Mindenki számára ismerős dátum a március 8., ezen a napon ugyanis sok országban a főszerep a hölgyeké, lányoké, édesanyáké és nagymamáké. A Nemzetközi Nőnap immár majd egy évszázada ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat. Ilyenkor köszöntik hölgyismerőseiket a férfiak, ki virággal, ki apróbb vagy nagyobb ajándékokkal, esetleg néhány kedves szóval.
Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot, ma már kevesen tudják, honnan ered, hogyan alakult ez az ünnep.
1908-ban, New Yorkban járunk. Az ottani varrónők, szám szerint úgy 40000 nő fellázadt és harcot indított a jogaiért és azért, hogy a nőkkel is emberségesebben bánjanak. Ezt a napot nyilvánították Nemzetközi Nőnappá, Magyarországon 1910-től vált ünneppé ez a dátum.
A nőkről sokan, sokféleképpen vélekednek, költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre, és sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban a nők különlegességét, szépségét, bájait.
Ezen a napon a férfiak igyekeznek kivételes bánásmódban részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgy rokonaikat.
S bár tudva lévő, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, s nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, melyet ezen a napon kap.
Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy a nővel élni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos. Nélkülük élni nem lehet!
Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek, ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak, vagy éppen hallgatnak. Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik.
S elárulok így végezetül egy titkot is! A nő is olyan, mint egy virág. Minél több gondoskodást és törődést kap a párjától, annál szebb és sugárzóbb!
