24 év telt el a marosvásárhelyi fekete március néven elhíresült események óta, amikor Marosvásárhelyen magyarok, magyar anyanyelvû romák és románok között véres összetûzések történtek.
Az 1990-es márciusi eseményekrôl szóló dossziék egy része még mindig titkosított, illetve a nyilvánosságra hozottak feldolgozása is nemrégiben kezdôdött meg. A rendszerváltás hozta szabadság öröme nem tudott sokáig fennmaradni. Az új hatalom sok szempontból megtorpant, és nem tudott kellô reformokat biztosítani, ezért is volt kézenfekvô kijátszani az etnikai kártyát.
1990. február 10-én Sütô András felhívására több mint százezren vettünk részt a könyves-gyertyás néma tüntetésen az anyanyelvi oktatásért. Mindeközben a román médiában igyekeztek románellenesnek bemutatni az amúgy csendes, gyertyákkal vonuló magyar tömeget és általában a magyar törekvéseket. A március 15-i ünnepségeket több városban is megzavarták a Vatra Românesca szervezet hívei, akik módszeresen kezdték a román tömegeket a magyarok ellen hangolni.
A románok közt az a hír terjedt el, hogy a magyarok bántalmazzák a románokat Marosvásárhelyen. Közben a környezô falvakban élô, tájékozatlan románokat már igyekeztek a Vatra Româneasca nacionalista funkcionáriusai feltüzelni. Végül a buszokkal Marosvásárhelyre szállított román falusiak megtámadták március 19-én az RMDSZ székházát. Ekkor vesztette el fél szemét Sütô András. Másnap a magyarság a város központjában követelte a 19-i történések kivizsgálását. A Görgény-völgyiekkel megerôsített román tüntetôk megjelenése és támadása után utcai harcok alakultak ki, amelyek során a nyárádmentiekkel és a helyi romákkal kiegészülô magyarok sikeresen ôrizték a városközpont feletti ellenôrzést. A konfliktusnak a hadsereg (megkésett) közbelépése vetett végett.
A márciusi konfliktus során öten vesztették életüket, név szerint Gémes István sáromberki lakos, Csipor József ernyei, Kiss Zoltán teremiújfalusi lakos, Rusu Teodor szászrégeni, Frandes Simion görgényhodáki lakos, és körülbelül 300-an sebesültek meg.
Az igazságszolgáltatás részrehajlóan ítélte meg az eseményeket, két kivételtôl eltekintve magyarokat és romákat vontak felelôsségre, illetve ítéltek börtönbüntetésre.
A történteknek Marosvásárhely lett a legnagyobb vesztese, a fekete március hosszú idôre visszavetette az együttélés normális módjainak lehetôségét, kölcsönös bizalmatlanságot eredményezett. Nem együttélési, hanem egy egymás mellett élési modell alakult ki Marosvásárhelyen. Ez a város gazdasági fejlôdését is negatívan befolyásolta.
Hajlamosak vagyunk azóta is etnikai kérdésként kezelni minden marosvásárhelyi ügyet, még ha nem is az.
Nem hagyhatjuk, hogy Marosvásárhely fekete márciusa megismétlôdjön. Ez a magyarok, románok, Marosvásárhely közös érdeke.
A fiatalabb nemzedék, amelynek közvetlen emlékei nincsenek március 20-ról, már nem különül el markánsan egymástól. De még nem kezdôdött el az álláspontok közelítése, a tényleges együttélés, megértés és együttmûködés. A multikulturalitás pedig ezt jelenti: kölcsönös együttélést és megértést a különbözô kultúrák között. Csak ez lehet Marosvásárhely és az itteni románok, magyarok és romák sikeres együttélésének a feltétele.
A multikulturalitás leckéjét mutatja nekünk Európa is, amely nem csak nyelvében, de kultúrájában, szokás- és hagyományvilágában, vallásában is a sokszínûség jegyeit hordozza. A multikulturalitás nem akadály a népek közti közeledésben, hanem lehetôség az új megismerésére, befogadására, elsajátítására. Lehetôség a tanulásra, a fejlôdésre, újszerû kapcsolatok kialakítására.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete
