Nagyon szép az elképzelés,de sajnos lehetetlen megcsinálni.Ameddig régeni és régeni közt nincs kommunikáció,vagy ha mégis van,az nagyon kevés,akkor nem lehet elvárni hogy valaki "kinntről" belelkesedjék.
Ha valaki "kinntről" hazamegy,akkor "szabadságon" van,és ha találkozol "otthoniakkal" akkor ők valamerre futnak,nincs rád idejük,vagy sztoikusan azt suggalják, ez van.
Nem tudom,hogy mások miképp vannak,de én is személyesen "iszonyodok" hazamenni Régenbe. Azért menjek,hogy azt "halljam",bocs,de most mennem kell,nincs időm,stb., s nem beszélve arról ha végig megyek a főtéren én se ismerek senkit és engem se ismer senki. Egyedül lenni itthon is tudok.
Tudod milyen furcsa,és rossz érzés,szülővárosodban "idegennek" lenni?
Nem kell sóval és kenyérrel várni az "elvándoroltakat".Elmentél, és kész,ahol vagy ott bogozd ki magad ! S nem utolsó sorban nincs "közös téma".
Az ok talán mindenkinél más és más amiért az "iszony-viszony" megvan.
De vajon van valakinek türelme ezeket végighallgatni? Vagy meri valaki kimondani ? S ha kimondunk dolgokat,akkor azok nem bántóak,és minek bántsuk embereket?
