A szászrégeni vidékfejlesztési alapítvány, a FAER, ezelőtt egy évvel a svájci-román együttműködési program keretében elindított egy szociális programot, amelynek célja a roma közösségek integrálódása, életkörülményeinek javítása. A program elsődleges célja, hogy a szegényebb roma gyerekeknek iskola utáni oktatást biztosítsanak, ugyanakkor egészségügyi nevelésben is részesítsék az érintetteket.
Csütörtök délelőtt a gernyeszegi Fehér Ló panzióban tartották meg a program évi kiértékelőjét. Vlasa Ioan mérnök, a FAER alapítvány elnöke elmondta, a kivitelezésben partnereik a kolozsvári Diakóniai Keresztény Alapítvány, a Pestalozzi Alapítvány és azok az önkormányzatok, amelyek vállalták, hogy anyagilag hozzájárulnak ehhez. A pályázatban hangsúlyozták, hogy a leghatékonyabban oktatással lehet segíteni ezen a közösségen, ezért Maros, Kolozs és Bihar megyékben – olyan helységekben, ahol többségben élnek a romák – iskola utáni oktatási tevékenységet és vakációs óvoda működtetését támogatnak. A részt vevő óvodásoknak és kisiskolásoknak egy étkezést biztosítanak, és a velük foglalkozó tanítóknak fizetik a pluszórákat, valamint fenntartják az oktatási programot is. Maros megyében tavaly augusztusban öt településen (Szászrégen, Gernyeszeg, Mezőbánd, Radnót és Maroscsapó) szerveztek vakációs óvodai foglalkozást, amelyen 120 gyerek vett részt. A 2013/2014-es iskolai évben a következő intézmények kapcsolódtak be az iskola utáni oktatásba: a szászrégeni Al. Ceuşianu és Augustin Maior, a gernyeszegi Teleki Domokos, a marosszentgyörgyi Szent György, valamint a vajdaszentiványi, nagyernyei és a sáromberki gimnáziumok, összesen 240 diákkal.
Vlasa Ioan bemutatójában kifejtette, hogy elsősorban azokat az erdélyi megyéket választották ki a program megvalósítására, ahol jelentősebb számú roma közösség el. A kimutatások szerint e megyékben a lakosság több mint 10%-a tartja magát roma nemzetiségűnek. Az elképzelés szerint az oktatással és az egészségügyi szolgáltatással emelnék a közösség életszínvonalát, és esélyt biztosítanának arra, hogy a programban részt vevők jobban beilleszkedjenek a társadalomba, munkahelyük legyen, netán tovább képezzék magukat szakmai téren, és adott esetben ők legyenek majd azok, akik a saját közösségük felemelkedését szolgálják. Tisztában vannak azzal, hogy ezáltal még nem oldják meg a romakérdést, de a cél elsősorban az, hogy olyan modellt dolgozzanak ki, amely más településeken is alkalmazható. Ebben nagyon fontos, hogy együttműködés jöjjön létre a helyi önkormányzatokkal, a tanfelügyelőségekkel és akár olyan nemkormányzati szervezetekkel, amelyek ezen a téren működnek, hiszen csak ez garantálja a terv fenntarthatóságát. Ezért az említett oktatási formákon kívül hangsúlyt fektetnek a felnőttképzésre is, különösen olyanokat szeretnének felkarolni a közösségen belül, akik a későbbiekben oktatók vagy közvetítők lehetnek a közösség és a társadalom, az iskola között. Három oktatási modellt, együttműködési formát kísérleteznek ki. Az egyik és a legjárhatóbb út, ha az iskolákban felkarolnák a délutáni foglalkozást, és a tanfelügyelőség valamint a helyi önkormányzatok hozzájárulásával biztosítanák a személyzetet, annak javadalmazásával együtt. A másik változat az, amikor nemkormányzati szervezetek is bekapcsolódnak ebbe a folyamatba. Ezzel azonban az a gond – mondta Vlasa Ioan –, hogy nem tudják biztosítani a folytonosságot, hiszen a pályázati támogatottságra vannak utalva, de jó, ha időnként szerepet vállalnak ebben a folyamatban. A harmadik pedig az oktatási program nappali központokban történő beindítása. Viszont ez a legköltségesebb, hiszen, bár vannak ilyen, egyházak által működtetett létesítmények, a fenntartási költségek miatt kétséges, hogy hosszú távon lehet folytatni a projektet.
Az igazgató elmondta, azon települések polgármesterei, amelyek részesei a tervnek, tárt karokkal fogadták a kezdeményezést és anyagilag is hozzájárulnak, de voltak olyan települések is, ahol a szó szoros értelmében becsapták az ajtót az orra előtt, mondván, hogy nincs szükségük ilyesmire.
Azzal is tisztában vannak, hogy menet közben javítani kell a módszereken, ezért is szervezték az éves kiértékelőt, hogy a részt vevő tanítók, a roma közösségek képviselői is fejtsék ki véleményüket az elért eredményekről.
A felszólalók között volt, aki elmondta: egy csoportban 20-25 gyerekre két oktató jut, ami kevés, hiszen majdhogynem egyénileg kell mindenkivel foglalkozni, mivel a legalapvetőbb viselkedési szabályokat kell megtanítani. Olyanok is kerülnek a csoportba, akik még nem használtak villát, kanalat, sőt folyékony szappant se láttak. Szükség lenne egy pszichológusra is, sok esetben nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is. Az is elhangzott, hogy jó lenne, ha a saját közösségükből származó tanítók, oktatók foglalkoznának a gyerekekkel, mert rájuk jobban hallgatnak a gyerekek, a saját közösségükből származó „főnököt” jobban tisztelik. S volt, aki elmondta, keveslik azt az összeget, amelyet a projekt keretén belül kapnak a pluszfoglalkozásra, mivel sokkal többet és másként kell foglalkozni ezekkel gyerekekkel.
Gazsi Ştefan, a megyei tanfelügyelőség romákért felelő felügyelője elmondta, intézményük örömmel fogadta és támogatja ezt a projektet, s fontosnak tartja, hogy valójában a helyi önkormányzatok biztosítsák az órabért. A tanfelügyelőség pedig azon lesz, hogy a roma oktatókat is bevonja a tevékenységekbe. Az idén tíz oktató, közvetítő végez, aki máris szerepet vállalhat a projektben, ezenkívül pedig várják azokat a legalább érettségivel rendelkező romákat, akik ezt a lehetőséget kihasználva tennének valamit közösségük felemelkedéséért.
Vajda György – népújság –
