özelednek a választások, és ígéretekben, fogadalmakban nincs hiány. Ha pedig az ember ezekben nem hisz, hamar kiderül, hogy nem székely és nem is igazán magyar. Erdélyi magyar számítás szerint legalábbis.
Ilyenkor, négyévenként újra aktuális magatartásforma az emberi bizodalom kérdése arra a néhány hétre, amíg minden kocsma melletti fakerítést kitapétáznak a zöld alapú plakátokkal. A bizalomért cserébe aztán újabb ígérethalmot kapunk. Alaposan körül nem írt függetlenséggel hitegetnek, vagy éppen riogatnak, mert a székelynek jár az autonóm döntés joga. Közben politikusaink színlelt könnyekkel adnak hálát egymásnak, hogy képesek voltak ingyen koncerttel és golyóstollal megszórni a népet.
Egy idő után azonban a színpadot lebontják, az írószerből kifogy a tinta, a bizakodók pedig továbbra is három váltásban dolgoznak akkut ínhüvelygyulladással a gépkocsikormány- és nadrággyárakban a napi betevő falatért. Otthon hideg a ház és két hét alatt kiürül a pénztárca. A bizalom, persze, hamar elfogy, mert az önrendelkezésért szervezett megmozdulások és a szorosra húzott nyakkendők mögül a tömegek csak ígéreteket kapnak, nem valós, élhető régiófejlesztést.
Gyáva vagy, megfutamodsz, mert nem maradsz itthon – hallja sokszor az ember, de a székely lesüti a fejét és inkább a norvég tehenét feji naplementétől virradatig, mert annak hozományából legalább ki tudja házasítani a fiát. Itthoni ősi mestersége, a gazdálkodás fölött rég legyint, amióta nevetséges áron kell piacra dobnia mindent, amit megtermel. Honvágyát és hazaszeretetét el kell felejtenie, amíg disznói többet esznek, mint amit kifizetnek értük. De ha a húsról és a krumpliról le is kell mondania, még mindig zöldellnek az erdők, gondolják sokan.
Ha az éjszaka csendjében nem tűnne fel rendszeresen a fát szállító, robogó teherautók zaja, a fenyves talán még némi megélhetést is biztosíthatna számára. Így reggelre marad az erdő kopasz foltja, és a tarvágások napról napra sokasodnak.
Az ellenőrizni nem akart tolvajlás nyeresége legalább a régióban marad, mondják sokan, pedig ez sem igaz. A politikai képviseletre olyanok is bizalmat kérnek, akik az éjszaka és a fényes nappal lopott fát egyenesen nagy külföldi cégeknek játsszák át. A székely pedig újra és újra lehajtja a fejét, és szégyenkezve vállal munkát aprópénzért a külföldi üzem fatelepén, mert így legalább nem félévente látja a gyerekét. De a szavazófülkéig már szégyenkezve sem megy el. A vezetők pedig értetlenül kérdezgetik egymástól: vajon hova tűnhetett a bizalom, amely eddigi pályafutásukat egyengette?
szerző: Kádár Hanga – Erdélyi Napló
