda Enache az a közéletben szereplő személy, aki tökéletesen alkalmazza ezt az elvet, román létére nagyszerűen beszél magyarul, fantasztikus nő.

Ez is hosszúra sikeredett, mindig ezt csinálom.   :P No, de mellőzve a filozófálást, csak annyia voltam kíváncsi, hogy milyennek találod ezt a szöveget: sértő, közönséges, túl közvetlen, direkt, meg tudnál-e barátkozni egy ilyen stílussal. Őszintén mondd el akár azt is, hogy ronda, nem tetszik, nem sértődöm meg  :laugh: sajnálom, még egyszer a hosszú várakozást.  :P

Nem elérhető P.Laci

  • P.Laci
  • Rezidens
  • ******
  • Hozzászólások: 4029
Re: IRODALOM
« Válasz #38 Dátum: 2010 Augusztus 03, 10:47:27 pm »
Fiatalos és lendületes...mármint az írási stílusod...és még várunk.

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #39 Dátum: 2010 Augusztus 04, 11:20:42 am »
Fiatalos és lendületes...mármint az írási stílusod...és még várunk.


köszönöm.  :) de a Cărtăresu részletre gondoltam. Arról mi a véleményed?

Nem elérhető Andy

  • Egyed András István
  • Adminisztrátor
  • Rezidens
  • *****
  • Hozzászólások: 3434
  • KVSC 1907
Re: IRODALOM
« Válasz #40 Dátum: 2010 Augusztus 06, 11:26:28 pm »
Kedves Kinga !

Dátum: 2010 augusztus 03, 07:18:32 pm hozzászólásodra szeretnék válaszolni.

Először is gratulálok neked a sikeres érettségire és remélem hogy az egyetemen folytatni tudod a tanulmányaidat.

Visszatérve a Wass Albert kultuszra , azokra részekre amiket most "sértőnek találsz", én nem így fejezném ki, hanem szerintem még nem érted ezeket a dolgokat. De hidd el, hogy mikor az élettapasztalatod gyarapodni fog akkor szép lassan meg fogod érteni ezeket a dolgokat főképp a "90 márciusi Marosvásárhelyi eseményeket is beleértve.W.A. az egyike azoknak az íróknak akik a műveikkel felébresztik az olvasóban a nemzeti önérzeted a nemzeti öntudatot.  Idővel rájössz te is arra a dologra hogy az elmúlt 70-80 év történelme amit tanítottak nekünk az egy hamis történelem, és én itt csak az erdélyi viszonylatban gondolok. Wass Albert műveit elolvasva az olvasó rájön szép lassan a valós igazságra, hiszen igazi múltunkat teljesen meghamisították, nemzettudatunk pedig kiveszőben van, elsősorban a liberális- marxista, idegenszívű oktatás és iskolapolitika miatt . Mert a történelem nem hamisítható csak a történetírók torzíthatnak."Nem értheti meg a jelent az, aki nem ismeri a múltat".

A Kemény J. Áprily L. Kós K.  stb. stb . "transzilvanizmusának egyik fő célja a a néphagyományok felelevenítése, Erdély 
  múltjának a megismerése volt.Az Erdélyi Helikon írói gárdája azon foglalkoztak, hogy a történelem folyamán már évszázadokkal azelőtt kialakult egy sajátos öntudat, egy speciális erdélyi lelkiség, amely magában az erdélyi tájban gyökerezik.

A harmadik dolog amiről írtál az hogy egyre több gyerek és fiatal felejt el beszélni magyarul abban igazat adok neked hogy ezt a hibát nem a románok hibája.Trianon is hibás ebben de én legelső helyre helyezném a szülőket, és másod sorban pedig a pedagógusokat.Nem akarok én itt "okoskodni" mert valamikor én is pungáztam meg szukkot ittam, de most mikor meghallom az ismerőseim szájából ezeket a szavakat akkor valahogy jön hogy javítsam ki és mondjam neki hogy ezt mondhatod magyarul is. Elsőre pofátlanságnak tűnik, de valahogy el kell kezdeni.

Nem elérhető Albert Kinga

  • Junior
  • **
  • Hozzászólások: 9
Re: IRODALOM
« Válasz #41 Dátum: 2010 Augusztus 20, 04:27:24 pm »
Köszönöm, és teljesen egyetértek mindennel, amit írtál.  :)

Nem elérhető Andy

  • Egyed András István
  • Adminisztrátor
  • Rezidens
  • *****
  • Hozzászólások: 3434
  • KVSC 1907
Re: IRODALOM
« Válasz #42 Dátum: 2010 November 25, 10:54:26 pm »
Pályázati felhívás IX-XII-es diákok számára „A 3. királyfi, vagy királylány” témakörben

A népességcsökkenés elsősorban a gyermekvállalási kedv hiányával magyarázható. Demográfiai és lélektani szempontok arra engednek következtetni, hogy a harmadik gyermek vállalására könnyebben elhatározzák magukat a szülők, mint az első, illetve a második esetében. Ez magyarázza a kezdeményezés ötletét.
Tekintettel a téma jelentőségére, programunk védnökségét két ismert közéleti és közösségi életünkben fontos szerepet betöltő személyiség vállalta: Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, valamint Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke.
 
A pályázat során bármilyen írott műfajú (esszé, monda, vers, valós történet, napló, tudományos dolgozat, riport, stb.) alkotást elfogadunk, amelynek témája a harmadik testvér iránti szeretet, illetve az utána való vágyakozás.
 
A jelentkezőket négy kategóriába soroljuk. Óvodásoktól érettségiző diákokig várjuk a résztvevőket. A díjak kategóriánként: 1000, 500 és 300 euró értékben kerülnek kiosztásra.
 
Jelen felhívásunkkal egyetlen kategóriában hirdetjük meg a pályázatot, éspedig a IX-XII. osztályos tanulók számára. Az említett másik három kategória (óvodások, I-IV. és V-VIII. osztályosok) meghirdetésére a 2011-es esztendő első felében kerül sor.
 
Célunk, hogy közüggyé váljon népességfogyásunk megállítása és a folyamat irányának megváltoztatása.
 
Kezdeményezésünkhöz csatlakozott a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), amely évek óta szintén az Áldás-Népesség Mozgalom keretében szervezi az Adj, király, katonát! címen népszerűvé vált vetélkedő-sorozatot. A MIT felajánlotta, hogy rendezvény-sorozatuk 2011-2012-es szöveggyűjteményébe, bekerülhetnek a nyertes pályaművek.
 
Felhívásunk mellékleteiként közöljük a pályázat útmutatóját valamint a jelentkezési lapot, melyek letölthetőek a következő honlapról is: www.magyarifjak.org.
 
Kolozsvár, 2010. november 11.
 
Szervező:
Csép Sándor,
az Áldás-Népesség Mozgalom
kezdeményezője (0744 606917)