http://www.uh.ro/itthon/muvelodes/207-ayazt hiszem, hogy érdemes egy kicsit kinézni a "szomszédba" is
Írta: Lőrinci Réka
2009. szeptember 07. hétfő, 12:30
Régészti ínyencségek, izgalmas installációk, korszerű felszerelés – így lehetne tömören jellemezni a nemrég megnyílt keresztúri állandó tárlatot.
Székelykeresztúr 550. éves évfordulója alkalmából készült az Évezredek a Nagy-Küküllő felső folyása mentén című kiállítás. „Látványosságra, sokszínűségre törekedtünk, leleteinkre fektettük a hangsúlyt, viszont több szemléltető anyagot és történelmi útmutatót is készítettünk” – számolt be Körösfői Zsolt, a Molnár István Múzeum igazgatója.
A csehétfalvi dák ezüstkincslelet tárlója: karkötők, karspirálok, tömör nyakpántok és fibulák (ruhakapcsok).
És valóban, a kiállító termek falai világosabb színárnyalatokkal kellemes hatást keltenek, az igényes fénytechnika pedig a leletekre tereli a látogató figyelmét. A tárgymutatók elhelyezését frappánsan megoldották: nem raktak feliratokat, sem számokat, minden ami a látnivalóra vonatkozik a tárlók melletti tárgylistákon olvasható magyar, román és angol nyelven.
A szemléltetés kedvéért installációkat is létrehoztak. Az eredetihez hasonlóan rendezték el például az 1971-ben feltárt kettes számú női gótsírt ékszerekkel, edényekkel és egyéb tárgyakkal együtt. Kiállították installációba a Keresztúr központjában talált középkori kút fabélését, illetve egy rekonstruált 15. századi csempekályhát.
A rugonfalvi papilak kertjében 1971-ben két gót sírt is feltártak, 2007-ben pedig rábukkantak a harmadikra. Érdekesség: mindhárom alkalommal női csontvázat találtak.
Kérésünkre az igazgató egy rögtönzött tárlatbemutatót tartott. Mint megtudtuk, a régészeti anyagok nagy többsége Székelykeresztúrról, illetve keresztúrszék környékéről származnak. Ezek az új-kőkortól a későközépkorig terjedőleg mutatnak be egy-egy részletet a vidék történelméből. A leleltek nem kizárólag ásatások helyszínéről kerültek a múzeumba, egy részük adományként vagy az unitárius gimnázium gyűjteményéből érkeztek.
A tárlat 140 négyzetméteren fekszik. A múzeumból négyen dolgoztak a kiállításon, munkájukat viszont külső személyek segítették: restaurátorok és önkéntesek is.
A látogatók nyolc kisebb termen áthaladva szemlélhetik meg a tárgyakat: öt termet a régészet, kettőt a várostörténet foglal el, köztük pedig átmenetet képez a Matskási-család kriptájának halotti ruháit tartalmazó terem.
Rálátás a Matskási-család néhány tagjának halotti ruháit tartalmazó teremére, amely átmenetet képez a régészeti és várostörténeti kiállítás között.
Az első teremben őskori leletek találhatók a neolitikumtól kezdődően a rézkoron és bronzkoron át, a koravaskorral bezárólag. Ezt követi a római és népvándorlási időszak régészti hagyatéka. A harmadik helyiségtől kezdődően látható tárgyak a magyar nép megjelenéséhez köthető térségünkben.
A keresztúri múzeum legjellemzőbb és legértékesebb régészeti anyagait – középkori kályhacsempék elemeit – a negyedik teremben helyezték el.
Körösfői Zsolt, a keresztúri múzeum igazgatója
Az ötödik szobában egy rövid dokumentumfilm tekinthető meg, ami a keresztúrszéki régészeti kutatásokról illetve várostörténetről tájékoztatja a vendéget. „Itt azt a különleges dolgot szerettem volna bemutatni, hogy ilyen kis városban, mint Székelykeresztúr, több mint fél évszázados régészeti kutatást tudunk magunk mögött. Nagyon sok településen még múzeum sincs, nemhogy régészeti múlt” – mondta az igazgató.
A várostörténeti rész összeállításánál a szervezők tudták, hogy több száz évet nem lehet bemutatni két teremben, éppen ezért egy nemesi család és egy kiemelkedő személy köré építkeztek. Az első helyiség a Gyárfás családhoz köthető tárgyakat és képeket mutatja be.
A 19. század közepét idéző enteriőr, szobabelső részlet: biedermeier asztal, szék és ruhásszekrény.
A kiállítás utolsó termében egy 20. századelős fotóműtermet alakítottak ki.
Nagy Béla keresztúri fényképész eredeti műtermi gépe.
Nagysolymosi népviseletbe öltözött fiatal pár, háttérben pedig ugyancsak nagysolymosi ünneplőbe öltözött Nagy Béla által 1942-ben lefotózott pár.
Tárlatvezetés után Körösfői beszámolt közeljövőbeli terveikről is: „Ahogy az iskola megkezdődik, múzeumpedagógia foglalkozásokat akarunk indítani. Elsősorban a történelemtanárok közreműködésével szeretnénk a múzeumlátogatást beépíteni a tanórák keretébe.”
Másik fontos céljuk, felfrissíteni az alapkiállításokat, hogy ne csak a városba érkező turisták érdeklődjenek a múzeum iránt, hanem a helybéliek is.
Mindehhez sok sikert kívánunk!
