A székelyföldi megyei önkormányzatok idén is átadták az Orbán Balázs-díjat
Az Orbán Balázs-díjat 2011-ben alapította Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa. A legnagyobb székelyről elnevezett díjat a közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye képviselői azoknak adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért. Az idei díjátadót – betartva a járványügyi előírásokat – a csíkszeredai Mikó-várban tartották meg pénteken, november 13-án, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében.
Az eseményt Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának alelnöke moderálta. Köszöntőjében elmondta, a november 13-án, a magyar nyelv napján megtartott rendezvény a XI. Székelyföldi Napok záróeseménye. Elmondta, az Orbán Balázs-díj célja felhívni a figyelmet azokra, akik utat mutatnak mindannyiunknak. A kitüntetettek azok a személyek, akik nemcsak hisznek, hanem tesznek is, és ilyen követendő példákra van szükségünk ahhoz, hogy tudjuk megtartani és megerősíteni Székelyföldet – hangsúlyozta Hargita Megye Tanácsának alelnöke.
Tóth László főkonzul örvendetesnek nevezte, hogy a díjazottak listája évről évre bővül, és a kitüntetett személyek több szakterületet is lefödnek, mindannyian Székelyföldért munkálkodva. Most van a legnagyobb szükségünk a biztos pontokra, azokra, akik utat mutatnak számunkra – fogalmazott –, ezért köszönet a díjazottaknak a munkájukért és példamutatásukért.
A megpróbáló időszakokban mutatkoznak meg leginkább az emberi értékek – fogalmazott köszöntőjében Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke. „Nehéz év áll mögöttünk a járvány miatt, de ezek a megpróbáló helyzetek mutatják meg igazán, hogy melyek a fontos dolgok az életünkben. Azt hiszem, idén mindenki számára az egészség és biztonság vált a legfőbb értékké. És valóban ez a legfontosabb, hogy legyen erőnk és egészségünk cselekedni, hogy tudjuk biztonságban a családunkat, a munkahelyünket, és jó lenne biztonságban tudni a jövőnket is. Ezért kell dolgoznunk nap mint nap. Ebben mutatnak példát nekünk azok, akiket idén díjaztunk Orbán Balázs-díjjal. Maros megye idén egy olyan személynek ajánlotta fel a kitüntetést, aki nagyon sokat tett a szórványmagyarságért, a mezőségi magyar gyerekek jövőjéért. Ady István magyarfülpösi lelkész közel két évtizede egy olyan szórványkollégiumot hozott létre, amelyben azóta több száz gyermek lelt második otthonra” – emelte ki a Maros Megyei Tanács elnöke.
Maros megye díjazottja Ady István református lelkész, a Szivárvány Ház szórványkollégium létrehozója. A szórványkollégiumban a mezőségi szórványtelepülésekről származó gyerekek számára biztosítanak lehetőséget arra, hogy magyarul tanulhassanak. A bentlakó gyerekek nem csak szakszerű oktatásban részesülnek, hanem teljes ellátást biztosítanak számukra, és esélyt egy jobb életre.
Ady István családi okok miatt nem tudott jelen lenni az ünnepi eseményen, ezért a díjat a Szivárvány Alapítvány két munkatársa, Székely Kedves Éva szociális asszisztens és Bodor Vera tanítónő vette át.
Kovászna megye díjazottja Farkas Árpád író, költő, aki kiemelkedő munkássága elismeréséül, a József Attila- és a Kossuth-díj, valamint a napokban kapott Sinkovits Imre emlékezete kitüntetés után péntektől Székelyföld legrangosabbját, az Orbán Balázs-díjat is magáénak tudhatja.
Az elismerést Jakab István Barna, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke adta át.
Farkas Árpád életpályáját jó barátja, Ferenczes István Kossuth-díjas költő, író méltatta.
A rangos elismerést a díjazott lánya, Farkas Réka vette át.
Idén Hargita Megye Tanácsa Burus-Siklódi Botond pedagógusnak, az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza leköszönő igazgatójának, az RMPSZ országos elnökének adományozta. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke úgy fogalmazott, Burus-Siklódi Botond munkássága révén, habár nem hatásköre, kiemelten tudott foglalkozni Hargita Megye Tanácsa az oktatás témakörével.
A díjat átvevő Burus-Siklódi Botond köszönetet mondott a családjának és munkatársainak. Mint mondta, elégedett az elért eredményekkel, de ez nem egyedül az ő érdeme, sokan támogatták munkája során.
Laudáció
Ady István református lelkipásztor 20 éve végzi odaadó munkáját a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány élén. Iskolaépületet – közösségi házat tervezett, építtetett, és közel 17 éve megállás nélkül hordja terheit és örömeit az itt működtetett szórványkollégiumnak.
Tevékenységének a fő mozgatórugója a helyi elszórványosodott magyar közösség összekovácsolása és a Szászrégen környékén élő, szociálisan hátrányos helyzetű magyar gyerekek megsegítése. Célja mindazoknak a hiányoknak a pótlása, amelyek a támogatott családokban kevésbé valósulnak meg: a keresztény értékrend, az istenfélelem, a kisebbségi sors vállalása, a munkaszeretetet, az erdélyi kultúránk ápolása, nyelvünk tisztasága, a történelmi identitástudat alakítása és erősítése. A kollégiumban kapott nevelés, gondoskodás biztosítja a gyerekeknek mindazt, ami egész és értékes emberré teszi őket nemcsak a családban, hanem a társadalomban is, remélve, hogy a kisdiákok ezáltal lesznek nemzeti örökségünk ápolói, hagyományőrzői, és egyben – a mai kor lehetőségei között – közösségünk gazdagítói, új értékteremtői.
Ady István református lelkészként és a szórványkollégium vezetőjeként csapatával közösségünk és anyanyelvünk fennmaradásáért dolgozik, valamint azért, hogy legjobb tudása és képessége szerint otthont teremtsen az évenként váltakozó számú, 40–45 bentlakó gyerek számára.
Az alapítványnál napi tevékenységnek számít: a legváratlanabb percben orvoshoz vinni a beteg gyereket, gyógyszert kiváltani, friss élelmiszerrel feltölteni a raktárat, egyeztetni a pedagógusokkal, tanfelszerelést vásárolni, megfelelő méretű ruhát, cipőt keresni, új kapcsolatokat teremteni és ápolni, nyári táborokat szervezni, kisebb-nagyobb problémákkal megbirkózni, anyagi gondokkal küzdeni, és újra meg újra pályázni.
Ezt a munkát csak olyan személyek végezhetik, akik teljes odaadással, szívből dolgoznak, és optimistán lépnek a jövő felé, reményekkel és tervekkel feltarisznyálva.
Az alapítvány működik, a csapat gondolkodik, tervez, hiszen mi lenne népünk számára fontosabb, mint konkrét célokkal nézni a jövőbe, és főleg tenni ezeknek a megvalósításáért.
Nem tudhatjuk, hogy a holnap mit tartogat a számunkra: mekkora terheket kell majd elviselnünk, milyen megaláztatásoknak leszünk kitéve, milyen nehézségek közepette kell majd helytállnunk, de egyben biztosak lehetünk: közös terveink csakis összefogással valósulhatnak meg. Csak így nézhetünk a jövő felé.
Ady István életére a Jóisten áldását kérjük, hogy eredményesen végezhesse továbbra is nemes munkáját.
Bodor Vera
Magyarfülpös, 2020. november 13.
