Navigáció: Kezdőlap / Egyéb / Kórunk..

Kórunk..

Kassai Lajosi írása….
Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt.
Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a
nemi identitásáról.
Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb
joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és
szétvált az igazság és a jog.
Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek
hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a
Facebook.
A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a
kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező
szenny és mocsok sugárzásában.
Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket.
Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a
templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire
szabad.” Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk,
milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy
zárva tartsanak vasárnap.
Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről
prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett
világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a
cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.
A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik.
Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is
válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt. Mára már
világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi
képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már
kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett.
Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk
magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta
ülünk.
A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt
Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció
megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved.
Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy
elfogyott a kő.
A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a
józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk
megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az
a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk. Civilizációnk olyan kényessé tette
derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi
indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre
korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében
egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan
szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart
fekália nehogy ránk is fröcssenjen. Megváltoztatjuk a világot, majd ez a
megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy
sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák,
azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a
felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők, és mihez ha férfiak.
Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett,
mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert
nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj
ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az
irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök,
férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem
bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.
Kassai Lajos
Kaposmérő, 2018. március 1.

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére