Én meg arra gondolok, hogy szégyen, nem szégyen, de nem ismerem a mai kortárs erdélyi magyar irókat ( implicit : alkotásaikat sem ) .
Hát őszintén megmondva én sem.
Ahogy én tudom, szinte nem is a közönség számára irnak... csak a "céhen " belülieknek.
Ahogy én megértettem : Iró megirja a regényt. Elmegy a kiadóhoz, és közösen megpályázák a kiadást, általában egy alapitványnál, mert az Irónak nincs pénze kiadni, Kiadó meg nem vállalja fel. Ilyen meg olyan ajánlásokkal megszerzik a kiadási pénzt. A Művet kinyomják, pld. 500 példányban. A kiadási pénz fedezi a "Tiszteletdijat" és a "Nyomdai költségeket". Az 500 pld-ból, 100 tiszteletbeli példány , amit az Iró ismerősei és céhen belül szétosztogat. A többi 400 pedig könyvesboltokba kerül, és ottfekszenek a polcokon, mert a Könyvvásárlás, az már egy luxuscikk.
Igy, mint az értékes művek, és mint a kevésbé értékes művek napvilágot látnak. Csak , akinek irodott, az igazi Olvasó-hoz nem jut el.
Vannak iróink... de kik ?
Ki ismeri őket ?
Most nem egy linktárat szeretnék létrehozni, de aki tud, az pár nevet emlitsen meg.
Nem tudom, hogy így működik-e a válaszolgatás, és hogy pontosan hova fog kerülni ez a bejegyzés, de megpróbálkozom.
Á, nagyon boldog lettem a téma láttán: én is újonnan fedeztem fel a posztmodern (kortárs) irodalmat. Ez amúgy tizenkettedikes középiskolai anyag, legalábbis ebben a rendszerben, amelyben én tanulok. Az irodalom a hobbim, szenvedélyem, de ezelőtt két évvel még én is azon tűnődtem, hogy amellett, hogy tudom, mit akartak mondani a romantikus, realista írók, mikor fogom megtudni, hogy mit mond ma az irodalom. Merthogy elméletileg minden irodalmi korszaknak megvan a maga kánonja, azaz szabályrendszere. (a romantikusok pl. azt mondták, hogy ők műveikben saját realitást teremtenek a fantázia, eredetiség segítségével, míg a realisták már a társadalmat próbálták valósághűen ábrázolni) Hát a posztmodern irodalom esetében ez igencsak összetett. Ők azt mondják - nagyon leegyszerűsítve-, hogy az irodalom már nem mondhat semmi újat, minden el volt már mondva, legfennebb másképp lehet elmondani azt, amit már előttük elmondtak. Ezért van az, hogy szinte minden kortárs mű rájátszik egy előbbire, ezt intertextualitásnak nevezzük. A posztmodern regényekben pl. nincs olyan, hogy sztori, az írók abszolúőt a nyelvvel játszanak, kísérletezgetnek. Nincs már olyan, hogy irodalmi nyelv, mindenféle beszédrétegből beemelnek szavakat, ezért az az olvasó, aki esetleg nem ismeri ennek az elméleti okait, megbotránkozva nézi a szövegben előforduló trágár kifejezésket, vagy közhelyeket.
Na de visszatérve az intertextualitásra: Ezért van az, hogy a kortárs írókat -és most gondolok a kánon által is elfogadott, elismert írókar- nehezen lehet megérteni, mert rengeteg utalás történik más művekre. Megtörténik az, hogy idézenek más műből, utalnak ra motívumaikkal vagy akár témájukkal. Nagyon átfogó irodalmi ismereti kell legyenek az embernek ahhoz, hogy ezeket mind észrevegye. Persze, ezek a kortárs művek akkor is élvezhetők, ha ezeket az utalásokat nem ismerjük föl, csak másképp értelmezzük őket, nyilván. Nehéz azt megszokni, hogy nincs sztori, de én sokkal jobban élvezem már ezt beszédmódot: olyan mintha az író ott ülne előtted és beszélgetne veled, reflektálna előtted.
No, de a kérdés az volt, hogy kik a kortárs erdélyi íróink. Nagyszerű vásárhelyi író például Láng Zsolt. Érdemes utánanézni. Novelláis és regényei is vannak. Ugyancsak vásárhelyi az egyik legelismertebb, legjobb kortárs költő is: Kovács András Ferenc. No, de az ő versei már abszolút az intertextualitás elvét követik, nehezen értehetőek, de igazi kihívás megpróbálkozni velük. Az én kedvencem azonban Petri György, ő 2000-ben halt meg, nagyszerű, humorors, ironikus, játékos versei vannak. A kortárs próza legkiemelkedőbb alakja pedig mindenképp Esterházy Péter. Ő zseniális. Olvassatok csak bele pár művébe, ineterneten is vannak, vagy a megyei könyvtárban Vásárhelyen. Van egy román író is, Mircea Cărtărescu, no, talán az ő műve a kedvencem: De ce iubim femeile. Ez abszolút hozzáférhetp, megvásárolható, és érdekes olvasmány. Nem kell megijedni, elméleitleg regény, de novellaszerű részkeből áll. Ennek idézném az utolsó fejezetét is:
"Iubim femeile pentru ca au sani rotunzi, cu gurguie
care se ridica prin bluza cand le e frig, pentru ca au
fundul mare si grasut, pentru ca au fete cu trasaturi
dulci ca ale copiilor, pentru ca au buze pline, dinti
decenti si limbi de care nu ti-e sila. Pentru ca nu
miros a transpiratie sau a tutun prost si nu asuda pe
buza superioara. Pentru ca le zambesc tuturor copiilor
mici care trec pe langa ele. Pentru ca merg pe strada
drepte, cu capul sus, cu umerii trasi inapoi si nu
raspund privirii tale cand le fixezi ca un maniac.
