Jövő vasárnaptól „nyári időszámítás”
Az elmúlt napokban Marosvásárhelyen tartott előadásokat dr. Faludi Béla egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Neurológia Klinikáján az alvásmedicina tanszék vezetője. Egyik előadásának témáját az időzónaváltás, az óraidő-átállítás és annak az egészségre való hatásai képezték. Mivel közeledik az úgynevezett nyári időszámításra való áttérés, amit sokan kedvezően fogadnak, másoknak viszont napokig, sőt akár hosszabb ideig tartó problémákat okoz, ezzel kapcsolatosan kérdeztem az előadót.
Azt megelőzően a mai helyzetről és annak előzményeiről néhány tudnivaló. Március utolsó hetének a végén, ami az idén 31-ére, vasárnapra esik, a mi időzónánkhoz képest egy órával előbbre kell vinnünk az óramutatót. Az eljárást a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia területén 1915-ben, az első világháború idején vezették be először az energiatakarékosságra hivatkozva, majd később megszüntették. Manapság a Föld lakosságának az egynegyedét érinti.
Az óraidő-átállítás szabályait 2001-ben irányelvben rögzítette az Európai Unió, amit az Európai Gazdasági Szövetség valamennyi tagállama elfogadott. Azóta is folyamatos vita témája, mert vannak, akik a kedvező hatásokat emlegetik, mint az energiatakarékosság, a kései sötétedés előnyeinek jobb kihasználása a munkavégzés és a szórakozás terén, a közlekedési balesetek és a betörések számának csökkenése. Mások az alvási ciklus megzavarásáról és ennek kedvezőtlen következményeiről, a diákok közül sokan a tanítás korai megkezdése okozta figyelemzavarról, állandó fáradtságérzetről panaszkodnak.
Mivel az átállítással járó kellemetlen hatások előtérbe kerülése miatt a mérleg a negatív oldalra billent át, 2018-ban az EU-ban az óraátállításnak (március és október utolsó vasárnapján) az eltörlését javasolták. Időközben kiderült, hogy ez nagyon körülményes, és talán a jövő évben kerülhet rá sor. Addig is egyelőre készülhetünk a nyári időszámításra.
– Miért, hogyan érinti a közelgő óraátállítás az egészségi állapotunkat? – kérdeztem Faludi tanár úrtól.
– A cirkadián alvászavarok érdekes következményéről van szó. Hibás elnevezésnek tartom a téli és nyári időszámításról beszélni, mert pontosan a lényeget fedi el. Ami alapvetően arról szól, hogy van egy standard idő, ami belénk van kódolva, és létezett már az átállás előtt is.
A DST (daylight saving time) megnevezés azt fedi, hogy próbáljuk meg a napfényt minél értelmesebben kihasználni, és ennek érdekében kitolni a nap végét, hogy munka után hosszabb időnk maradjon szórakozni, kevesebbet kelljen világítani.
Az energiamegtakarítás témájával szerveztünk már olyan előadást, amelyre gazdasági szakembert hívtunk meg, aki elmondta, hogy alapvetően nincsen gazdasági haszna ennek a folyamatnak, és a megtakarításról szóló nagy ígéretek sem bizonyultak valósnak.
Az óraidő-átállítás eltörlésével kapcsolatosan sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik maradjon, a standard idő vagy a napfény megőrzésére és kihasználására épülő nyári idő. Oroszországban sokszor változtatták, volt négy év, amikor a nyári időszámítás alapján dolgoztak, de olyan egészségi hatásokkal, például a hosszú távú kialvatlansággal szembesültek, hogy vissza kellett állni a standard időre. Jelenleg talán a váltakozást vezették vissza, de az biztos, hogy az állandó nyári időszámítás nem bizonyult jónak. Ezt nemcsak ők állítják tapasztalatból, hanem maga az élettan is, hiszen, amikor eljön az ideje, kiderül, hogy szervezetünk, hormonrendszerünk a standard téli időszámításhoz adaptálódott. A szuprakiazmatikus mag az agyban nagyon sok hormonális változást vezérel, és a különböző, úgynevezett cirkadián jeladók is ahhoz a standard időhöz vannak szinkronizálva, ami évezredek alatt belénk ivódott, akárcsak a Nap járása, a sötétség–fény váltakozása. Ennek következtében az Európai Alvás Társaság egy nyilatkozatot adott ki, miszerint a téli időszámítás, az úgynevezett standard idő választandó az élettan és a kórélettan, valamint a betegségek megelőzése szempontjából is.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy amikor megkérdezik az embereket, a felmérések azt igazolják, hogy többségük a nyári időszámítást szeretné. Nálunk legalábbis ez a tapasztalat.
– Mi történik szervezetünkben az átálláskor?
– Március 31-én egy órával előreállítjuk az órát: hajnali 3 óráról 4 órára. Ez azt jelenti, hogy vasárnap reggel 8 órakor, amikor kikászálódunk az ágyból, már 9 óra van. Ez még megbocsátható, de hétfőn nem biztos, hogy örülünk annak, hogy egy órával előbbre vagyunk. Ennek ugyanis már következményei vannak. Az emberek egy része nem adaptálódik gyorsan az új helyzethez. Azt mondják, hogy négytől tizennégy napig tartó időszak szükséges hozzá. Ami kellemetlen, de nemcsak az rossz az átállítós „játék” miatt. Ilyenkor esténként egy órával kevesebbet alszunk, amihez hozzá kell szokni. Hétfőn reggel, ha az érzékenyebbek autóval mennek a munkahelyükre, ahol teljesíteni kell abban az időszakban, amikor két nappal korábban még aludtak, az autóbalesetek, a munkahelyi balesetek száma gyakoribb lesz. Svéd vizsgálat mutatta ki, hogy ebben a körülbelül háromhetes időszakban a szív- és érrendszeri betegségeknek az előfordulása is nagyobb mértékű. Aminek vannak pszichés vonzatai is: depresszió, elalvási nehézségek.
Ennél a rosszabb állapotnál a nyáriról a télire való átmenet sokkal kellemesebb. Az ok egyszerű: az a bizonyos idegsejtcsoport (a szuprakiazmatikus mag) az agyban, ami azt szabja meg, hogy mikor alhatunk és mikor vagyunk éberek, normális körülmények között 24 órás ciklusokat jelent. Ha olyan körülményeket teremtünk, hogy nincs, ami befolyásolja ezt a „cirkadián pacemakerünket” (azt a bizonyos szuprakiazmatikus magot), mert nincs napfény, nincs hőmérséklet-változás, nem beszélünk senkivel, sötétben vagyunk, akkor nem 24, hanem 25 órás lesz a napi ciklusunk. Október végén ugyanis egy órával visszaállítjuk az órát, tehát egy órával többet alhatunk. Ennek fontos következménye, hogy a nap hosszabbodását jobban bírjuk, mert a bennünk lévő jeladó is egy kicsit hosszabb időt biztosít. Ilyenkor kihasználjuk a jó tulajdonságát ennek a napszaki váltakozást kódoló struktúrának, ami normálisan minden behatás nélkül minél hosszabb szeretne lenni.
Tavaszi átállításkor viszont elveszünk egy órát, amit kevésbé tolerál. Ezt nagyon szépen párhuzamba lehetne hozni például a jetlaggel (gyors időzóna-átlépés). Ez azt jelenti, hogy több időzónát repülünk át, és nem mindegy, hogy melyik irányban. Ha kelet felé tartunk, akkor beforgunk a Nap alá, azaz rövidül a nap, aminek sokkal komolyabb következményei vannak, és sokkal kisebb mértékben tudunk hozzá alkalmazkodni. Három-négy nap telik el, mialatt nem alszunk jól, kellemetlenségeink vannak. Ha viszont nyugati irányba repülünk, akkor a Nap alól elfutunk, hosszabbodik a nap, amit jobban tolerálunk, és gyorsabban hozzászokunk.
Ahogy a keletre való utazást kevésbé toleráljuk, mert rövidül a nap, a tavaszi óraátállásnál is hasonlóképpen járunk. Ilyenkor a különböző szomatikus betegségek – szív- és érrendszeri kockázat növekedése, elalvási zavarok – jelentkeznek, mivel esténként még nem tart ott a cirkadián ritmusunk, hogy aludni kellene, ezért ez altatóval vészelhető át. A reggeli felkeléstől való félelem pedig idegeskedést, feszültséget okoz.
Ősszel könnyebben alkalmazkodunk az óraátállításhoz, mivel egy órát nyerünk, viszont veszítünk a normál fénymegvilágítású időszakból. Vége van a munkaidőnek, még csak délután 4 az óra, de már szinte sötétben megyünk haza. Az őszi óraátállítással járó korai sötétedés hosszának a növekedése a hangulati zavarok, a depresszív hangulat kialakulásának kedvez.
Népújság
