az univerzum esszenciája :)

[P.Laci]

Jöhet egy másik vers...   

[El Barto]

" Az elvonatkoztatás legfontosabb eszközeiként a matematikát és a költészetet emlithetném. Ion Barbu román költő azt mondja, ezek rokon doméniumok is, hiszen mindkettő egy nem létező világot teremt, amiben törvények uralkodnak, és ami lehetőségként létezik, szóval egy megszületés előtti valóságot.
Istenem, már megint filozofálok, de ha meggondoljuk, hogy minden, ami megszületik, valamikor meg is hal, és egyúttal be is szennyeződik a földi lét mocskával, akkor egyetérthetünk abban, hogy a meg nem született (ki nem mondott) dolgok az egyedül tiszták. Ugyanakkor megismerhetetlenek is halandó emberek számára. Na, azt hiszem, végre eljutottam a gondolatsor végére: az ember számára létezik egy világ, az ideák világa, ahol meg nem született valóságok élnek, amiket sem megismerni, sem kimondani, sem végigondolni nem lehet. Azt hiszem, ezt lehet az (emberközpontú) világegyetem esszenciájának tekinten "

evel tokeletesen 1et ertek
de szerintem ez tul keves amit nyujtassz ahoz hogy fenttartsa azt az allitast hogy mi kulonbek vagyunk / illetve akkor fenyre hozza azt az tenyt hogy vannak allatok is olyan kepesseggel ami minket meghalad tehat ...

[piros]

Hangsúlyozom, nem különbek, csak másak. Én nem az ember nagyszerűségére akarom irányitani a figyelmet, inkább csak arra, hogyan vergődik ez a "nagyszerűnek" vélt ember létező és létezhető között, vagy realitás és mese között.

[P.Laci]

" Az elvonatkoztatás legfontosabb eszközeiként a matematikát és a költészetet emlithetném. Ion Barbu román költő azt mondja, ezek rokon doméniumok is, hiszen mindkettő egy nem létező világot teremt, amiben törvények uralkodnak, és ami lehetőségként létezik, szóval egy megszületés előtti valóságot.
Istenem, már megint filozofálok, de ha meggondoljuk, hogy minden, ami megszületik, valamikor meg is hal, és egyúttal be is szennyeződik a földi lét mocskával, akkor egyetérthetünk abban, hogy a meg nem született (ki nem mondott) dolgok az egyedül tiszták. Ugyanakkor megismerhetetlenek is halandó emberek számára. Na, azt hiszem, végre eljutottam a gondolatsor végére: az ember számára létezik egy világ, az ideák világa, ahol meg nem született valóságok élnek, amiket sem megismerni, sem kimondani, sem végigondolni nem lehet. Azt hiszem, ezt lehet az (emberközpontú) világegyetem esszenciájának tekinten "

evel tokeletesen 1et ertek
de szerintem ez tul keves amit nyujtassz ahoz hogy fenttartsa azt az allitast hogy mi kulonbek vagyunk / illetve akkor fenyre hozza azt az tenyt hogy vannak allatok is olyan kepesseggel ami minket meghalad tehat ...

azt sugalod, hogy mindenki alakitsa ki a saját kis bunker világát?akkor mi lesz a közösségi élettel ? az ember nem egy szociális lény ? s talán nem épp ez az egyik ok, amiért az állatok felé tudtunk kerekedni ? mégha sokszor állattörvények szerint cselekszünk néha ?
dehát ez mindenkiben megvan...a saját hülyeségei, hobbyai által.
Nézd azokat a felnött embereket...akik "vonatoznak"

[El Barto]

egy - egy filozofus azt allitja , hogy csak halalunk utan erunk a realis vilagban ,
en nem hiszem de erdekes indulnivalo egy vitanak...

[El Barto]

" Az elvonatkoztatás legfontosabb eszközeiként a matematikát és a költészetet emlithetném. Ion Barbu román költő azt mondja, ezek rokon doméniumok is, hiszen mindkettő egy nem létező világot teremt, amiben törvények uralkodnak, és ami lehetőségként létezik, szóval egy megszületés előtti valóságot.
Istenem, már megint filozofálok, de ha meggondoljuk, hogy minden, ami megszületik, valamikor meg is hal, és egyúttal be is szennyeződik a földi lét mocskával, akkor egyetérthetünk abban, hogy a meg nem született (ki nem mondott) dolgok az egyedül tiszták. Ugyanakkor megismerhetetlenek is halandó emberek számára. Na, azt hiszem, végre eljutottam a gondolatsor végére: az ember számára létezik egy világ, az ideák világa, ahol meg nem született valóságok élnek, amiket sem megismerni, sem kimondani, sem végigondolni nem lehet. Azt hiszem, ezt lehet az (emberközpontú) világegyetem esszenciájának tekinten "

evel tokeletesen 1et ertek
de szerintem ez tul keves amit nyujtassz ahoz hogy fenttartsa azt az allitast hogy mi kulonbek vagyunk / illetve akkor fenyre hozza azt az tenyt hogy vannak allatok is olyan kepesseggel ami minket meghalad tehat ...

