Felső-Maros menti kastélytúrával gazdagítaná a térség turisztikai kínálatát ifj. Szentgyörgyi Anna, a vajdaszentiványi Zichy-kastélyt bérlő család fiatalabbik tagja. A 18. századi műemlék épület ad otthont május 27-én, pénteken annak a zártkörű találkozónak, amelyen a kastélyturizmus fellendítése lesz a téma.
A fiatal vállalkozó édesanyja, Szentgyörgyi Ana marosvásárhelyi üzletasszony 2012-ben vette bérbe 49 évre az udvarházként is emlegetett kastélyt, amelyben korábban a kultúrház működött. Az örökösök szigorú feltételekhez kötötték a kastély használatát, a bérlő a történelmi turizmust népszerűsíthette, ennek jegyében szervezhetett rendezvényeket, vagy öregotthont működtethetett a klasszicizáló barokk stílusú épületegyüttesben. Szentgyörgyiék az első két lehetőséget igyekeztek megvalósítani, miközben a műemlékvédelmi előírásokat figyelembe véve hozzáláttak a kastély felújításához.
Először az épület tetőzetét tették rendbe, majd a konyhában és a borpincében folytatódtak a munkálatok, ahol a későbbiekben egy ideig zenés estéket szerveztek. Itt különféle régi használati tárgyak fogadják a betérőt, valamennyit a falumúzeumtól kapták a kastély bérlői.
A helyi lakosság már a kezdetektől nem nézte jó szemmel az új bérlők ténykedését, és az irántuk tanúsított ellenszenv közel egy évtized múlva sem enyhült.
– Mióta bekerítettük, azt mondják, hogy elloptuk a kastélyukat. Az senkinek sem jut eszébe, hogy nem eltulajdonítottuk, hanem megmentettük – jegyezte meg ifj. Szentgyörgyi Anna, miközben végigvezetett a tágas tereken. – Sokan a néptánctábort fájlalják, amit korábban a kastélyban tartottak. Én szeretném visszahozni ide azt a tábort és a falunapokat is. Mindazt a hagyományt, aminek tíz éve nyoma veszett – tette hozzá a vállalkozó, majd a pipázóba érve – a szarvas-agancs csillárokra vonatkozó észrevételünk kapcsán – kifejtette, hogy a vadászkastélyok stílusát igyekszik követni, és egy olyan turisztikai övezetet szeretne így kialakítani, ahol a vadászat, a halászat és a lovak szeretete harmonikus egységet alkot. (A közeli lovardáról a későbbiekben írunk.) Az előkelő rendezvények, bálok, fogadások szervezésére alkalmas pipázó bútorzata még nem érkezett meg, de meg van rendelve – tette hozzá Anna.
Szentgyörgyiék a pipázó mellett a vendégfogadásra szánt, kétszintes „hosszúházat” – az épületegyüttes legértékesebb részét – is rendbe tették. Itt egy autóbusznyi turista számára kínálnának szállást, egypár szoba már el is készült.
A kastélyhoz tartozó malom felújítása még várat magára. Anna a későbbiekben kézműves termékekkel teli ajándékboltot, illetve egy bisztrót alakítana ki a létesítményben.
Ottártunkkor éppen az udvar rendezése zajlott. A járványhelyzet nagymértékben akadályozta a restaurálási folyamatot, így a tavalyra tervezett kastélynyitás elmaradt.
– Vajdaszentivány félreesik a főúttól, ezért is fontos felhívni a közvélemény figyelmét a település építészeti kincsére – véli ifj. Szentgyörgyi Anna. Ebből a célból szervezte meg a május 27-i találkozót, amelyre az említett útvonal kastélyainak tulajdonosai – többek között Teleki Kálmán és Kemény Géza –, a letűnt korok hivatásos ismerői – közöttük Kálmán Attila történész –, valamint az érintett községek polgármesterei és pedagógusai is hivatalosak. Az együttlét résztvevői közösen próbálnak majd kidolgozni egy tervet a Felső-Maros menti építészeti örökség megismertetésére, a múlt század közepén eredeti identitásuktól megfosztott, hosszú álomba kéyszerített kastélyok fénykorának felidézésére.
