Amikor 1990 augusztusában gyülekezetünk lelkipásztora arra kért, hogy vegyek részt egy cserkésztáborozáson, még nagyon keveset tudtam erről a mozgalomról. A nyolcvanas évek társadalmi változásai, amelyek Európa-szerte elseperték a kommunista diktatúrákat, az országunkban is bekövetkezett politikai változások optimista hevében indultam én is egy új mozgalommal ismerkedni. Később rájöttem, hogy nem csupán ifjúsági és nemcsak világmozgalommal, hanem egy életformával állok szemben.
Egyházi gyülekezeteinkben ünnepi alkalmakkor felcsendül a cserkészinduló. Zöld nyakkendős kicsinyek és nagyok köszöntik az ünnepi gyülekezeteket. Más alkalommal tisztelegnek hőseink előtt, zivataros történelmünk ünnepi évfordulóin. De néha felbukkannak a környező erdők szélén, réteken, gyógynövényeket gyűjtenek, vagy éppen az öregcserkészek példájára temetőinket gondozzák. Sokan a mai felnőttek közül, akik az ötvenes években pionírkodtak, majd a hatvanas – hetvenes évek ateista, kommunista iskolarendszerének iskolapolitikája áldozatai lettek, ma értetlenkedve nézik a zöld nyakkendős gyerekeket, és néha megmosolyogják a gondosan megőrzött egyenruhás, barna nyakkendős öregcserkészeket. Az értetlenkedést még tetézik a hazai eredeti demokrácia szülte nagynemzetféltő sajtó félremagyarázásai.
A közelmúltban olvastam és nagyon megragadott: van a társadalomnak egy olyan rétege, mely ? ha hagyjuk ? mindig kész arra, hogy boldog önszántából végzetesen kifossza saját magát: ezek a gyermekeink, az egészen kicsi kortól kezdve, végig az egyetemi éveken át. Lám, miért van igény a cserkészetre. Közel ötvenéves diktatórikus iskolarend után most itt a nagy szabadság. De mit kezd a gyerek vele? Valamikor még voltak szervezett iskolán kívüli tevékenységek. Volt pionírszervezet, mely formájában átvette a cserkészetet, csupán az ideológiája alapul az istentagadáson, nem beszélve a meghamisított történelmen alapuló ál-hazafiságról.
Végeredményben mi is a cserkészet? Gyerekkorban játék. Egy önfeledt játék, és mi kell az igazi játékhoz? Egészséges környezet és egészséges, nagyszerű tevékenység, természetszeretet, jó vezetők, akik ismerik, és nagyon szeretik a fiatalokat.
Miért burjánzik a durvaság, a csúf, trágár beszéd, a lelki sivárság? A dohányzás és az alkohol miért mérgezi a fiatal testeket? Miért nem akar az erdélyi gyerekek nem kis része itthon maradni, ha felnő? Miért ?ragoznak” unottan, üres tekintettel akkor is, ha felcsendül a Himnusz? A cserkészet nem erkölcsi prédikáció, nem is szabad azzá tenni. A cserkészet ugyanakkor nem elmélet, hanem mindenben és mindenkor gyakorlat. Törvényei vannak, de ezek belső parancsolatok. A cserkészet valójában életfelfogás és életmód. Soha nem akart és nem is célja nagy sokaságot mozgósítani. A cserkészliliom nem nagy tömegeket, hanem válogatott értékes gárdát akar maga köré vonni. A cél a jellemnevelés, egy elit csapat, amely a kötelességen felül akar dolgozni. De csakis arra nézve kötelező a cserkész életmód, aki azt önként és szabadon maga választotta. Az önkéntesség a cserkészet legnagyobb ereje, és emellett a legfőbb kívánalom az önzetlenség és a szeretet. Szeretet nélkül nincs cserkészmunka. Ez jellemzi az egymás közti, valamint a vezetők és cserkészek kapcsolatát. Ezért szilárd valláserkölcsön kell alapulnia. A cserkészet szeretetszolgálat azért, mert mindennapi gyakorlatában a tevékeny szeretet talaján áll. A Romániai Magyar Cserkészszövetség alapszabályzatának követelménye a cserkészet valláserkölcsi alapja, de társadalmi és valláskülönbség nélkül. A különböző vallású cserkészvezetők és a különböző egyházi törvények miatt tehát a cserkészek nem kerülhetnek szembe egymással. A cserkészet arra törekszik, hogy széles körű műveltséget is nyújtson. A hazai cserkészmozgalom fő célja a hagyományőrzés, hagyománytisztelet, a néprajzi tájegységek tisztelete, a szülőföld szeretete, történelmi sajátosságaink megértése. A testvériségre akar nevelni, a másság elfogadására, és ebben példamutatásra.
Íme a cserkészeszmék, íme a cserkészszellem. Korszerűek-e manapság ezek az eszmék? Felkelthetik-e újra a gyerekek érdeklődését? Van-e annyi erő a felnőtt-társadalomban, hogy harcba induljon a serdülőkért? Mely korosztályok lehetnek a befogadók? A lehetőség előttünk van. Elszánt vezetőkre van szükség. Olyanokra, akikben a szeretet dominál, a megértés, a cselekvésvágy egyre fogyó magyarságunk érdekében. Az út göröngyös, nehéz, hiszen erdélyi cserkész testvéreink nincsenek könnyű helyzetben. A bizalmatlanság légköre vesz bennünket körül.
Munkánkat a nyíltság, a tettrekészség kell hogy, jellemezze, a szeretet jegyében. Feladatunk: céljainkat megértetni. Ez nem jelenthet önfeladást, hanem a másság megbecsülését ? példás empátiát, önmagunk, nyelvünk, kultúránk megőrzését. A helyzet adott, tehát cserkész, fel a fejjel.
Jó munkát!
Bozsoky S. Zoltán tanár, cserkészvezető
Megjelent: Szászrégen és Vidéke ? 1999 április