Navigáció: Kezdőlap / Egyéb / (még)Nem kaphatják vissza a galonyai vadászházat a jogos örökösök

(még)Nem kaphatják vissza a galonyai vadászházat a jogos örökösök

Huszonkét éve kérik vissza jogos örököseik a galonyai vadászkastélyt, amelyet valamikor az 1920-as években Kemény Auguszta ajándékként építtetett saját birtokukra férjének, báró Kemény Jánosnak. Annak ellenére, hogy mind a tulajdonjogot, mind pedig az önkényes kisajátítást igazolni tudja a család, a jelenlegi tulajdonossal, a dédai Consumcoop szövetkezeti társulással tartó per évekig elhúzódott, mi több, nemrég döntés született a legfelsőbb bíróságon és semmítőszéken, hogy az örökösök nem kaphatják vissza az ingatlant.

Nem kell jogtudornak lenni ahhoz, hogy a 2001-ben kibocsátott, az önkényesen elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 10-es számú törvény első cikkelyét értelmezzük, amely világosan kimondja, hogy az állami, szövetkezeti vagy bármely más jogi személyre 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen átruházott ingatlanokat természetben kell visszaadni.Önkényesen kijátszott történelmi örökség

A család által rendelkezésünkre bocsátott okiratok alapján az a terület, amelyre később a galonyai vadászkastély épült, a telekkönyv szerint először az 1884. november 27-i bejegyzésben szerepel legelőként. Ez a dokumentum utal az 1882-es, illetve az 1883-as birtokrendezési jegyzőkönyvre, amelyben “életjáradéki szerződés alapján a tulajdonjog báró Kemény György neve törlése mellett báró Kemény Kálmán javára kebeleztetik be”. Ezt a jogot az 1902. február 8-i bejegyzés is megerősíti. 1908. június 8-án megosztják a telket és egy kisebb részt “a Magyar kir. Állami Vasutak javára előjegyeztetnek.” (Sz. m.: Ekkor épült a Maros völgyében a vasút.) Egy másik dokumentumban Kemény György báró és neje, Bethlen (…) “okmánygyűjteményében” felsorolják a család vagyonát. A telekkönyvi kivonat szerint az 549-es helyrajzszámtól az 598/b-ig Ratosnya községhez tartozó Galonyán több legelő, patak, háztáji gazdaság a hozzá tartozó udvarral, gatter szerepel az említettek tulajdonában. Egy későbbi vagyonjegyzék Kemény György birtokát – az említett helyrajzszámok alatt jegyzett ingatlanokat – a “marosvécsi lakhellyel rendelkező báró Kemény Ioan” tulajdonaként tünteti fel. Az épület a hozzá tartozó telekkel együtt az 569-570-es helyrajzi számmal szerepel a telekkönyvben.

A birtok megcsonkítása az okiratok szerint 1934. március 16-án kezdődött, amikor több telket és épületet Maroshévíz megye (judeţul Topliţa) javára kisajátítanak. Nincs köztük a galonyai vadászház és a hozzá tartozó terület. 1944. március 28-án Deák József és neje, Csata Erzsébet báró Kemény János ellen benyújtott tulajdonjogi bekebelezési kérését elutasítják, azonban az 1945-ben kibocsátott 187-es számú törvénnyel minden ingatlant a Román Népköztársaság javára kisajátítanak. Az érdekesség az, hogy az erre vonatkozó bejegyzés a telekkönyvi kivonatban csak 1969. szeptember 5-én kerül be. Aztán a kisajátításra és egy 1937-ben megkötött adásvételi szerződésre hivatkozva több épületet és területet átvesz a Ratosnyai Polgármesteri Hivatal. A korábban elutasított telket is Deák Józsefre és Deák Erzsébetre írták át. 1957. június 20-án a Népbíróság döntése alapján újabb parcellákat vettek el és írtak át más tulajdonosok nevére, többek között Ghidiu Andreire és Mariára. Aztán 1974. június 22-én szintén “kisajátítási munkálatok” (“lucrări de expropriere”) alapján újabb telkeket írtak át több magánszemély nevére. Egy későbbi telekkönyvben több más, az említett Kemény-birtokon felhúzott épület mellett megjelenik az 569-es helyrajzi szám alatt szereplő menedékház (cabana), ugyanakkor helyiségeinek és melléképületeinek részletes felsorolása is.

