A játék, édesség mellett meleg lábbeli érkezik az anyaországból
250 gyereknek szerez örömöt idén karácsonykor az anyaországi „Egy vérből vagyunk” alapítvány, közülük hatvanan a magyarfülpösi szórványkollégium bentlakói, akik a nagylelkű adományozóknak köszönhetően a játék, édesség mellett meleg, vízálló cipőt is kapnak.
Gui Angéla, az „Egy vérből vagyunk” alapítvány vezetője évek óta szívügyének tekinti a rászoruló gyerekek megsegítését, ő az, aki nemcsak a karácsonyt megelőző időszakban gyűjt azért, hogy szebbé tegye olyan gyerekek ünnepét, akik nem írnak levelet az angyalnak vagy a Télapónak, mert tudják, hogy úgysem teljesül a kívánságuk, akik nem várnak ajándékot a fa alá, mert talán karácsonyfájuk sincs. Hanem év közben is gyűjt azért, hogy lábbelit vásároljon ezeknek a gyerekeknek, hogy valamelyik gyermekotthonban meg tudják javítani az elromlott kazánt, vagy éppen elvégezzenek egy munkálatot, amire a gyerekek érdekében nagy szükség van, de pénz nincsen rá.
– Már hatodik éve szervezek jótékonysági futással egybekötött adománygyűjtést, és több éve karácsonykor is sikerül több, kisebb-nagyobb teherautónyi csomagot eljuttatni gyermekotthonokba. Az első években kárpátaljai otthonoknak gyűjtöttünk és vittünk adományt, egy-két éve már Erdélybe is. Tavaly karácsonykor is kaptak ajándékot a magyarfülpösi gyerekek az alapítvány támogatóinak köszönhetően, és idén is megérkezik hozzájuk a Jézuska. Hatvan gyerek a 250-ből, akiket az alapítvány karácsonykor meglep, Böjthe Csaba székelyhídi gyermekotthonába a minap érkezett egy nagy mikrobusznyi adomány, emellett két kárpátaljai otthon gyerekei írták meg a Jézuskának, hogy mit szeretnének. Magyarfülpösön a hatvan gyereknek idén januárban sportcipőket is vittünk, én akkor jártam először Magyarfülpösön, ahol találkoztam Ady István lelkésszel, aki a szórványkollégiumban gondoskodik róluk, és akit példaképemnek tartok. A nyáron újra meglátogattuk őket, elfutottunk hozzájuk Budapestről, és egyhetes sporttábort szerveztünk számukra, így rengeteg szép emlék, személyes történet is fűz ezekhez a gyerekekhez. Eldöntöttem, hogy az idén az ajándékok mellett egy-egy pár meleg, bundás, vízálló cipővel is meglepem őket, mivel a szórványkollégiumban töltött hétköznapok után hétvégére hazamennek a családjukhoz, és sok utcában aszfaltút sincs, térdig ér a sár. A cipők mellett játékokat, társasokat, kifestőket, édességet, tisztálkodási szereket kapnak az „Egy vérből vagyunk” alapítvány jóvoltából. December 18-án egy marosvásárhelyi születésű kedves ismerős, Bartha Zsolt vállalta, hogy eljuttatja az adományt Magyarfülpösre, majd Ady István lelkész viszi el a gyerekekhez, hiszen ők a karácsonyt az otthonaikban töltik – magyarázta el Gui Angéla.
„Hálás vagyok a bizalomért”
Az alapítvány vezetője lapunknak elmondta, végtelenül hálás azért, hogy évről évre mind több emberhez jut el az üzenete, és egyre többen adakoznak az alapítvány által felkarolt gyerekeknek. – Mindig meghat az a bizalom, ahogy a világ különböző részeiről vadidegen emberek keresnek meg, és elhiszik, hogy létezem, hogy azok a gyermekek, akiken segítek, szintén léteznek, nem kérdőjelezik meg, hogy az az ajándék, az a cipő, amit szívvel-lélekkel becsomagolnak, valóban azoknak a gyerekeknek a lábára kerül. Nemrég látott napvilágot egy bejegyzésem, amikor Magyarországon Joy-napok voltak – ez azt jelenti, hogy kedvezményesen lehetett bizonyos termékeket vásárolni –, amiben közzétettem, hogy senkinek nincs jobb Joy-napja, mint nekem, hiszen idén 250 gyermeknek gyűjtök és csomagolhatok be ajándékot karácsonyra. A bejegyzést több mint négyezren osztották meg, és ilyenkor mindig megdöbbenek, hogy olyan emberek, akikkel soha életemben nem találkoztam, írnak nekem, elkérik a gyerekek cipőméretét, és megkérdezik, hogy a csizma mellé csomagolhatnak-e hajgumit, csokoládét vagy kifestőskönyvet. Feladják postára, aztán érdeklődnek, hogy megérkezett-e. Az én dolgom az, hogy a gyerekek álmait valóra váltsam, és nagyon szeretnék hinni abban, hogy a cipő, amit megkapnak, nem csak két napig lesz a lábukon… Ez az én karácsonyi kívánságom.
Amikor a sportcipőket vittük nekik, életem egyik meghatározó élménye volt, hiszen amikor egy gyereknek az arcán önfeledt és leírhatatlan örömöt látunk, mert kap egy cipőt, az ember a saját életét, a saját problémáit teljesen más keretbe helyezi. Azt szoktam mondani mindenkinek, hogy tegyék próbára magukat, vegyenek maguknak egy pár sportcipőt vagy körömcipőt, figyeljék meg, mit éreznek, amikor megveszik az ötödik-hatodik vagy tizedik párat, amire esetleg nincs is szükségük, de tegyük fel, még nincs piros lábbelijük a piros szoknyához. Aztán keressenek egy olyan gyereket, akinek nincs cipője, vegyenek neki egyet, és tapasztalják meg, milyen örömöt él át az a gyerek – hívta fel a figyelmet az adakozás örömére Gui Angéla.
Hozzátette, karácsonykor talán könnyebb az embereket megszólítani, mert mindenikünknek vannak személyes élményeink, saját gyerekkori, illetve akár a gyerekeinkkel megélt karácsonyokról, amikor esetleg kitették a levelet az ablakba, majd reggelre elvitte a Jézuska, és mekkora öröm volt, amikor a kért ajándék ott lapult a fa alatt. Emiatt könnyen tudunk azonosulni azokkal a gyerekekkel, akiknek nincs ajándék a fa alatt, de talán karácsonyfájuk sincs.
– A cselekvő szeretetnek mikor máskor, ha nem karácsonykor van itt az ideje? Mert a szeretet nem történik velünk, hanem mi magunk teremtjük meg. És én tényleg hiszem, hogy egy cipősdoboznyi álom valóra váltásakor érezhetjük át igazán a cselekvő szeretet örömét – adott hangot meggyőződésének a nehéz sorsú gyerekek jótevője.
Menyhárt Borbála
Népújság