Pentru ca trec cu un curaj neasteptat peste toate
servitutile anatomiei lor delicate. Pentru ca in pat
sunt indraznete si inventive nu din perversitate, ci
ca sa-ti arate ca te iubesc. Pentru ca fac toate
treburile sacaitoare si marunte din casa fara sa se
laude cu asta si fara sa ceara recunostinta. Pentru ca
nu citesc reviste porno si nu navigheaza pe site-uri
porno. Pentru ca poarta tot soiul de zdranganele pe
care si le asorteaza la imbracaminte dupa reguli
complicate si de neinteles. Pentru ca iti deseneaza
si-si picteaza fetele cu atentia concentrata a unui
artist inspirat. Pentru ca au obsesia pentru
subtirime-a lui Giacometti. Pentru ca se trag din
fetite. Pentru ca-si ojeaza unghiile de la picioare.
Pentru ca joaca sah, whist sau ping-pong fara sa le
intereseze cine castiga. Pentru ca sofeaza prudent in
masini lustruite ca niste bomboane, asteptand sa le
admiri cand sunt oprite la stop si treci pe zebra prin
fata lor. Pentru ca au un fel de-a rezolva probleme
care te scoate din minti. Pentru ca au un fel de-a
gandi care te scoate din minti. Pentru ca-ti spun „te
iubesc” exact atunci cand te iubesc mai putin, ca un
fel de compensa]ie. Pentru ca nu se masturbeaza.
Pentru ca au din cand in cand mici suferinte: o durere
reumatica, o constipatie, o batatura, si-atunci iti
dai seama deodata ca femeile sunt oameni, oameni ca si
tine. Pentru ca scriu fie extrem de delicat,
colectionand mici observatii si schitand subtile
nuante psihologice, fie brutal si scatologic ca nu
cumva sa fie suspectate de literatura feminina. Pentru
ca sunt extraordinare cititoare, pentru care se scriu
trei sferturi din poezia si proza lumii. Pentru ca le
innebuneste „Angie” al Rolling-ilor. Pentru ca le
termina Cohen. Pentru ca poarta un razboi total si
inexplicabil contra gandacilor de bucatarie. Pentru ca
pana si cea mai dura bussiness woman poarta chiloti cu
induiosatoare floricele si dantelute. Pentru ca e asa
de ciudat sa-ntinzi la uscat, pe balcon, chilotii
femeii tale, niste lucrusoare umede, negre, rosii si
albe, parte satinate, parte aspre, mirandu-te ce mici
suprafete au de acoperit. Pentru ca in filme nu fac
dus niciodata inainte de-a face dragoste, dar numai in
filme. Pentru ca niciodata n-ajungi cu ele la un acord
in privinta frumusetii altei femei sau a altui barbat.
Pentru ca iau viata in serios, pentru ca par sa creada
cu adevarat in realitate. Pentru ca le intereseaza cu
adevarat cine cu cine s-a mai cuplat intre vedetele de
televiziune. Pentru ca tin minte numele actritelor si
actorilor din filme, chiar ale celor mai obscuri.
Pentru ca daca nu e supus nici unei hormonizari
embrionul se dezvolta intotdeauna intr-o femeie.
Pentru ca nu se gandesc cum sa i-o traga tipului
dragut pe care-l vad in troleibuz. Pentru ca beau
porcarii ca Martini Orange, Gin Tonic sau Vanilla
Coke. Pentru ca nu-si pun mana pe fund decat in
reclame. Pentru ca nu le excita ideea de viol decat in
mintea barbatilor. Pentru ca sunt blonde, brune,
roscate, dulci, futese, calde, dragalase, pentru ca au
de fiecare data orgasm. Pentru ca daca n-au orgasm nu
il mimeaza. Pentru ca momentul cel mai frumos al zilei
e cafeaua de dimineata, cand timp de o ora rontaiti
biscuiti si puneti ziua la cale. Pentru ca sunt femei,
pentru ca nu sunt barbati, nici altceva. Pentru ca din
ele-am iesit si-n ele ne-intoarcem, si mintea noastra
se roteste ca o planeta greoaie, mereu si mereu, numai
in jurul lor."
Remélem, valamennyire értelmesen áradoztam itt, ha bármi kérdés van még, szívesen segítek.
