Székelyföld státusának kérdését ki kellene szabadítani a propagandisták karmai közül, és ôszinte párbeszéd témájává kellene tenni – állapítja meg hétfôi kommentárjában az Adevarul.
A bukaresti napilap azzal kapcsolatosan közölt cikket, hogy a hétvégén Maroshévízen a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok magyarellenes gyûlésen vettek részt. Az Adevarul külön is közölt errôl tárgyszerû tudósítást, amelyben úgy fogalmaz: az ott felszólaló román politikusok megannyi magyarellenes gondolattal tarkították beszédeiket, hogy elnyerjék a hallgatóság tetszését. A lap meglepônek tartja, hogy Corneliu Vadim Tudorhoz, a szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) vezetôjéhez Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök is csatlakozott az autonómiát és a magyar nyelv hivatalossá tételét elutasító álláspontjával.
A tudósítás szerint Ponta azt mondta: pártja nem fog beleegyezni abba, hogy etnikai alapú autonómiát hozzanak létre az országban, és hogy a román nyelven kívül más nyelvet is hivatalossá nyilvánítsanak. Az Adevarul azt is megírta, hogy a maroshévízi összejövetelen olyan magas rangú szociáldemokrata politikusok is jelen voltak, mint Liviu Dragnea, Viorel Hrebenciuc vagy Titus Corlatean. Részt vett a gyûlésen Norica Nicolai, a liberális párt európai parlamenti képviselôje is.
Ezzel kapcsolatosan külön kommentárt közölt a lap. Szerzôje figyelemre méltónak tartja, hogy az „ifjú titán” Ponta Vadim Tudor oldalán hangoztatta dörgedelmes véleményét, mintha megtanulta volna Ion Iliescu volt szociáldemokrata államfôtôl, mikor és hogyan kell hasznot húzni a PRM vezetôjének személyébôl.
A kommentátor megállapítja: húsz esztendô telt el a véres marosvásárhelyi események óta, de a román és a magyar közösség továbbra is az egykori elôítéletek foglya. A románok továbbra is gyanakodva nézik a magyarokat, utóbbiak viszont önkéntes elszigeteltségükben tetszelegnek, ami komplexusokat gerjeszt.
Victor Ponta azt mondta a hétvégi nagygyûlésen, hogy „Székelyföld nem létezik” – emlékeztet a szerzô, aki ezzel szemben azt vallja, hogy ez a régió nagyon is létezik, megvannak a maga sajátosságai, mint ahogy Moldvának, Máramarosnak vagy a Bánságnak is. „Megéri-e vajon veszni hagyni Románia európai modell szerinti közigazgatási reformját csak azért, mert képtelenek vagyunk méltányos státust adni Székelyföldnek?” – teszi fel a kérdést.
Úgy véli: ezt a kérdést ki kellene szabadítani a propagandisták karmai közül, és ôszinte párbeszéd témájává kellene tenni. Ennek eredményeként mindkét fél engedne valamit álláspontjából – véli a szerzô, aki szerint ez közös érdek lenne, azt szolgálná, hogy a székelyek és a románok egyaránt otthon érezzék magukat Székelyföldön.
