Na, azért mégis válaszolok, mert félig komolyan és félig tréfásan mondtam, hogy opportunisták vagytok a nagy életörömötökkel, de mint tudjuk, minden viccnek fele való.
Amennyiből lehet, persze, örülni kell, én sem vagyok az orrok lógatásának nagy hive, de nem mindig lehet.
Vannak olyan periodusok az életünkben, amikor fejreállhatsz és a legszebb mosolyodat teheted ki a vitrinbe, mégsem tudsz semminek örülni. És, ez, sajnos, az idő múlásával egyre szaporodik: nem mintha az idősebbeknek több bajuk lenne, mint a fiataloknak, hanem, mert már nem elég rugalmasak, azaz nem tudják alkalmazni Timi amúgy nagyonis egészséges szlogenjét.
Másrészt meg... Lehetnek olyan helyzetek, amikor nem a könnyebb út a jobb út - és akkor lehet, hogy nem örülni kell, vagyis nem arra koncentrálni, ami pillanatnyi jó, hanem kiállni valamiért, és a pillanatnyi rosszat választani a hosszútávú jó reményében.
Timi, eszem ágában sem volt megsérteni téged, csak talán kicsit túl komolyan elgondolkodtam a te heves és vidám felkiáltásodon. Ne haragudj.
Szavazás