Vásár van, kistermelő kevésbé
Tavasszal megjelennek az őstermelők által az üvegházban vagy fóliasátorban termesztett friss zöldségek, amelyeket leginkább a húsvéti ünnepek előtt keresnek a háziasszonyok, hiszen nem kell ahhoz mesterszakács, hogy megállapítsák, ízletesebbek, mint a nagyáruházak polcain levők. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben – az orosz–ukrán háború által kiváltott, a mezőgazdaságot is igencsak érintő gazdasági válságban – terítékre került a kis élelmezési láncok erősítése, ami lehetőséget biztosítana a gazdáknak termékeik értékesítésére. Az elmélet jól hangzik, de a valóságban akadozik az alkalmazása. Legtöbbet azonban mi, vásárlók tehetünk azért, hogy minél jobb és több helyi termék lepje el piacainkat.
Hagyományos ellátók
Megyénkben vannak olyan kistermelők, akik több évtizede ellátják a nagyobb települések, városok napipiacait. Így alakultak ki, és ennek köszönhetően sikerült önfenntartó szinten működtetni az Alsó-Nyárádmentén, a Mezőségen, a Kis-Küküllő mentén azokat a családi gazdaságokat, amelyek az elmúlt rendszerben is ellátták a nagyobb helységeket. A rendszerváltás után sikerült átmenteni ezeket a kisgazdaságokat, a földterületek visszaszolgáltatásával volt, ahol nagyobb gazdaságok fejlődtek ki. Románia uniós csatlakozása után azonban megváltoztak a piaci viszonyok, amelyek meghatározták a kistermelők létét is. A nagyobb versenyhelyzetbe kerülő kisgazdaságok többnyire megszűntek, felszívódtak, amelyeknek sikerült több vonalon termelni, lábon maradtak ideig-óráig. Nagyon sok gazdaság léte az uniós támogatásoktól vált függővé. Kevésnek sikerült kivédenie a piac ingadozását, az inputok drágulásának hatását, és sok más olyan követelményt teljesíteni, amitől a támogatás folyósítása függött. Hogy miként alakult a kistermelők számaránya megyénkben, nem lehet tudni. Megkérdeztük Jude Silviát, a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság ügyvezető igazgatóját, aki elmondta, 2021-ben kért a minisztérium erről kimutatást, azóta nem frissítették az adattárt, akkor mintegy 1500 termelőt regisztráltak. Az igazgatónő hozzátette: az APIA-tól támogatást igénylők szerint azóta csökkenhetett a számuk, mert míg korábban mintegy 28.000 hektárra kértek földalapú támogatást, addig tavaly 25.000 hektárra nyújtottak be igényt. Persze ez nem létszámbeli csökkenést jelent, mert lehet, hogy vannak, akik átálltak nagyobb gazdálkodásra, mások profilt válthattak, illetve az sem tiszta, mennyien hagytak fel a kistermeléssel. Az utóbbi években nyújtott célirányos támogatás a paradicsom- és a fokhagyma-, illetve krumplitermesztőknek némiképpen fellendítette az érdeklődést, de ezen a téren is vannak vidékek, ahol nagyobb mennyiségben termelik, így olcsóbban is kínálják. Közismert paradicsomtermesztő vidék Olténia, a krumpliország a Csíki-medencében van. Kínálatuk a tapasztaltak szerint egyre szegényesebb.
