Újraállamosítás céljából perújrafelvételt kér a Maros megyei földosztó bizottság, mely ismét rátenné a kezét a Bánffyaknak visszajuttatott erdőterületre, arra hivatkozva, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös volt. Az örökösök szerint ez aljas rágalom.
Vasile Liviu Oprea Maros megyei alprefektus szerint a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) archívumából a közelmúltban olyan dokumentumok kerültek elő, amelyek szerint Bánffy Dániel vagyonát nem államosították, hanem az 1952-ben kimondott állítólagos háborús bűnössége miatt elkobozták.
Az örökösök szerint a Bánffy Dániel fölött kimondott ítélet koholmány és aljas rágalom. Az ügyet továbbá az is bonyolítja, hogy a család időközben eladta a hosszas pereskedés után visszaszerzett erdőt.
Szembeszállt a nácikkal, mégis háborús bűnös?
A per-újrafelvételi kérelmet benyújtó megyei földosztó bizottság egy olyan bírósági ítéletre alapoz, amely a kommunizmus idején, 1952-ben született Bukarestben. Ez nyolcéves kényszermunkára, valamint az állampolgári jogoktól való megfosztásra ítélte az egykori erdélyi arisztokratát, akinek az állam a teljes vagyonát elkobozta.
„Bánffy Dániel erdejét nem államosították, hanem elkobozták, miután az emberiség ellen elkövetett gyilkosságok miatt a törvényszék elítélte. Ezért a 9323 hektárnyi erdő visszaszolgáltatása törvénytelen volt” – magyarázta az Agerpres hírügynökségnek a földosztó bizottság álláspontját a prefektúra jogi osztályának vezetője, Ioana Rus. Szerinte a CNSAS-tól előkerült okiratból az derül ki, hogy a II. világháború alatt a gróf sokat ártott Romániának és az erdélyi románságnak.
A Nagyenyeden született földbirtokos és politikus 47 évesen, 1940 októberében az Erdélyi Párt elnökeként került be a magyar képviselőházba. Alig két hónap múlva Teleki Pál kormányfő felkérésére Budapestre költözött, és december 30-ától földművelési miniszter lett. Az egymást követő kormányokban 1944. március 22-éig töltötte be a tisztséget.
A nyilasok halálra ítélték
„Aljas rágalom, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös lett volna. Börtönben ült, mert nem akart együttműködni a nyilasokkal meg a nácikkal” – jelentette ki nagyanyja testvéréről Bethlen Anikó.
A Marosvásárhelyen élő grófnő – aki Bethlen Zsuzsával és Szentkuti Évával együtt örökölte a hatalmas erdőt – ezt nem mindössze hallomásból tudja, a történtek idején, kisgyerekként ő maga is ott volt Pesten. Arra is emlékszik, hogy nem sokkal a háború után bácsikáját véletlenül lelökték a zsúfolt villamosról. Koponyasérülése azonnali bénuláshoz vezetett. A volt miniszter betegen élte le élete hátralevő részét, majd 1955-ben, 62 esztendősen elhunyt.
A kor dokumentumaiból kiderül, hogy Bánffy Dániel már csak azért sem lehetett háborús bűnös, mert szem előtt tartva az erdélyi érdekeket, 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt. Ezért a nyilasok halálra ítélték, és mindössze a nyilas álruhába öltözött barátainak köszönhetően tudott kiszabadulni a budapesti Margit körúti fogházból.
Származása miatt a kommunisták is kivetették. Hat évvel a háború befejezése után, 1951-ben családjával együtt a rózsadombi házából egy húsraktárba telepítették. Alig egy esztendő múlva a bukaresti népbíróság nyolcéves kényszermunkára ítélte. A távollétében meghozott döntést nem lehetett végrehajtani: Bánffy Dániel nem tért vissza Erdélybe, hisz a balesete után lebénult.
Az örökösök rég túladtak az erdőn
Amennyiben a bíróság elfogadja a megyei földosztó bizottság kérését, az ügyet továbbá bonyolíthatja az a tény is, hogy a három Bánffy-örökös már rég eladta a több mint kilencezer hektárnyi erdőt. „Jó kezekben van, egy árvaház vette meg. Muszáj volt eladni, mert a számos visszaigénylési pert valamiből ki kell fizetni” – indokolta a család döntését Bethlen Anikó.
A grófnő szerint felháborító, hogy nagyanyja testvérét a nácik utálták, a nyilasok halálra ítélték, a kommunisták kisemmizték, a jelenlegi hatalom pedig mindegyre rágalmazza. Szerinte ennek is tudható be, hogy a család – és általában a magyar nemesek leszármazottjai – mindmáig alig kaptak vissza valamit egykori vagyonukból a román államtól. Ami vissza is került a nevükre, azt nagyrészt bírósági ítéletek révén szerezték vissza.
A Bánffyaknak és Bethleneknek jelenleg is számos pere folyik az ország különböző bíróságain. „Olyan erdőkért is pereskedünk, amelyeket végleges és megfellebbezhetetlen ítéletek által már rég vissza kellett volna szolgáltatniuk” – panaszkodott a grófnő. Bánffy Dániel nevéhez nem csupán a Maros menti erdők fűződnek.
Ő volt az, aki kibővítette a család fugadi kastélyát, Maroshévízen pedig nyaralót építtetett a tágabb család számára. A kommunista rendszer által Bradul névre keresztelt strandot most is mindenki Bánffy fürdő néven emlegeti.