azt sugalod, hogy mindenki alakitsa ki a saját kis bunker világát?akkor mi lesz a közösségi élettel ? az ember nem egy szociális lény ? s talán nem épp ez az egyik ok, amiért az állatok felé tudtunk kerekedni ? mégha sokszor állattörvények szerint cselekszünk néha ?
dehát ez mindenkiben megvan...a saját hülyeségei, hobbyai által.
Nézd azokat a felnött embereket...akik "vonatoznak"

hat igen bici ,  szocialisnak szocialis de nekunk sok mindenben ellenkezo gondolkodasunk van es azert nagyon jol eggyezunk (szerintem)
tehat nem hatrany a sajat vilag hogyha az ajtot nem heggeszted be illetve nem dobod el a kulcsot

[P.Laci]

amikor a kulcsot eldobod...akkor kámpec...

[piros]

Nem a reális, hanem az igazi világba. Ami pontosan azzal egyenértékű, amit az előbb leirtam. Az a világ, ettől eltérően, tökéletes (?- nem láttam:D), mivel nincs benne vágy, érzés, cselekedet, csak LÉTEZÉS, persze, az általunk megismerttől eltérő formában. Érdekes azonban, hogy én pl magamra nem érzem igaznak ezt a dolgot. Úgy gondolom, ez a világ engem egyáltalán nem érint, mert az, ami itt vagyok, ott már nem lehetek, nem leszek. Ott EGY elvont gondolat/idea létezik, ami számtalan formában testesülhet meg, ezek közül egy VOLTAM én, de ha már nem vagyok, akkor nem is leszek, és nem is tudom, hogy voltam.

[piros]

Amúgy, bici, nem SUGALLOK semmit. Ez a gondolkodásmód, mint ilyen, "benne van a levegőbe", a korszellem sajátja (volt:D). És a következménye valóban az lett, hogy az ember elszigeteltnek érzi magát. A közembernek, mint mondtam, ezzel semmi baja, mert számára az ideák elvont világa nem is létezik. Igen, paradoxonnak tűnik, de a közember az ideák elvont világát konkretizálj: istenben. Ott vannak viszont a gondolkodók, művészek és más zsenik, akik egytől egyik boldogtalanok a magánéletükben. Érzelmi sikon, karrier szempontjából és társadalmi komponensi mivoltukban is legtöbben csődöt mondanak. Ennek, persze nagyon egyszerű a magyarázata aszerint, hogy a barikádnak melyik oldalán áll az ember:
1. lehetőség: nincs kapaszkodója, tehát szükségképpen elbukik, hiszen pl nincs ott isten, hogy a nehéz percekben segitsen rajta (illetve az emögött álló lelki biztonságtudat)
2. Hallgatni nem tud, mert hát nem azért zseni, és amiket leir, azokat senki nem érti, tehát magára hagyják és valamilyen szinten "abnormálisnak" bélyegzik. A "kövér falatok" nem az ilyen embereknek jutnak, sem a szerelemben, sem a karrierben, sem a barátságok, szövetségek stb terén. Ahhoz nyalni és görbülni kell...

[El Barto]

amikor a kulcsot eldobod...akkor kámpec...

megrosszabb amikor masvalaki dobja el s nem tudsz valasztani 

[El Barto]

Amúgy, bici, nem SUGALLOK semmit. Ez a gondolkodásmód, mint ilyen, "benne van a levegőbe", a korszellem sajátja (volt:D). És a következménye valóban az lett, hogy az ember elszigeteltnek érzi magát. A közembernek, mint mondtam, ezzel semmi baja, mert számára az ideák elvont világa nem is létezik. Igen, paradoxonnak tűnik, de a közember az ideák elvont világát konkretizálj: istenben. Ott vannak viszont a gondolkodók, művészek és más zsenik, akik egytől egyik boldogtalanok a magánéletükben. Érzelmi sikon, karrier szempontjából és társadalmi komponensi mivoltukban is legtöbben csődöt mondanak. Ennek, persze nagyon egyszerű a magyarázata aszerint, hogy a barikádnak melyik oldalán áll az ember:
1. lehetőség: nincs kapaszkodója, tehát szükségképpen elbukik, hiszen pl nincs ott isten, hogy a nehéz percekben segitsen rajta (illetve az emögött álló lelki biztonságtudat)
2. Hallgatni nem tud, mert hát nem azért zseni, és amiket leir, azokat senki nem érti, tehát magára hagyják és valamilyen szinten "abnormálisnak" bélyegzik. A "kövér falatok" nem az ilyen embereknek jutnak, sem a szerelemben, sem a karrierben, sem a barátságok, szövetségek stb terén. Ahhoz nyalni és görbülni kell...

huha ez eleg kemeny tarsadalmi kritika de 1et ertek veled maskulonben...