Helyi termelők, viszonteladók
Ujica Valer, a Marosvásárhelyi Piacigazgatóság vezetője lapunknak elmondta, Romániában a 348/2004-es kormányrendeletnek megfelelően működtetik a piacokat, biztosítanak teret a különböző áruféléknek. Mint ismeretes, a hús- és tejtermékeket csak zárt, higiénikus helyiségben lehet árulni. Ugyanakkor a rendelet előírja, hogy el kell különíteni az őstermelőket a viszonteladóktól. Aki piacon árul, annak fel kell mutatnia a termelői engedélyt, a viszonteladóknak a kereskedelmi engedélyt és a specifikus termékeknek megfelelő, más hatóságok által kibocsátott bizonylatokat is. Az igazgató szerint a marosvásárhelyi piacokon 80%-ban őstermelők árusítanak, többségük a környékbeli községekből hozza az árut, és vannak olyanok is, akik évek óta ugyanazt az asztalt bérlik, és ez azt jelenti, hogy megfelelő terméket kínálnak. A más megyékből származó termesztők is rendelkeznek termelői engedéllyel. Nagy részük havi bérletet vált, hiszen bizonyos termékek egy-egy hónaphoz kötődnek, így nincs amiért egy egész évre foglaljanak asztalt. Szászrégen egyetlen, nemrég átadott tágas piaci csarnokát (erről többször is beszámoltunk) példamutatóan sikerült berendezni, itt is elkülönített szektorban árulnak az őstermelők, akik a város környéki falvakból származnak. Időnként kevesebben vannak, mint a viszonteladók, de ez nem jelenség, inkább a szezonalitáshoz kötődik. Nyárádszeredában korszerűsítés előtt áll a piac, itt igen vegyes a kínálat, a zöldségesek egy helyen vannak a kiskereskedőkkel, valahányszor kilátogattunk, volt miben válogatni. Marosludason sincsenek elkülönítve az őstermelők, a környékbelieknek azonban van ahol kirakni a terméket.
Egy másik lehetőség, ahol szintén válogathatunk időnként a termékekből, a rendszeresen megszervezett kistermelői vásárok. A BCD Live Events cég szervezi a marosvásárhelyi Vár sétányon a vásárokat. Vezetője, Cristina Manoilă elmondta, hogy a polgármesteri hivatallal kötött szerződés alapján áprilistól októberig havonta egy-egy alkalommal népesítik be sátrakkal a parkolót. Augusztusban nem ők szervezik a vásárt, hiszen ebben a hónapban a Forgatag keretében rendeznek hasonló eseményt. A rendezvényszervezők által meghívottak mintegy 80%-a őstermelő, illetve kézműves, ezeknek a 60%-a Maros megyéből való, a többiek a szomszédos megyékből érkeznek, majdhogynem rendszeresen. Hasonló a helyzet a Színház téren is, ahol egy másik cég, az Evenimente şi Târguri Unice a szervező. Vezetője, Florina Cantor elmondta, mintegy 30 sátrat szoktak felállítani, ahol 10 termelő van, a többi másféle termék, az árusok 70%-a megyebeli. Mindkét cég vezetője megjegyezte, hogy a lehetőséget biztosítják, de a jelentkezők nagy része elvárná, hogy ingyen vegyen részt a vásárokon. Ezt azonban nem tudják biztosítani, mert fekbért kell fizetni a közterület elfoglalásáért. A cégek intézik az engedélyeket (sz.m.: a vásártartásra is külön engedély kell, az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóságtól is) és a reklámköltséget, továbbá törlesztik a villanyáram-fogyasztást.
Hasonló körülmények között működteti a Petry cég az immár hagyományossá vált Rákóczi lépcső alatti vásárt, és a Tudor negyedbeli Gyémánt piacon is néhány éve My family market néven hasonlót működtet egy termelői csoport. Van tehát ahol asztalra tegyék termékeiket a helyi gazdák.
Az unió árnyékában
A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete Maros megyei fiókjának nincs nyilvántartása arról, hogy hány őstermelő van megyénkben – mondotta Szabó Árpád elnök. Rendezvényeikre, ahol teret biztosítanak nekik, a gazdakörök segítségével hívják meg az árusokat. Kialakult egy kör, amely szinte mindenhova elmegy. Ez annak is köszönhető – tegyük hozzá –, hogy az RMGE Maros szervezete több évtizedes tevékenysége során odafigyelt a kistermelőkre, és számos nagy rendezvényen teret adott számukra. Fazakas Miklós elnök elmondta, náluk több száz termelő szerepel a nyilvántartásban. Az évek során számos olyan rendezvényt kezdeményeztek, amelyekkel célirányosan segítették a kistermelőket. Többször írtunk ezekről, a tanfolyamokról is, és azért indították el a Marosi Gazda Kft.-t, hogy az inputokat előnyösen be tudják szerezni. Borlaboratóriumot is működtetnek a minőségi termelés ösztönzéséért. Tavaly létrehozták a Nyárádmenti termék védjegyet és a Maros termék védjegyet, hogy garantálják a termék minőségét és eredetét. Ennek a kiterjesztésén, fejlesztésén dolgoznak. S bár Nyugaton már működik ez a rendszer, nálunk még gyerekcipőben jár. Annak ellenére, hogy vannak pályázati lehetőségek erre, hiszen költségei is vannak. És aki levédi a terméket, annak hosszú távon garantálnia kell a minőséget. Az elnök kifejtette, a nagyáruházakban is külön polcon kínálják a hazai (Román termék) árut. A legnagyobb gond, hogy ehhez a szupermarketek megfelelő, konstans minőséget és bizonyos mennyiséget igényelnek. A szállítást is a termelőnek kell biztosítani az adott hálózatba. Ezek olyan követelmények, amelyeket a kisebb területtel rendelkezők nem tudnak megengedni maguknak, így marad a piac, vagy sok esetben a saját hálózaton keresztüli értékesítés.
