Tegnap dr. Benedek Imre kardiológusprofesszor közzétette, hogy a sáromberki Teleki-kastély új tulajdonosa lett. Ezzel a kastély életében lezárult egy pusztító, kedvezőtlen időszak, s remények szerint az új tulajdonos régi pompájába öltözteti a Maros menti település egykori ékességét.
Múzeum, konferenciaterem és rehabilitációs központ
Köztudott, hogy a kastély nagyon megrongálódott, a legjobb állapotban a főépület található, amiben iskola működött, s ahonnan idén ballagott az utolsó osztály.
Dr. Benedek Imre professzor lapunk kérdéseire válaszolva – bár a soron levő kardiológiai kongresszus előkészületei és munkálatai ezernyi feladatot rónak rá – elmondta, hogy a kastélynak olyan nívót kíván adni, ami méltó a Teleki családhoz és a műemlék épülethez. Elképzelése szerint a kastélynak több rendeltetést is szán. Elsősorban egy múzeumot szeretne kialakítani, ahol elsősorban az erdélyi történelemben fontos szerepet játszó Teleki családnak állítanának emléket az utókor számára. A múzeumi részhez egy elegáns kávézót is terveznek, hiszen az idelátogató turisták mai igényeihez kell igazodni. A báltermet, amit az iskola díszteremként használt, impozáns konferenciateremmé alakítják, a jobb oldalon, ahol valamikor internátus működött, egy kardiológiai rehabilitációs központot hoznának létre.
A professzor elmondta, hogy bár édesanyja is Teleki lány volt, semmi köze a történelmi családhoz, nem rokonok.
– A múlt héten vettem át az épületet, s azonnal el is kezdtük a konzerváló munkálatokat, javítjuk a tetőt, a kerítéseket, tíz munkás dolgozik a bálteremben, hogy ez minél hamarább használható legyen. A kastély restaurálásához igényes tervre van szükség, felvettem a kapcsolatot a műemlékvédelemmel, először nekik kell felmérniük a kastély állagát, aztán következhet a tervezés, s csak utána jön a tulajdonképpeni munka – tájékoztatott Benedek professzor. Elmondta, hogy a kastélyhoz tartozó telket is megvásárolta az örökösöktől, a Kanadában élő Kelemen Monique-tól és Teleki Sándortól.
A vételárról nem nyilatkozott, ez magánügy. Arról, hogy készült-e előzetes felmérés a felújítási költségekről, a professzor nemleges választ adott, lévén, hogy erre még nem futotta az időből.
Annyit azonban elárult, hogy szerencsésnek tartja, hogy családjával együtt a kastély tulajdonosa lehet, hiszen megvásárlásáról mindenki – önkormányzat, megyei tanács, alapítványok – lemondott. Családjával közösen egy olyan kastély megmentésére vállalkoznak, ami nemzeti kincsnek számít és erre a hovátartozás kötelez.
A kastély története
A Kastély Erdélyben internetes oldalon olvasható, hogy a sáromberki kastély építését 1769-ben kezdte el Teleki Sámuel. Az északi szárny 1769–1770 között épült, a déli szárny munkálatai 1773-ban kezdődtek el. Az északi szárny mögött elhelyezkedő melléképületek az ezt követő évtizedekben épültek, napjainkban csak a főúttal párhuzamos, bástyaszerű tömbben végződő rész áll. A mai épületegyüttes arculatát alapvetően a neobarokk központi szárny határozza meg. Ezt a kancellár dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Sámuel építtette, Möller István építész, a budapesti Műegyetem tanára tervezte 1912–1914 között. A központi szárny révén jó érzékkel egységesítette a különálló XVIII. századi részeket, hasonlóvá téve az addig kúriaszerűen ható épületegyüttest a barokk világ kastélyaihoz. A központi szárny használatba vételére azonban sohasem került sor: a termek végleges kialakítására a két világháború között a családnak már nem volt anyagi ereje, az épületet ekkoriban raktárként használták. A két világháború között a kastélyt még az egyik leggazdagabb berendezésű erdélyi nemesi lakként tartották számon. Második világháború utáni feldúlása és teljes kifosztása során azonban berendezése szinte teljes egészében megsemmisült, napjainkban sajnos csak az írott és képi források alapján tanulmányozható. A XVIII. századi berendezés és funkciók a fennmaradt korabeli leltárak alapján rekonstruálhatók. A nyugati sarokpavilon kivételével pedig a teljes déli szárny (hasonlóan az északi szárny mögötti mellékszárnyakhoz) háztartási, személyzeti és gazdasági rendeltetésű helyiségeknek adott otthont. A család az északi szárny termeit lakta, itt lelhetők fel a korabeli kastélyok jellegzetes funkciói. A ház urának lakosztálya a nyugati sarokpavilonban volt berendezve, a család nőtagjai által használt helyiségek keletebbre húzódtak, a kettő között helyezkedett el a reprezentatív nagyterem, a „palota”, a nappali ház, valamint a háló. A kastély a XX. század elején számos festmény mellett még őrizte Barabás Miklós 1837-ben készített családi portréit is, ezek ma már sajnos csak archív fotókon azonosíthatók.
A két régi épület Mária Terézia korabeli barokk stílusban készült, mindkettő bolthajtásos és síkmennyezetes volt. Ezek közül két szoba mennyezetét nagyon szép mintás stukkóval díszítették. A két épületszárnyat Teleki Samu manzárdemeletes épülettel és kocsiáthajtóval kötötte össze.
A kastélyt 2005-ben kapta vissza a Teleki család.
Mezey Sarolta
Népújság
