Az utóbbi időszakban egyre több vitát váltott ki a közösségi médiában és a különböző csatornákon az élelmiszeripari termékek (kiemelten a zöldségek és a gyümölcsök) minősége és ára. Mint ismeretes, a külföldről behozott és nagyrészt a különböző szupermarketekben forgalmazott termékek jóval olcsóbbak, mint a hazaiak, ugyanakkor némelyiknek a minőségével, eredetével kapcsolatosan is kérdések merültek fel.
A hazai termékekért síkra szállók azt állítják, hogy a nálunk termett zöldségek, gyümölcsök, a hazai tejtermékek jóval egészségesebbek, mint az importáru, azonban, mivel az unión belül megkülönböztetett, valójában jóval nagyobb támogatásban részesülnek más országbeli gazdák, az ottani termékek olcsóbbak, a hazai termékeket pedig jóval drágábban lehet eladni, ezért maradnak a polcokon, így szükségessé vált valamilyen intézkedés. Tekintettel arra, hogy az EU egységes piacán nem lehet megkülönböztetni a termékeket, a hazaiak védelmét felvállaló szakmai szervezetek képviselőinek és a szakpolitikusoknak fejtörést okozott az, hogy miként lehet ösztönözni a gazdákat arra, hogy a kialakult helyzet miatt ne adják fel a termesztést, ugyanakkor rávenni a vásárlókat, hogy részesítsék előnyben a hazai termékeket, hiszen ezek megvásárlásával tulajdonképpen elsősorban a hazai gazdákat, az itthoni mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést segítik. Létezik ugyan egy EU-jogszabály, amelynek betartásával – hosszú folyamat után – bizonyos termékeket mint helyi eredetűeket védelemben részesíthetnek, és ezáltal ilyen címkével bárhol forgalmazhatóak, de ez földrajzi zónához kötődik. A szakmai, mezőgazdasági szervezetek képviselőivel, szakértőkkel történő hosszas konzultáció után Kolcsár Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője kezdeményezésére – amelyet felkarolt az RMDSZ többi képviselője is – az idei parlamenti időszak végén benyújtották a képviselőházba azt törvénytervezetet, amely bevezeti a „produs autohton” (hazai termék) fogalmat.
– Képviselővé választásom óta foglalkoztat, hogy miként tudnánk segíteni a helyi gazdákon. A tanácskozásokon a gazdák képviselői, több szakértő azzal érvelt, hogy az EU tagállamaként Romániában nem lehet olyan törvényt hozni, amellyel megkülönböztetjük a termékeket, nem lehet korlátozni az EU-n belüli szabad kereskedelmet. Ezért kellett alaposabban körüljárni a kérdést, ugyanis az is vitát váltott ki, hogy mit jelent a helyi (autohton): egy adott településhez, kistérséghez, megyéhez vagy az egész országhoz kötött termék? Ezért is tartott olyan sokáig a jogszabály- kezdeményezés papírra vetése, mert választ kellett adjunk mindezekre – mondta lapunknak Kolcsár Károly.
A kezdeményezők indoklásában az szerepel, hogy a törvénytervezettel elsősorban lehetővé teszik, hogy „produs autohton” feliratú címkével lássák el a termelők a kizárólag Romániában termesztett vagy előállított terméket. A láthatósággal pedig arra ösztönözzék a vásárlókat, hogy ezeket válasszák, hiszen ezáltal garantálják a minőséget is. Természetesen biztosítani kell a termék nyomon követhetőségét az ellátási láncon keresztül, hiszen ezáltal hitelesítik a terméket. Ellenkező esetben szigorú bírságra lehet számítani. A törvénytervezet nem mond ellent az EU irányelveinek, ugyanis ezek lehetővé teszik a különcímkézést, a hazaiak megkülönböztetését mind az elsődleges (nyers), mind a feldolgozott, illetve az élelmiszeripari termékekre. A törvénytervezet a következőként határozza meg azokat a termékeket, amelyeket el lehet majd látni a hazai termék (produs autohton) védjeggyel: növények esetében Romániában termesztették és takarították be, vadon nőtt virágok (gyógynövények, teafüvek) esetében az országból gyűjtött, szárítottat; hasonlóképpen az állati eredetű élelmiszertermékek esetében az állat itt született, tartott és feldolgozott kell legyen. Ez vonatkozik a vadállatokra is, amelyeket hazai területen kell elejteni és feldolgozni. Külön megkülönböztethetők azok a termékek, amelyeket kizárólag hazai élelmiszeripari egységekben dolgoztak fel, de ezek ízesítői (kivételt képezve azok a fűszerek, amelyeket nem lehet Romániában termeszteni) is hazaiak kell hogy legyenek. Fontos, hogy minden alapanyag és a hozzáadott termék 100%-ban hazai kell hogy legyen.
A forgalmazásbeli kihágásért 5000–20.000, míg a feldolgozásban tapasztalt rendellenességek miatt 5000–30.000 lejre bírságolhat az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság, amelynek a felügyelői ellenőrizhetik azt, hogy a termékek megfelelnek-e az elvárásoknak.
Kolcsár Károly, a törvénytervezet kezdeményezője lapunknak elmondta, hogy megelőlegeznék a bizalmat a termesztőknek, előállítóknak, ugyanis egyrészt a gazdák a polgármesteri hivatalok által kibocsátott termelői engedélyek birtokában vihetik piacra termékeiket. Ezzel felcímkézhetik termékeiket a hazai termék védjeggyel, amelynek formáját majd a későbbiekben dolgozzák ki. A bürokráciát kiiktatva a folyamatból, nem kell előzetes ellenőrzésnek, vizsgálatnak alávetni a terméket. Amennyiben kiderül, hogy nem az, megbüntetik a gazdát, és visszavonják a termékét is a piacról. A képviselő azt is elmondta, hogy egy másik vonalon a fogyasztókat kell arra ösztönözni, hogy a hazai terméket vásárolják, hiszen ezáltal a pénz visszakerül a gazdához, aki termékének értékesítésével fejlesztheti gazdaságát. Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor a világpiaci ármachinációk miatt a kisebb gazdák nem tudják eladni a termékeiket. Nemrég ezért tiltakoztak a tejhasznú szarvasmarhát tenyésztők is, akik nem tudták eladni a tejet, mert a felvásárlóknak nem érte meg elszállítani. Így, amennyiben a védjeggyel ellátott terméket veszik meg, elkerülhető az ilyen helyzet. Kiindulva az ilyen és az ehhez hasonló esetekből, Kolcsár Károly képviselő az Országos Audiovizuális Tanácshoz fordult azzal a kéréssel, hogy támogassa egy, a fogyasztókat tudatosan a hazai termékek vásárlására ösztönző nagyszabású kampány elindítását a közmédiában. Gyakorlatilag azt kérte, hogy az ingyenes, közérdekű televíziós reklámklipek között jelenjen meg egy rövidebb, amely az egészségvédelemre ösztönzőekhez hasonlóan ezt a tematikát jeleníti meg. A reklámklip elkészítését és szórását más nagyobb mezőgazdasági, szakmai egyesületek is felkarolnák.
– Nem lesz könnyű megváltoztatni a vásárlási ösztönt, ugyanis a szupermarketek is arra a koncepcióra építenek, hogy egy helyen megtalálható minden, jóval olcsóbban, mint mondjuk a zöldségpiacon, megvan minden feltétel ahhoz, hogy kényelmesen (autóval megközelíthető vásárcsarnok, ingyenes parkolóhely, kiegészítő szolgáltatások stb.) nagy mennyiségben beszerezzük a termékeket, és így sokan ezt választják inkább, mint hogy valamelyik napipiacról szereznék be az élelmiszert. Sokszor többet is vesznek, mint amennyire szükség van. Nem hiába indult meg világszerte egy kampány az élelmiszer-pazarlás ellen, hiszen a nagyáruházi vásárlás ezt is generálja. Ezért lenne jó, ha tudatosan megváltoztatnánk a szokásokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne vásároljunk a szupermarketekből, hiszen egyre több vállalta fel, hogy külön polcokon megjeleníti a hazai termékeket. A jogszabály életbe léptetését követően ezeknek a termékeknek is meg kell felelniük a korábban felsorolt feltételeknek, hogy helyi alapanyagból, helyben feldolgozottak kell legyenek, és akkor jogosultak a hazai termék címkére. A vásárlónak pedig tudnia kell, hogy így, a helyi gazdákat segítve, magunknak is jót teszünk, hiszen ezáltal hozzáadott értéket generálunk a hazai mezőgazdászoknak, ez pedig garantálja az itthon maradást, a vidékfejlesztést, a jólétet, amely mindannyiunk érdeke – hangsúlyozta az RMDSZ képviselője.
Népújság
