Navigáció: Kezdőlap / Egyéb / Ötéves Marosfelfalu Bíborkája

Ötéves Marosfelfalu Bíborkája

Az együttes a falu kertjeiben termett – másutt lilának mondott, jó ízû – hagymáról nyerte a nevét. Koszorúit az útszélen is árulják manapság. A Bíborka mûködésének ötödik évfordulóján tartották szombaton – s éppen ötödszörre! – a húsz éve indult Gyöngykoszorú találkozók ki tudja, hányadikát, most éppen a Szászrégentôl alig öt kilométerre fekvô, városiasodó település felújított mûvelôdési otthonában. A Gyöngykoszorú találkozókat az 1991. október 8-án Nyárádszeredában rendezett elsô néptánctalálkozóval indította el tájainkon a Szabó György Pál-Szabó Éva pedagógus-házaspár. A kezdeményezés azóta valóságos mozgalommá bokrosodott, a csaknem emberöltônyi idô alatt száz meg száz fiatal lépett be a sûrûn alakuló együttesekbe, s ha ma a profizmus kezd kulcsszóvá válni az egymás és a mindig népes közönség gyönyörûségére szervezett megnyilvánulásokon, csöppet sem a véletlen mûve, hiszen a Maros Mûvészegyüttes megannyi táncosa- énekese karolta fel az ügyet, járt és jár ki tanítani a városokba, falvakba; zenészei is segítenek, közben pedig, ahol mód nyílt rá, saját zenekarokat is alapítottak, és a határok megnyitásával egész évben turnéznak, eljárnak az anyaországi és más települések hasonló rendezvényeire. A fiatalok ügyszeretete, áldozatvállalása (hiszen ez a “mulatság” anyagi áldozattal is jár!) – példaértékû.

Marosfelfaluban az ünnepi megnyitón a Bíborka együttest vezetô Kovács Hajnal köszöntötte a vendégeket, majd Lokodi Edit Emôke, a megyei tanács elnök asszonya szólt az ifjakhoz, ôt követôen Pál Dénes János alpolgármester és Dénes József tanár, az RMDSZ helyi elnöke üdvözölte az eseményt, az EMKE részérôl pedig Fazakas Ildikó mondott beszédet, végül Szabó Éva, mindannyiuk Éva nénije beszélt a nemsokára jubiláló Gyöngykoszorúról. Az ünnepélyes megnyitót az együttesek népviseleti parádéja követte, majd ünnepi istentisztelet következett, amelyen az igét Vajda Domokos, a református gyülekezet lelkésze hirdette. Az estébe nyúló mûsorban a környék táncai mellett nyárádmenti, küküllômenti, jobbágytelki, selyei, mezômadarasi, szabédi táncokat láthatott a zsúfolásig telt terem hálás közönsége. A Bíborka együttes három korcsoporttal képviseltette magát, Szászrégenbôl négy formáció is színpadra lépett, köztük a Máthé Márta tanárnô által félszáz éve, 1971-ben létrehozott tánccsoport mai utódai, és ott ropták táncaikat (aprók, kicsik és nagyok): Vajdaszentivány, Holtmaros, Nyárádszereda, Dicsôszentmárton, Marosludas, Görgényüvegcsûr, Mezômadaras, Szabéd fiataljai. A sorjázó csoportokat a “bíborkás” Pál Orsolya mutatta be. Muzsikált a Moldován Horváth István, Bôr Gyula, Marton László hármas. A vajdaszentiványiaknak ezúttal is Horváth Elek húzta, néhány csoport CD-rôl pattogtatta a zenét – ami némileg szegénységi bizonyítvány -, de számos olyan együttes is van már, amelyik ugyanazon a napon több helyszínen is képviselteti magát különbözô korcsoportjaival; és hát a zenészek osztódással nem szaporíthatók. Másfelôl Fazakas János tréfás elszólása szerint “a Cé Dé nevû banda nem kér pálinkát” -; a táncházi részhez pedig a magyarpalatkaiak is “hozzászóltak”.

A Bíborkáról érdemes följegyeznünk még, hogy idén, március 15-én volt Szegeden a századik fellépése, és nemsokára ismét oda készülnek, a szeptember 30-október 2. között tartandó híres Paprikafesztiválra.

Bölöni Domokos

Népújság

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Hozzászólások lezárva

Az oldal tetejére