A tavaszi munkálatok elôtt jól jön egy kis pihenés, szórakozás a marosvécsieknek. Az ’50- es években még mindenki termesztett búzát, kukoricát, kendert, a mezei munkából bôven jutott mindenkinek. Mindenért saját maguknak kellett megdolgozniuk. A férfiak tavasztól késô ôszig messze a havason dolgoztak, de a kapott pénz csak az adókra és egyéb költségekre volt elég. Így az asszony kötelessége a gyerek nevelése mellett a fôzés és a ruha saját kezûleg való elkészítése volt. Az ünnepek után az asszonyok és a fiatal lányok fonóba jártak, aztán megszôtték a kendert (harisnyát, törülközôt, szônyeget és egyéb ruhadarabot készítettek), gyapjút fontak. Minden hétköznap délután 5 órától este 11-12 óráig tevékenykedtek, a hangulattól és a társaságtól függôen. A szokás úgy tartotta, hogy a szombat esti vecsernye után már nem szabad dolgozni, így vasárnap pihentek, templomba mentek.
A fonóba fiatal legények is eljártak, itt fonódtak az új szerelmek is. Néha verssel készültek a legények, de volt, amikor csak úgy bekérezkedtek. A házasemberek pedig ez idô alatt otthon vigyáztak a gyerekekre.
A faluban több fonó is volt, a Felszegen, az Alszegen, a Patakszeren, és mindenhol a korosztálynak megfelelôen gyûltek össze a fiatalok és az idôsebbek. A fonóban mindig jó volt a hangulat, nótáztak, hallgatót énekeltek (pl. A fonóban szól a nóta…), csárdás is elhangzott, és persze a játszás sem maradt el, sôt néha egymást meg is viccelték. A játékok közül említésre méltó az üveges, a fedôs… stb. A jó hangulat alkohol nélkül is megvolt, ugyanis tilos volt ennek a fogyasztása. A falu fonói egymáshoz is mentek farsangolni. Ilyenkor jelmezbe bújtak, ki menyasszonynak, ki drótos tótnak, ki kéményseprônek… stb., mindenki más-más maskurába öltözött.
Hogy melyik házban lett a fonó? Általában jövedelem nélküli idôs, özvegy asszonyok adtak ki bérbe egy szobát. A bért közösen a fonó tagjai fizették ki. Abban az idôben villany sem volt. A lámpába való petróleumot sorra vitték a fonó tagjai, sôt a hónaljuk alatt egy-két fát a tûzre is.
Mára ebbôl a sok farsangolásból csak egy kis töredék maradt meg, azaz évente a marosvécsi tánccsoport az RMDSZ Nôszervezetével farsangi találkozót szervez, ahol a környezô falvak tánccsoportjai egy-egy farsangi szokást mutatnak be: lakodalmas, temetés, fonó… Ezt követi a gyerekek jelmezbemutatója.
Így éljük meg ma a farsangot Marosvécsen. Így sikerül ápolni a gyerekek szívében a hagyományt, az idôsek esetében pedig feleleveníteni a régi emlékeket.
Gorbai Mária Melinda
