Lassan szinonima lesz a két szó, bár sokunkban többnyire egyik sincs teljesen letisztázva. Kinek mit jelent Erdély? A történelmi Erdély aminek a határát a királyhágón lépjük át, a mai értelemben vett Erdély amely a Kárpátok innenső felén helyezkedik el vagy egyáltalán Székelyföld beletartozik-e Erdélybe? Az autonómia formáktól (területi-egyéni-kulturális) kezdve annak területi határáig (Székelyföld és Partium, Egész Erdély, csak a történelmi Erdély) számos elképzelés van. Ilyen körülmények között senki sem lepődik meg, hogy miért vesznek össze az emberek egy szó miatt, amikor az autonómiáról van szó. Nem is beszélve arról, hogy mind a magyarok mind a románok másképp értelmezik ezeket a szavakat. Hab a tortán amikor valaki elsüti a függetlenséget vagy Nagy-Magyarországról ábrándozik.
El is érkeztünk a legnagyobb problémához. Autonómiát követelünk, közben sokan már a független Erdélyről álmodoznak, vagy visszacsatolták már Magyarországhoz. Ez mind szép és jó, álmodozni lehet, de van aki ezt komolyan gondolja. Mi több elkezd erről vitázni, az autonómiát elviekben támogató románokkal és elijeszti őket. Ezek a megnyilvánulások az autonómiaharcnak többet ártanak, mint Funar vagy Vadim Tudor együttvéve.
Súlyos hiba azt gondolnunk, hogy az autonómia jár Erdélynek és éppen ezért az ölünkbe is fog hullni, pontosan úgy, ahogyan azt elképzeltük. Ez soha sem fog megtörténni. Nem lehet a munkát elkerülni, legfeljebb csak halasztani. Ez a munka pedig a románok meggyőzése, igen ez a legfontosabb. De ez úgy nem nem megy, hogy saját autonómiaképzetünket tükörfordításban adjuk nekik és még el is várjuk, hogy tetszésüket fejezzék ki.
Az sem megy, hogy az általunk elfogadott szimbólumokat rájuk erőltetjük. Az erdélyi címer teljes mértékben diszkriminálja a románokat, sokukban visszatetszést kelt. Ebben a kérdésben nem az a dolgunk, hogy lenyomjuk a torkukon, hanem az, hogy lassan megszoktassuk vagy egy esetleges, új szimbólum kialakításakor ne hagyjuk őket túlzásba esni. A zászló az meg nekünk magyaroknak nem éppen a kedvencünk, nem is használtuk. Két éve jött újra felszínre amikor is a transzilvanisták felfedezték, hogy ezzel a zászlóval vonultak fel az erdélyi parasztok a Gyulafehérváron megtartott 1918-as nagygyűlésre. De idén májusban már tüntetésen is használtuk, ezzel az erdélyi autonomisták elfogadták. De a románok többsége még mindig nem ismeri, a magyarok még annyira sem. De egyesek már profitálnának belőle és úgy reklámozzák mintha ismernék a zászló történetét. Ezzel szintén az ügyet veszélyeztetik és teszik komolytalanná.
Meg kell érteni, hogy a románok nélkül nem fog menni. Azt is meg kell érteni, hogy még az autonóm Erdélyben is mi leszünk a gyengébbik fél. Óvatós és alapos munkával lehet csak eredményt elérni. De már van egy precedens értékű tüntetésünk ahol közel 20 román kérte az autonómiát és vállalta, hogy a tévének nyilatkozik, azóta tucatnyi online platform indult a felbátorodott autonomisták kezdeményezésében. Van egy petíció amit a románok is aláírnak eddig már 6000-en. De ne feledkezzünk, meg Sabin Ghermanról se aki két hónapja újra a régi lendülettel áll ki Erdély autonómiájáért.
A legfontosabb azonban még mindig az, hogy a románokat meggyőzük és ne eltávolítsuk az ügytől. A legapróbb hiba is óriási károkat okoz, legyen az egy hirtelen felindulásból megírt komment vagy egy szerencsétlenül elkészített kép. Okosan kell tehát cselekedni, mert minden apró hiba, ezerszeresen üt majd vissza.
Fancsali Ernő
