Abban a tudatban, hogy az Önök napilapja a legolvasottabb a megyében, engedjék meg, hogy elmondjam a véleményemet a mostani politikai helyzetrôl.
Valamikor történelem szakos tanárként kedvenc témám volt a politika, és még mindig nem szoktam le róla. Figyelemmel követtem a marosvásárhelyi választási kampányt, és lenne egy-két, mindannyiunkat érintô megjegyzésem.
Ezelôtt 22 évvel, amikor megszabadultunk a román kommunista párt atyai gondoskodásától, és nyakunkba szakadt a mi „eredeti demokráciánk”, természetesnek tûnt, hogy a magyaroknak is kell politikai képviselete legyen. Nem értem, hogy miért hittük azt, hogy ha valaki magyar, akkor más véleménye nem lehet, mint amit Markóék diktálnak. Miért fogadtuk el azt, hogy a demokráciában is valakinek irányítania kell a népet, ugyanabban a stílusban (csak magyar változatban), ezzel táplálva egyesek önérzetét. Ha valaki magyar, nem lehet demokrata, nem lehet liberális, nem lehet más, csak RMDSZ-es?
Hiába ígérgetnek nekünk, és hiába változtatnak szlogent, még ha elôbbre is hozzák a jövôt, akkor is mindenki rájuk ismer. Ugyanaz a régi mese, csak esetleg más szájából hangzik el, de mindannyiuk mögött ott áll az „öregek tanácsa”. Miért nem fogadták el a fiatal urológust? Azért, mert fiatal, mert tenni akaró, mert becsületesen akart politizálni, és a vásárhelyiek közös jelöltje szeretett volna lenni? Akkor azt hittem, azért nem fogadták el, mert fiatal, de ugyanígy visszautasították Benedek Imre professzort is. Ezek szerint nem akarnak közös képviseletet a magyarságnak, hiába hirdetik, a változás is csak ígéret. Az RMDSZ nem akart elôválasztást, mert érezte, hogy veszíteni fog a hatalmából. De nem tudjuk elfelejteni, hogy részt vettek a Boc-féle „vagdosásban”, hogy mindenbe beleegyeztek, csak hogy hatalmon maradjanak. Emiatt csúfolkodtak a magyar orvostanhallgatókkal, kórházakat zártak be, emberek haltak meg a megfelelô kezelés hiánya miatt. Sportpályákat építettek a mezôk kellôs közepén, elpazarolták a közpénzt, ahelyett, hogy a lakosság életkörülményein javítottak volna. A 22 év alatt hol itt, hol ott kötöttek ki, csak hogy hatalmon maradjanak.
Hogy a kommunista párt politikáját folytatják, az abból is meglátszik, hogy senkinek a véleményét el nem fogadják, és nem is kívánják a változást. Ha érdekük lett volna, hogy Marosvásárhely és a megye valóban fejlôdjön, akkor kihasználták volna azt, hogy ott voltak Bukarestben, Brüsszelben, de semmit sem tettek annak érdekében, hogy Marosvásárhelynek terelôútja legyen, hogy autópálya és vasúti csomópont hiányában ne legyen a világtól elzárva. Most meg csak támadnak, mint aki biztos abban, hogy vesztes, és tudja, hogy nincs igaza. Hogy ki lesz a gyôztes, megtudjuk majd június 10-én, de annyi már nyilvánvaló, hogy Frundának nincs esélye, de ha sikerülne neki, akkor sem lenne más, csak egy bábu Markóék kezében.
A volt nagykövet asszonynak sincs több esélye ebben a konzervatív gondolkodású városban, hiába vannak jó ötletei. Naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy bárkinek is sikerül megdönteni a jelenlegi polgármester hatalmát, de azért nem kell feladni a harcot.
Véleményem szerint a legnagyobb esélye annak van bejutni a tanácsba, aki nem tollasodni jön, akit valóban érdekel a város és lakóinak sorsa, és aki megbízható, becsületes ember, ezért fogok én Benedek Imre professzorra szavazni. Ha nem is lesz belôle polgármester, de ha elég szavazatot gyûjt össze, hogy bejusson a helyi tanácsba, ott, ahol a minket érintô legfontosabb döntéseket hozzák, akkor már nyert ügyünk van.
Tisztelettel, Bocskai Péter László nyugalmazott történelemtanár
(Politikai hirdetés)
