Ha meglátod a Kelemen-havasok e sebét, rögtön evidens lesz milyen szinten árthat az ember a természetnek – a saját pillanatnyi érdekének nyomása alatt. Hegyeket robbant fel és meddőhányókká változtatja a tájat, ha valamennyi ként tud kinyerni a kőzetekből. És mit számít ilyenkor, hogy itt egyedi gyönyörűségű barlangok voltak egykor? Bumm neki! Az egész lényed beleremeg abba, amikor a hihetetlen szépségből csupán por marad. De van a rombolásnak is esztétikája, amikor ezekben a magas zónákban repülsz, és köd fedi a táj egy részét, míg más részek láthatóvá válnak. Több kört kell tenni, míg a megfelelő kondíciók kialakulnak. Ilyenkor azonban mindig különlegesnek érzed magad: onnan nézel a tájra, ahonnan még senki, egy „isteni” perspektívából. Ugyanakkor az a kötelességed, hogy a lehető legjobban kihasználd a helyzetet, és a lehető legjobb képeket készítsd el: olyan kivágásban, amely visszaadja a jelenségek arányait, a táj részleteit, tulajdonképpen az egész hangulatot: lehetőleg úgy, hogy aki rátekint a felvételre, egy másodpercre úgy érezhesse, hogy ott repül a magasban, a köd és felhők között.
Ghirlanda Emil Géza
A szerző szászrégen.ro
