Szászrégen beszippantja a felfalusi diákságot
Szászrégen közelsége a munkalehetőségek szempontjából előnyt, az iskolák működtetését tekintve viszont hátrányt jelent Marosfelfalu számára. Az utóbbi években egyre több szülő íratta gyermekét a régeni tanintézetek valamelyikébe, így a tavalyelőtti kétszázas diáklétszám mára 150 alá csökkent a felfalusi iskolában – tudtuk meg Mircea Mariş polgármestertől.
Viorel Cioată iskolaigazgatótól még pontosabb képet kaptunk a jelenlegi helyzetről. A községközponti iskolának összesen 144 tanulója van, közülük néhányat a községhez tartozó Lövérről, valamint a Marosvécshez tartozó Erdőszakálról hoznak be Marosfelfaluba. Magyar tagozaton az előkészítő az első és a második osztállyal, a harmadik a negyedikkel összevonva működik, a három kisebb osztályba összesen nyolc, a két nagyobba 12 kisdiák jár. A magyar tagozaton tanuló 5–8. osztályosok összesen 15-en vannak, az ötödiket a hatodikkal, a hetediket a nyolcadikkal vonták össze. Idén egyetlen magyar végzős diákja van az iskolának, ősszel pedig két kisdiák kezdi az előkészítőt. Az óvodai létszámot illetően valamivel biztatóbb a helyzet, a községközponti tanintézetnek ugyanis 30, a lövérinek 11 óvodása van.
Fénykor fekete-fehérben
Dénes József nyugalmazott tanár, egykori iskolaigazgató féltve őrzi a húszas diáklétszámot is meghaladó osztályok emlékét.
– Persze, régen sem volt mindig rózsás a helyzet – jegyzi meg a marosfelfalusi iskolát 24 éven át, 1982-től 1990-ig, majd 1996-tól 2011-es nyugdíjazásáig vezető pedagógus, aki annak az esztendőnek a küzdelmét sem felejtette el, amikor az egyik, alig hatfős magyar osztályt az alacsony létszám miatt meg akarták szüntetni. A lelkes oktatóknak azonban sikerült megtartani a gondjaikra bízott gyermekeket.
– A korábbi évtizedekben az iskola olyan felkészülést biztosított, hogy a régeni középiskolai tanárok alig várták, hogy felfalusi tanítványuk legyen – vette át a szót egy pillanatra Magdi néni, Dénes tanár úr felesége, aki Régenben volt pedagógus. A nyugalmazott iskolaigazgató közben fekete-fehér fényképet tett elénk. 1979, fonójelenet – adott magyarázatot a látványhoz, majd arról mesélt, hogy az egykori tanári kar nagy hangsúlyt fektetett a kultúrtevékenységekre, oktatókból, fiatal és középkorú házasokból álló színjátszó csoportot is működtettek, a megörökített fonójelenettel pedig 40 évvel ezelőtt zónaközi versenyt nyertek. A mozgalom lelke Bartha Gizella tanítónő volt. A nyolcvanas években a politikai helyzet miatt alkalmi fellépésekre korlátozódott az iskola kulturális élete. A rendszerváltás után újabb lehetőségek előtt nyílt meg az út, a legjelentősebb kezdeményezés a Bíborka néptánccsoport megalapítása volt, amelyről a későbbiekben részletesebben beszámolunk. Dénes József mégis úgy véli, az iskolából való elszállingózás az 1989 utáni mentalitásváltással kezdődött.
– A rendszerváltás előtt nagyobb volt az ellenállás az asszimilációval szemben. Hagyomány volt, hogy a vegyes házasságokban a magyar szülő azonos nemű gyermeke – az anyák esetében a leány-, az apáknál a fiúgyermek – magyar oktatásban részesült. Ez a későbbiekben elvesztette a jelentőségét. Ugyanakkor mind a román, mind a magyar közösségből sokan külföldre települtek. Így 2009 körül már összevont osztályokkal működött az iskola, a létszámcsökkenés pedig az elkövetkező években tovább fokozódott – tudtuk meg a hajdani iskolaigazgatótól, aki 2011 szeptember elsején vonult nyugállományba, de saját bevallása szerint a mai napig erősebben ver a szíve, amikor a marosfelfalusi iskola mellett elhalad.