És az is igaz, hogy az olcsó, jó minőségű export kirekeszti a hazait, mivel az egységes uniós piacon vagyunk, így nem lehet védővámokat bevezetni. Az Európai Unió programjára tűzte ugyan a helyi termékeket népszerűsítő in-tézkedéscsomagokat, de azt, hogy az unión belül miként lehet előnyben részesíteni a termelőket, amikor nincsen egységes támogatási rendszer, nem tisztázták, így valójában létezik egyfajta illojális konkurencia. Nem beszélve az unión kívülről behozott mezőgazdasági termékekről, amelyek az egész uniós piacot fenyegetik. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő kifejtette, az EU-n kívüli mezőgazdasági termékek behozatala kapcsán vannak olyan esetek, amikor védelemre szorul az agrárium. Vannak kereskedelmi védelmi eszközök, ugyanakkor figyelni kell a minőség-ellenőrzésre, például az állategészségügyi vegyszerhasználati feltételekre. A képviselő szerint megengedhetetlen, hogy olcsó, silány áru lepje el az európai piacot. Ilyenkor használni kell a védelmi eszközöket, viszont figyelembe kell venni a fogyasztói magatartásokat is. Óriási a szerepe a tudatosító, tájékoztató kampányoknak, amivel a jó minőségű, helyi, hagyományos termék használatát népszerűsítik. Nyilván a jó minőségű termék drágább, de azt is tudatosítani kell, hogy egészségesebb.
Winkler Gyula szerint az erdélyi agráriumra jellemző kisebb földterületek művelése nem egyedülálló Európában, máshol úgy működtetik az ilyen gazdaságokat, hogy bizonyos termékcsoportok mentén társulnak a gazdák, hogy megőrizzék a helyspecifikumot, erősítsék, népszerűsítsék a hagyományos helyi termékeket. A hasonló európai vidékek mezőgazdaságát figyelembe véve, jobban és erőteljesebben kell támogatni a társulást, legyen szó tárolásról, értékesítésről, marketingről. Kis területet megművelő gazda egyedül sosem tud olyan versenyképes lenni, mint amikor több gazda szövetkezve lép fel a piacon. „Vannak Erdélyben, Székelyföldön is jó példák szövetkezetekre, egyéb társulási formákra, tehát járható út. Minél inkább elősegítjük a generációváltást az agráriumban, annál könnyebben felgyorsítható a reformfolyamat, mert a régi nemzedék, amely megélte az egykori kommunista kollektivizálást, még mindig óvakodik a társulástól, pedig ez lenne valójában a hosszú távú megoldás” – hangsúlyozta a képviselő.
Tegyük hozzá, ahhoz, hogy a piacainkon minél több jó minőségű helyi termék legyen, nekünk, vásárlóknak is tennünk kell valamit. A gazdákat azzal segítjük, ha a környékbeli községekből, településekről származó HELYI terméket vásároljuk meg. S végre a gazdáknak is meg kell érteniük, hogy csak együtt lehetnek erősek az egyre inkább felborult, szűkülő piacon. Ez itt nem a reklám helye, valóban, húsvétkor is keressük a helyi termelőket, mert ezáltal mindenkinek egy tojással több jut az asztalra, nem csak szimbolikusan.
Népújság
