Az óév utolsó, valamint az újév első napjához sok érdekes népszokás kapcsolódik. A falusiak ekkor köszöntötték egymást, bőséget és szerencsét kívántak az újévre. Tilos volt a munka, ezen a két napon a falu apraja-nagyja vígan múlatta az időt.
Újévi ajándékok
A középkori magyar hagyományban a karácsony volt egyben újév. Ezek az ősi hagyományok megkettőződtek, amikor a 16. század végén a Gergely-naptár reform miatt a karácsonyból kivált az újév, ez lett a kiskarácsony.
A középkorban még az újév tiszteletére, vagyis karácsonykor ajándékozták meg egymást az emberek, és illő volt ajándékot vinni a királynak, az udvari mesterek olyankor mutatták be remekműveiket. Talán ez a szokás az ősi magyar táltoshitben gyökerezett, hiszen a keleti lovasnépeknél is szokásos volt újévkor a kölcsönös ajándékozás. Bonfini, Mátyás király udvaráról leírja, hogy minden mester saját művét mutatta be az uralkodónak. A síposok a sípot, a kürtösök a tárogatót, a hárfások a hárfát, a szakácsok a fazekat és abáló villákat, mások egyéb, mesterségükhöz tartozó szerszámokat hoztak. A király pedig viszonzásul néhány arannyal jutalmazta meg őket. Ez az ősi magyar hagyomány megmaradt az erdélyi részeken, a kora újkorban például a Teleki grófok is ugyanígy jutalmazták meg mestereiket.
Tilos a munka!
Mint a legtöbb jeles magyar ünnephez, úgy az óév utolsó, illetve az újév legelső napjához néhány jellegzetes babona kapcsolódik. Nem volt szabad kivinni a szemetet a házból, mert akkor kivitték a szerencsét. Nem volt szabad mosni, mert akkor valaki meghal a családban. Sok faluban újév hajnalán a friss vízben megmosakodtak nők és férfiak, hogy egész évben egészségesek legyenek. Aki reggel a kútról elsőnek ment vízért, arra azt mondták, hogy az elvitte az aranyvizet, ami azt jelentette, hogy az újévben ő lesz a közösség legszerencsésebb tagja.
Zajjal a gonosz ellen
Nemcsak az óév végén, hanem az újév legelső napján szokásban volt a zajkeltés, van, ahol ostorral pattogtattak, máshol kolomppal keltettek zajt. Úgy vélték, hogy a lárma hallatán elmenekülnek a gonosz erők. Ezt követően fiatalok egy csoportja versbe szedve mondott köszöntőket, kívánt bő termést és gazdagságot a háziaknak. Élt még az a hiedelem, hogy a kimondott szónak ereje van, és a jókívánság valóban bő termést eredményez. Ez a szokás a regöléshez szorosan kötődik, hiszen a régi hagyomány szerint karácsony másnapján, a régi újév másnapján mentek köszönteni. A moldvai csángóknál a hejgetés, hégetés, vagy az uralás volt szokásban, amely nagyon hasonló a regöléshez, illetve egyes, télbúcsúztató farsangi játékokkal.
OB
