Száztizenhat éve, 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán Tamási Áron, a gyakran szatírával és játékos humorral, néhol balladai homályossággal elegyített székely mitologikus góbéábrázolás régebbi irodalmunkból elsősorban Fazekas Mihálytól a Ludas Matyit, Gvadányi Józseftől a peleskei nótáriust, Petőfitől a János vitézt és Aranytól a Toldit. Kortársai közül pedig Nyirő József Uz Bencéjét és Szabó Dezső „Csodálatos élet” című meseregényének Szabó Pistáját megidéző mestere.
Tamási irodalmi köztudatunkban a naturalizmussal és miszticizmussal keveredő, halálmegvető heroizmus áthatotta, gyakran szatírával és játékos humorral, néhol balladai homályossággal elegyített székely mitologikus góbéábrázolás régebbi irodalmunkból elsősorban Fazekas Mihálytól a Ludas Matyit, Gvadányi Józseftől a peleskei nótáriust, Petőfitől a János vitézt és Aranytól a Toldi Miklóst, kortársai közül pedig Nyirő József Uz Bencéjét és Szabó Dezső „Csodálatos élet” című meseregényének Szabó Pistáját megidéző mestere, éspedig nemcsak a nevét leginkább fémjelző, egy hargitai erdőpásztort megidéző Ábel-trilógiája, hanem további regényein (főként a„Szűzmáriás királyfi”-n, a „Czímeresek”-en, a „Ragyog egy csillag”-on és a „Jégtörő Mátyás”-on) kívül valamennyi elbeszélése, színdarabja (kiváltképpen a „Tündöklő Jeromos” és a „Vitéz lélek”) alapján is. Az író maga pedig – írja Várkonyi Nándor (Az újabb magyar irodalom 1880-1940) – szintén „hasonlít a mesebeli harmadik fiúhoz, akinek már nem jut az örökségből s ezért világgá megy: megvívja a sárkány őrizte várat, elnyeri a királykisasszony kezét s tele kincses tarisznyával, diadalmasan tér haza”.
Amíg a két világháború közti szociográfusok gyakran csak száraz etnográfiai dokumentumokkal tárták fel a falvak furfangos életét, addig az ő műveiből éppúgy ráismerünk a magyar néplélekre, mint például a Kodály és Bartók fonográffelvételei megőrizte népdalainkból. Hősei ugyanis nem papirosfigurák, nem – ahogyan Várkonyi hangsúlyozza – „patyolatos népszínmű-sztárok, nem a nép romlatlan gyermekei, hanem jó-rossz, bűnös és jó szándékú, rongyos vagy rendes emberek”, akik „hol elesnek, hol felemelkednek”, de „sohasem maradnak magukra, mint a materialista Turi Danik, mert mindig ott érezzük mögöttük az ideális élet nagy törvényeit, költői magyarázatát”, különösen a székely származásukhoz ragaszkodók, mint a „Czímeresek” parasztból lett, erkölcsi erejét s tisztaságát mindhalálig megőrző ügyvédje, Burján Gáspár.
Világképteremtő enciklopédikussággal kutatja tehát emberi- és tájkörnyezetét, ontológiai realizmussal hatolva hősei lelkébe, olykor megrendítő tanúbizonyságot téve igazságfanatizmusáról is