A megyei kataszteri és ingatlan-nyilvántartó hivatal szászrégeni egysége által 2011. február 4-én kibocsátott telekkönyvi kivonatban az épület mellett 720 négyzetméter területet, 1411 négyzetméter utat is feltüntettek. A telek tulajdonosa az 1969. szeptember 5-i 2686-os számú kisajátítási végzés alapján a román állam. A korábban említett – a Ratosnyai Polgármesteri Hivatal nyilvántartása szerint – 569-es helyrajzi szám alatti épület az 1970. augusztus 25-i 1190-es számú minisztertanácsi határozat alapján a Maros Megyei Fogyasztási Szövetkezet (UJCC Mureş) tulajdona. A “terhelésre” (sarcini) vonatkozó rovatban az szerepel, hogy az ingatlant 1998-ban visszaigényelték a volt tulajdonosok, de továbbra is érvényes az 1970-es határozat, mi több, ennek alapján (!) a terület használati joga (drept de folosinţă) a Maros Megyei Fogyasztási Szövetkezetet illeti. (Sz.m.: pár sorral fennebb a telekkönyvi kivonatban még csak az épület jogviszonyát jelölték meg.)

Törvényszéki kálvária

Az épületben iskola, óvoda, erdőkerületi iroda, majd évtizedekig a dédai fogyasztási szövetkezet kocsmája működött. Az épület leromlott állapotban érte meg a rendszerváltást. Az ingatlant a 90-es években a ratosnyai vízgyűjtő gátat és rendszert építő szászrégeni Emi Vas Kft. vette bérbe a szövetkezettől. A magáncég beruházásának köszönhetően rendbe tették. A földszinti helyiségekben a munkásoknak étkezdét rendeztek be, az emeleti szobákat szolgálati lakásként használták. Egy tűz jelentős kárt okozott benne, de a magáncég helyreállította a megrongált épületrészt. A leégést követő renoválás után nem sokat tettek az állagmegőrzésért. Az Emi Vas cég megvásárolta volna az épületet a szövetkezettől, de nem adták el.

A visszaszolgáltatási eljárást 1996-ban indítványozta a család nevében báró Kemény János és Auguszta Paton kisebbik unokája, Nagy (Kemény) Géza (a fotón). A tulajdonjogról nem akart lemondani a szövetkezet, ezért az egyes, 1945. március 6 – 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanok jogi helyzetét rendező, 2001. évi 10-es törvényt nem tudták alkalmazni. Pert indítottak a jogtulajdont sértő szövetkezet ellen. 2007. december 12-én a Marosvásárhelyi Törvényszék elrendelte a menedékház visszaszolgáltatását a jogos örökösnek. A határozatot megfellebbezte a szövetkezet és az ügy a Táblabíróságra került. Az indoklásban többek között az szerepelt, hogy a szövetkezet jelentős összeget ruházott be a felújításra, és ezt visszakövetelték a jövendőbeli tulajdonostól. Mintegy 500.000 (akkori számítások szerint 5 milliárd régi) lejt kértek. Az alperesek által fogadott szakemberek felbecsülték az épületet. Kiderült, hogy akkori állapotában az ingatlan értéke a szövetkezet által kért összeg fele, azaz 250.000 (2,5 milliárd régi) lej. 2008-ban új határozatot hozott a Táblabíróság: az ingatlant a 10-es törvénynek megfelelően természetben kell visszaszolgáltatni!

A szövetkezet ragaszkodott a beruházási érték megtérítéséhez, többek között ezért is óvta meg a határozatot. Ezután kivizsgálásra visszaküldték az iratcsomót a Táblabíróságra. A jogszolgáltató 2010. február 25-én hozott ismét ítéletet. Ezúttal elrendelték a kárpótlást. Ezt a döntést a Kemény család nem fogadta el, ezért az ügy a legfelsőbb bíróságra és semmítőszékre került. A végleges és megfellebbezhetetlen határozat 2011. február 3-án született. Elutasították a család keresetét, maradt a kárpótlás, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szövetkezet megtarthatja tulajdonjogát, miután az állam kifizeti a volt tulajdonos örököseinek az elkobzott ingatlanért járó kárpótlást.

