A diákjaimnak néha elmondom: annak ellenére, hogy csaknem 100 éve létezik egy Románia nevű állam, még nem vagyunk ország – írja Stelian Tănase, a román köztelevízió elnöke. Az a helyzet, hogy az 1918-as egyesülés túl rövid ideje történt és a túlságosan eltérő történelmű, túlságosan nagy kulturális és civilizációs különbségű tartományoknak még nem volt idejük összeforrni. A románok egyelőre nem alkotnak közösséget.
Arról nem is beszélve, hogy Románia normális fejlődése valójában 1940-ben véget ért és csak 1990-ben, 50 évvel később kezdődött újra. Az európai történelem „mostoha volt velünk” (azon kívül, hogy francia segélettel loptak maguknak egy országnyi területet – a szerk.). Ha mindezeket egymás mellé tesszük, akkor nagyjából tudjuk, miről van szó.
Az idő és a történelmi esély hiánya két különálló módon létező Romániához vezetett.
Ezeket a gondolatokat a november 2-i választás nyomán megrajzolt választási térkép idézte fel bennem újra – írja Tănase. Egyik oldalon van egy kékre festett Erdély, a másikon a vörös Ókirályság. Középen van még egy hárommegyényi magyarok által lakott zöld sziget (a szerző rosszul tudja, csak Hargita és Kovászna megye volt zöld – szerk. megj.) – de itt most 20 millió románról beszélünk. Nem lett volna semmi gond, ha a térkép úgy nézett volna ki, mint egy sakktábla. De ez a két – földrajzilag a Kárpátok által is szétválasztott –, eltérő jellegzetességű övezet kirajzolódása már probléma. Az 1990-es, 1992-es választási térkép ugyanezt, a két Romániát szétválasztó képet mutatta. Akkor egy dühös erdélyi azt mondta nekem: Maradjatok a saját Romániátokban! De mégis, mik lennének a különbségek? Erdélyben magasabb az írni, olvasni tudók száma, mint az Ókirályságban, magasabb az életszínvonala, nagyobb fokú a városiasodás. Erdély iparosítottabb az Ókirályságnál. Satöbbi. Itt abbahagyom az összehasonlításokat.
Amikor gépkocsival Piteşti-ből átmész Nagyszebenbe, mintha más országba kerülnél, mintha már nem Romániában lennél.
A házak gondozottabbak, az utak jobban karban vannak tartva, a falvakban nagyobb a tisztaság, az emberek képzettebbek és udvariasabbak. És ez nem új dolog. Amikor Dinicu Golescu 1821-ben Bukarestből Brassóba ment száműzetésbe, és egy kőből felépült városra bukkant, megértette Havasalföld elmaradottságának mértékét. Ha megnézzük, a helyzet a mai napig, 2014-ig nem változott. Az Erdély, illetve Moldva/Havasalföld közötti különbségek ugyanolyan nagyok maradtak. Ezek a románnak mondott tartományok az életszínvonal, civilizáció és kultúra terén sohasem közeledtek egymáshoz. A szakadék/gátak ugyanazok. És fontos: Románia európaiasodásának Havasalföld és Moldva elmaradottsága a fő akadálya.
A szükséges kiigazításokhoz még néhány nemzedékre szükség van. Természetesen, ha Erdélynek lesz még türelme és ideje bevárni a regátiakat.
U.i.: Több nemzedékre visszamenően bukaresti/regáti vagyok – írja a román köztévé elnöke.
És hogy miről beszél az úriember? Hát erről:
