Navigáció: Kezdőlap / Egyéb / A Trianont felülíró jövő elkezdődött! – Gondolatok a gyásznapról

A Trianont felülíró jövő elkezdődött! – Gondolatok a gyásznapról

rianon nem egy esemény. Trianon egy állapot. Egy folyamat eredménye, mely még ma is tart. Minden nap újabb és újabb Trianon következik be, amikor Felvidéken elveszik valaki állampolgárságát, amikor Délvidéken megvernek egy magyart, amikor Erdélyben átírnak egy helységnévtáblát, és amikor Csonkaországban meggyaláznak egy emlékművet. Az ehhez az állapothoz vezető út hosszú volt, és alapvető oka a régi elvek feladásában rejlik.
A civilizáció hajnalán ott, ahol a puszták végtelen, kövér füvű legelőket kínálnak, kialakult egy új gazdálkodási forma: a nomád nagyállattartás. A nagy területen való gazdálkodás megkívánta a mozgékonyságot. Így vált az eurázsiai füves pusztákon élő nomádok legfőbb társává a ló. Segítségével e népek hamarosan meghódították az egész pusztát. Minden turáni nép –így a magyar- kultúrájának közös gyökere a lovasnomád életmódhoz kötődik. Ez semmivel sem alacsonyabb rendű, mint a földművelés, a letelepedett gazdálkodás. Azonban van egy alapvető különbség a szemléletmódban. Míg a letelepedett földművelés elvevő, addig a nomád állattartás meghagyó. A lovasnomád népek meghagyó szemlélete állt a legközelebb a mai természeti népekéhez.

A természettől csak annyit vettek el, amennyire feltétlenül szükségük volt. A természettel harmóniában éltek. Nem akarták uralni, de ismerték és tisztelték. A természet hatással volt életükre, gondolkodásukra, hitvilágukra. Egész világképükre.

A természeti népek világképének –vallásának, ha úgy tetszik- alapját az általuk megfigyelt és megismert természeti törvények rendszere és alkalmazása alkotta. A természet egyik alapvető törvénye pedig az, hogy minden élő a szaporodásra, önmaga másolására törekszik.
E régi elvek mentén jöttek létre az első érdekérvényesítő közösségek: a család, a nemzetség, a törzs. És ezekből lett a mai modern nemzet alapja, a törzsszövetség. A törzsszövetség vezetését pedig olyan személyre bízta a közösség, akinek megvolt a képessége, hogy a közösség számára a legjobb feltételeket biztosítsa. A közösség pedig követte, mert tudta, hogy az számára jó. Az eredeti nemzet szó jelentését nyelvünk megőrizte. Ez kezdetben teljesen természetes módon vérségi kötelék volt, majd később a történelmi és társadalmi folyamatok hatására átalakult.

A nemzet fogalma az évszázadok során új jelentést kapott. A népek keveredése, a kultúrák kölcsönhatása folytán nincsen olyan tudományos módszer, amellyel megbízhatóan meghatározhatnánk az egy nemzethez tartozókat. Ma az egy nemzethez tartozást elsősorban az határozza meg, hogy milyen közös nemzeti emlékezetünk van. Mire emlékezünk, mely őseink tetteit valljuk magunkénak, követendő példának, amelyre évszázadok múltán is büszkék vagyunk.

Ezerkétszáz-egynéhány esztendő távolából nem tudjuk pontosan, ki milyen ősökkel rendelkezik. De a szívünk eldöntheti, hová tartozunk, mely hagyományokat érzünk magunkénak. Éreznünk kell, hogy a mi őseink a Csodaszarvast űzve jöttek e hazába, vagy egy kereskedőkaravánnal.
A magyar nemzet évezredes történelme során sokszor került végveszélybe. Amikor a puszta léte, megmaradása forgott kockán. De mindig voltak olyan fiai és leányai, akik a régi elveket követve éltek: vállalták a feladatot, kiálltak, és ha kellett az életüket is áldozták azért, hogy megmaradjunk. És ezt nem áldozatként, hanem természetes kötelességként tették. És ma is vannak olyanok –bár még csekély számban- akik ünnepeinken összegyűlnek, és tisztelettel emlékeznek rájuk. És ha kell, követik a példájukat. ők az Árpádok, a Hunyadiak, a Zrínyiek követői, és mindazon névtelen hősökéi, akik oldalukon küzdöttek a hazáért.

Minden ott kezdődött, a Honfoglalással, és minden mai kérdés megoldásához is ide kell visszanyúlnunk.

Meg kell ismernünk és magunkévá kell tennünk őseink régi elveit: az élet harc, melyet sosem szabad feladni és sosem lehet abbahagyni. Ez a harc, nap-mint-nap: a magyar nemzetet szaporítani, gyarapítani. És aki ez ellen tesz vagy szól: ő az ellenség. Az ellenségnek pedig nincs kegyelem.

Őseink ezek szerint az elvek szerint éltek. És kivívták máig hatóan helyünket itt a Nap alatt, Európa közepén, a Kárpát-medencében. Ide kell visszatérnünk nekünk: segítenünk kell azokat, akik ma is őrzik és ápolják ezeket a hagyományokat, ezeket az elveket, és hozzá kell segíteni őket, hogy minél több embernek adhassák át.

Feleségem már a sokadik rakamazi turult hímezi. Így élnek tovább ma is az ősi motívumok, és bennünk élnek tovább készítőik, őseink és az ő szellemiségük.

Így épül a dicső múltból a dicső jövő.

Ez még csak az első lépés egy hosszú úton, de megtettük. Mindenki, aki tarsolyt hord, aki viseletet készít, aki eljön a Kurultajra, már velünk van. És példát mutat a többi magyarnak. Mi erre biztatjuk minden magyar testvérünket, mert a Trianont felülíró jövő elkezdődött.

Varga Zoltán
a Magyar-Turán Alapítvány alapítója

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére