Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
A történelem hamisítók Sepsiszentgyörgy és Előpatak között magyar katolikus temetőből kilopott sírkövet alakítottak át román katonai „hősi emlékművé” és örökítették meg rajta Észak-Erdély „felszabadítását az idegen megszállás alól.” A cigány munka eredményeként azonban a „hősi emlékművön” egyebek mellett halványan még mindig olvasható az „Erzsébet” magyar keresztnév. Várjuk az illetékes „magyarok” tiltakozását.
A Sepsiszentgyörgy közelében levő Előpatak hajdanában, a második világháború előtt, de főleg az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, amikor kultúrnép volt az országrész ura, keresett fürdőtelepülés volt, vonzotta a boldog békeidők neves zene- és színművészeit. Évekig itt volt körorvos a szabadkai születésű zseni, Csáth Géza író, zeneesztéta, irodalomkritikus és orvos. Előpatakot, az egykori virágzó fürdőközpontot a megszálló románok sikeresen lerohasztották: a településen manapság alig néhány tucat magyar lakik, míg a mintegy félezer cigány, s a tőlük nem sokban különböző majdnem ennyi bocskoros olyanná tették, ahogyan az kinéz.
Az előpataki temetőben a katolikus magyar temető még létezik, habár Sántha Imre Géza sepsiszentgyörgyi muzeológus, művészettörténész facebookos beszámolója szerint egyre kevesebb az egy évtizeddel ezelőtt még szép számú, a sírkertet ékesítő magyar föliratos, művészi sírkő. Az oláhok ugyanis iparszerűen lopják és vésik, alakítják át őket román sírkövekké, s amint néhány órával ezelőtt megtudtuk, még „katonai hősi emlékművévé” is. Ami a Sepsiszentgyörgy közelében levő Előpatak határában történt, az hitelesen tanúsítja, beszédes példája annak, hogy amilyen egy nép, olyanok a hősei és a hősi emlékművei.
z Előpatak és Sepsiszentgyörgy között, valószínűleg a székelyek bosszantására emelt román katonai „hősi emlékmű” egyben híven tanúsítja azt is, hogy a bocskorosok miként ültek bele, lopták el, románosították el az elmúlt évszázadokban az erdélyi magyarok, s az innen nem messzire, a Barcaságban, a szászok által megteremtett építészeti és más tárgyi, szellemi javakat, más népek egyéni és kollektív jussát.
A sepsiszentgyörgyi Sántha Imre Géza tegnap észrevette és máris közzétette a tolvaj románok legújabb „hőstettét”: az Előpatak és Sepsiszentgyörgy határában, az út mentén fölállítottak egy régi sírkőből kialakított emlékművet, a fölirat szerint „azon román katonák emlékére, akik 1944 szeptemberében elsőként estek el Észak-Erdély idegen megszállás alóli felszabadításért.” Meg kell jegyezni, hogy innen nem messze húzódott az 1940-ben visszatért Észak-Erdély és az akkor továbbra is a tolvajok kezén maradt Dél-Erdély határa.
Az út menti új román „hősi emlékmű” tehát lopott, mint majdnem mindenük, amit ez a tolvajnép magáénak tulajdonít. Kiloptak egy jó magas sírkövet az előpataki katolikus magyar temetőből, lecsiszolták az hajdanában elhunyt személy adatait, s az egyéb föliratokat, majd ráhelyezték a román „hősi halott” katonák emlékét megörökítő fehér márványtáblát, föléje pedig a jellegzetes ortodox keresztet. Igen ám, de a cigány munka eredményeként, főleg a sírkő felső részén, az ortodox kereszt szárainál, még mindig kiolvasható a többi között a magyar „Erzsébet” keresztnév. A bocskorosok tehát katolikus temetőből kilopott, egy Erzsébet keresztnevű magyar asszony sírkövét románosították, alakították át román katonai „hősi emlékművé”.
Mi pedig, mint más esetekben, ezúttal is várjuk a „magyar” Külügyminisztérium, Erdő Péter bíboros, a kollaboráns RMDSZ, vagy az utóbbival mostanában szívélyesen együttműködő Csaba testvér erélyes tiltakozását.
Hering József