[P.Laci]

hm...teljesen jó vita lett...
irodalom-vallás-pszihologia-szociologia.

[P.Laci]

Amúgy, bici, nem SUGALLOK semmit. Ez a gondolkodásmód, mint ilyen, "benne van a levegőbe", a korszellem sajátja (volt:D). És a következménye valóban az lett, hogy az ember elszigeteltnek érzi magát. A közembernek, mint mondtam, ezzel semmi baja, mert számára az ideák elvont világa nem is létezik. Igen, paradoxonnak tűnik, de a közember az ideák elvont világát konkretizálj: istenben. Ott vannak viszont a gondolkodók, művészek és más zsenik, akik egytől egyik boldogtalanok a magánéletükben. Érzelmi sikon, karrier szempontjából és társadalmi komponensi mivoltukban is legtöbben csődöt mondanak. Ennek, persze nagyon egyszerű a magyarázata aszerint, hogy a barikádnak melyik oldalán áll az ember:
1. lehetőség: nincs kapaszkodója, tehát szükségképpen elbukik, hiszen pl nincs ott isten, hogy a nehéz percekben segitsen rajta (illetve az emögött álló lelki biztonságtudat)
2. Hallgatni nem tud, mert hát nem azért zseni, és amiket leir, azokat senki nem érti, tehát magára hagyják és valamilyen szinten "abnormálisnak" bélyegzik. A "kövér falatok" nem az ilyen embereknek jutnak, sem a szerelemben, sem a karrierben, sem a barátságok, szövetségek stb terén. Ahhoz nyalni és görbülni kell...

huha ez eleg kemeny tarsadalmi kritika de 1et ertek veled maskulonben...

akkor nagyon sok zseni él a földön....
amugy igazad azok emberek számára érvényes, akik nagyon önérzetesek,halállal egyenértékű ha el kell fogadniuk, hogy nincs igazuk,illetve nem képesek kompromisszumokra.Ugyebár a kompromisszum az egy mindennapos dolog, sokszor észre se vesszük, de van...

[P.Laci]

Nem a reális, hanem az igazi világba. Ami pontosan azzal egyenértékű, amit az előbb leirtam. Az a világ, ettől eltérően, tökéletes (?- nem láttam:D), mivel nincs benne vágy, érzés, cselekedet, csak LÉTEZÉS, persze, az általunk megismerttől eltérő formában. Érdekes azonban, hogy én pl magamra nem érzem igaznak ezt a dolgot. Úgy gondolom, ez a világ engem egyáltalán nem érint, mert az, ami itt vagyok, ott már nem lehetek, nem leszek. Ott EGY elvont gondolat/idea létezik, ami számtalan formában testesülhet meg, ezek közül egy VOLTAM én, de ha már nem vagyok, akkor nem is leszek, és nem is tudom, hogy voltam.

na látod...ezért nem tudtam sohasem vakbuzgó vallási társaság tagja lenni... vagy nem tudtak engem megfözni.
mert a túlvilági mesét, vagy "ideát" sohasem hittem el ...mert nincs is.
amikor meghaltunk, akkor megszünik minden.
Látszolag ellentmondás, hogy énünkből mindennap meghal valami, és helyében más születik.Semmi se marad meg annak , ami volt. Klissé, de igaz.Ami a tegnap pld. szenzációs volt, ma -bővebb időfüggvényben-  esetleg másképp is nézhetem,ami nem azt jelenti, hogy ami a szép vagy jó,esetleg helyes  volt, alapjában megváltozott...hanem a szemléletmód, a prizma ami keresztül tekintünk dolgokat.

Pld. Eminescu is, ha életszagúan nézte volna az élet eseményeit,és nem a saját kialalkitott kisvilágából...esetleg másképp zajlott volna élete.(esetleg néhány verssel szegényebbek letönk volna).

[piros]

Bici, ha feleannyira lehetnék "életszagú", mint Eminescu volt, én azzal is megelégednék... Élt, ezerrel, vagy többel, elhiheted. Életművész volt, bohém poéta, könyvfaló különc, filozófiacsámcsogó széplélek, hősszerelmes, zseni, részeges haver, kemény társadalomkritikát megfogalmazó újságiró... Ha annyira ismerném most a társadalmat, mint ő a magáét, a filozófiai irányzatokat, mint ő a maga korában, ha annyira tudnék szeretni egy arra akár érdemtelen embert is, mint ő, ha lenne annyi gerincem, hogy szembeússzak az árral, meggyőződésből- akkor lehet, hogy nem lenne már állásom, lehet, hogy éheznének a gyerekeim, lehet, hogy nekem is lyukas lenne a kabátom könyöke, mint róla feljegyezték, de élnék, erre mérget vehetsz...