A székely és az erdélyi magyar ember romániában nem emberi jogokat érdemel, hanem gyűlöletet és megvetést? Ezt a kérdést tenném fel, ha lehetőségem lenne a mordori politikusoknak és az őket szolgáló álmagyar gittegyletnek az RMDSZ-nek.
Szemünk előtt történik meg egy 700 000 es erdélyi magyar és egy 750 000 es székely nemzeti közösség meggyalázása a magát emberségesnek beállító országban, Romániában, ahol még holtában is zavarják és megalázzák a székelységet és az erdélyi magyarságot.
Ha most egy román alázó cikket szeretne olvasni, akkor ez nem az… ez csupán a magyarellenes szavakkal és tettekkel teli román nemzetpolitika valódi bemutatására szolgál és nem szeretnénk senkit egymás ellen ugrasztani, mert ezt teszik a nagy demokratikus Románia román és magyar politikusai egyaránt is.
1989-ben még úgy látszott, hogy hosszú évszázadok után csoda fog történni és megtörténik a magyar-román megbékélés. Sajnos ez nem történt meg, annál inkább romlott a helyzet és a megbékélést a gyűlölet és a túlzott nacionalizmus váltotta fel. Nem hazaszeretetről beszélek, mert természetes joga az, ha egy erdélyi magyar, székely vagy egy román is szereti a hazáját és büszke a származására, de a baj ott kezdődik, amikor magát felsőrendűnek érzi és lenézi az egyéb nemzeteket, nemzetiségeket.
A rendszerváltás után, amikor már nem fizikai kínzásokkal tették el a rendszer ellenségeit, talán egy még kegyetlenebb eszközhöz nyúltak és ez a lelki terror, ami beteggé tesz egy egész társadalmat, esetünkben egy nemzetet. A legnagyobb sérelem ami érte az erdélyi magyarságot és a székelységet az önrendelkezési jogaink megvonása és ez lassan 100 éve tart.
Az állítólagos rendszerváltás az nem hozott szabadságot, ugyanis ugyanazoknak a hitvány kommunistáknak az utódai vannak hatalmon, akik azelőtt is voltak és azok most magukhoz megvehető és kitenyésztett bábokat tesznek, amiket a szabadkőműves elit fentről kellőképpen irányíthat. Nyugalom, ez nem csak Románia hanem Magyarország esetén is igaz.
Mi történik most, amit csak csípőre tett kézzel nézünk végig és csak jajgatunk, de nem cselekszünk? Hát igen, most mi jövünk, székelyek és magyarok, akik autonómiázunk, ordítjuk hangosan, hogy ,,Székelyföld nem Románia,, és kihírdetjük a Székely Szabadság Napját, amikor koncepciós perekben ártatlan székely fiatalok vannak a legkeményebb román börtönökben? Höbörgünk és mindent várunk a politikusokra, hogy oldják meg a magyar egyetemi oktatást, a magyar orvosi egyetemet, a magyar városháza és községháza felíratok megmaradását, a székely autonómia zászlójának használatát a közintézményeken, aztán semmi, csak a szöveg, csak a várakozás, idegesség.
Mi hiányzik? A tett és az összefogás!