Nagy Géza úgy döntött, új pert indít. A Népújságnak elmondta, nem az a célja, hogy a család anyagi helyzetén javítson (sz. m.: visszakapták a marosvécsi kastélyt is). Érzelmi szálak fűzik az épülethez, hiszen nagymamája ajándékként építtette a nagypapának, ami értékesebbé teszi számára a családi örökséget. Azt tervezi, ha visszakerül a tulajdonába, felújítja az épületet, és panzióként működteti, hogy azoknak, akik a Kemény János által leírt tájakon szeretnének barangolni, szállást, ellátást biztosítson. Ezáltal is az elődök emlékét szeretné ápolni. Nagy Géza azt is elmondta, a családjuknak a felső Maros mentén több mint 3600 hektár erdejük volt. Ebből eddig 5,4 hektárt adtak vissza Marosvécsen, Ratosnyán pedig a Disznós (Porcu) völgyben 4,1 hektárt kínáltak fel olyan helyen, ahol már letarolták a fákat. A hajdani telekkönyvekben szereplő ingatlanokból még a tulajdon-visszaszolgáltatásra vonatkozó, 2005-ben kibocsátott 247-es törvény alapján a család Maros-vécsen épületeket, Marosfelfaluban pedig 30 hektár erdőt kapott vissza.

Vak Justitia

Ţifrea Valer, a dédai Consum-coop elnöke megkeresésünkre röviden válaszolt. Elmondta, ameddig nem kapja kézhez a semmítőszék indoklását, nem nyilatkozik az ügyben. Arról tudomást szerzett, hogy a pert megnyerték. S azt is tudja, hogy az alperes újabb pert kezdeményezett.

– Az épületet a szövetkezet megvásárolta a román államtól, ezért tartunk joggal igényt rá – mondta az elnök.

Az ügyben megkérdeztük az épületet több évig használó cég, az Emi Vas Kft. vezetőjét, Farago Emilt is. A vállalkozó elmondta, 2000 körül valóban meg akarta vásárolni az épületet, de a szövetkezet elnöke elutasította az ajánlatát. Ezzel szemben hagyták, hogy az általuk felújított menedékház tönkremenjen.

– A szövetkezet egy lejt sem fektetett felújításba, számlákkal és anyaghasználati jegyzőkönyvekkel tudom igazolni, hogy cégem mennyit fektetett be. Mi aszfaltoztuk le az épülethez vezető utat és az udvart, rendbe tettük a vízhálózatot. Több mint 100.000 (akkori pénzben több mint 1 milliárd) lejünkbe került a renoválás. A szövetkezet anyagi követelése alaptalan. Az ingatlan természetben a volt tulajdonosok örököseit illeti. Ez a legtisztességesebb, nem értem, miért nem neki adtak igazat – mondta lapunknak Farago Emil.

* Az egyes, 1945. március 6 – 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanok jogi helyzetét rendező, 2001-ben kibocsátott 10-es számú törvény többek között a következőket tartalmazza:

1. cikkely: Bármely, az államra, szövetkezeti szervezetre vagy más jellegű jogi személyre 1945. március 6 – 1989. december 22. között önkényesen átruházott, valamint a 139/1940-es törvény alapján elrekvirált és vissza nem adott ingatlanokat jelen törvény feltételei között természetben visszaszolgáltatják. (…)

9. cikkely: (1) alpont: Az önkényesen elvett ingatlanokat, függetlenül attól, hogy jelenleg kinek a tulajdonában vannak, természetben kell visszaszolgáltatni, a kérvény benyújtásakor levő állapotukban, tehermentesítve.”

2) alpont: A nem lakás rendeltetésű ingatlanok esetében, amelyeket lebontottak, illetve amelyeknek a természetbeni visszaszolgáltatása részben vagy teljes egészében lehetetlen, megfelelő kártérítés jár olyan értékjegyekkel, amelyeket a tőkepiacon jelen levő gazdasági társaságok kizárólag a privatizálási folyamatban használtak vagy a jelenlegi tulajdonos által felajánlott más jellegű anyagi kompenzálás nyújtható, a kártérítésre jogosult személy beleegyezésével.

Vajda György

e-nepujsag.ro

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Hozzászólások lezárva

Az oldal tetejére