Navigáció: Kezdőlap / A városról / Művészet, kultúra / Műemlékek, templomok Szászrégenben

Műemlékek, templomok Szászrégenben

Szászrégen városának legrégibb, egyúttal legértékesebb épülete az evangélikus templom, melynek építési évéről a vakolat alól előkerült emléktábla értesít. A latin nyelvű szöveg a kőtáblán a következőképpen van:
” ANNO ~ DOMINI ~ MCCCXXX ~ CONSTRUITUR ~ DOMUS ~ MARIE ~ TEMPORE ~ NICOLAI ~ PLEBANI ~ CU ~ REBUS ~ MAGISTRI ~ THOME ~ PATRONI ~ ECLESIE”. (Épült az Úrnak 1330-ik évében, Mária tiszteletére, Miklós plébános idején, Tamás mester, az egyház patrónusa közreműködésével).
Az emléktábla feliratán olvasható Tamás mester, az egyház patrónusa, a templom építtetője. Entz Géza műtörténész véleménye szerint – azonos azzal a Losonczi Bánffy Tamás kegyúrral, nagybirtokossal, akinek a középkorban Szászrégen környékén nagy kiterjedésű földbirtokai voltak.
A Mária tiszteletére épült korai gótikus templom szerkezetét tekintve háromhajós bazilika felépitést mutat, sokszögzáródású főszentéllyel és a főhajóba beugró nyugati toronnyal. A torony a nyugati homlokzat síkjába esik, és nem a nyugati homlokzat elé épült. A torony első emeletéről a főszentély felé karzat nyílik, ahol a kegyúr helye volt.
A bazilikális elrendezésű templom ilyen stílusban állott fenn 1708-ig, amikor egy nagy tűzvész elpusztította fő- és mellékhajóit, tornyát. Újjáépítése során (1778) olyan módosításokat alkalmaztak, amelyekkel megváltoztatták az épület egy részének eredeti stílusát. (A templom az 1848as tűzvész idején újból károsodást szenvedett.)
Mai formáját az 1927 1930-as és az 1959-1961-es restauráláskor kapta.
A templomot 1555 és 1867 között kőfal övezte, amelyen a következő felirat volt: “Nulla salus bello, pacem te poscimus omnes”. (Nincs üdv a háborúban; békét óhajtunk mindnyájan.)

Művészettörténetileg értékes épületrészei, Müller Gusztáv építész szerint a következők:

  • egy korai gótikus ablak, a rajta levő emberfej-domborművekkel, amely eredetileg a templom főhajójának megvilágítására szolgált. Feltételezés szerint, a főhajó gádorfalában négy ilyen ablak volt. Ezekből az ablakokból csak egy maradt meg, a templomhoz épített Szent Lőrinc kápolna padlásterében. Később, az 1927-1930-as években végzett restaurálás idejen, ezt az ablakot a templom északnyugati részén építették be. Régen első világháborús szász halottainak emléktábláját keretezi. A gótikus ablak férfi és női emberfej-domborművei, Bánffy Tamás kegyurat és feleségét ábrázolhatják;
  • építészeti ritkaságok közé sorolható a szentélyben lévő ülőfülke, amely egyszerű faragott kövekből készült;
  • a templom kórusában található konzol (gyámkő), mely a bordás keresztboltozat alátámasztására szolgál;
  • a szentély falába épített szentségtartó fülke, melynek keretkövein reliefszerű faragvány látató;
  • a fordított kúpalakú konzol, melyet a toronyba vezető csigalépcső alján találunk. A kiindulási kupak szép szőlőindával díszített;
  • a templom délnyugati oldalán, az úgynevezett Szent Lőrinc kápolna külső falán, egy gyermeknagyságú torzó, mely Szent Lőrincet ábrázolhatja;
  • a templom érdekességei közé tartozik a sekrestye ajtaja fölötti címer is, amelyet a település magisztrátusa hosszú ideig a varos címereként használt. Vörös alapon vonuló harántpolya két részre osztja, a címert, melynek jobb felső sarkában egy csillag, bal alsó sarkában pedig liliom található.

Egyes feltételezések szerint a címer a XIV. században készülhetett, erre vallana a liliomnak, az Anjou-dinasztia egyik szimbólumjegyének Jelenléte a címermezőben. A harántpolyán O.P.R. betűk olvasatok. Jelentésük, feltételezhetően, Oppidum Privilegiatum Regun (kiváltságaiban megerősített Régen városa).

A város nem műemlék jellegű templomai közül, a magyarrégeni református templom a régebbi. Erről a sokévszázados templomról, amely az ókori római castrum helyén áll, a monda azt tartja, hogy a gótok idejeben épült. A valószínűség ebből csupán az lehet, hogy gótikus stílusú volt, de ennek az évszázadokon át történt sorozatos átalakítasok miatt, ma nyoma sem látható.
A 270 ülőhelyes templom még az Árpád-korban épült. Eredetileg római katolikus, később evangélikus, majd református templom lett. Koszta István, az egyházközség egykori lelkésze, 1939-ben javítasokat végeztetett, ezalkalommal megtalálták az eredeti, kétrészben mész és egyharmadában kavics ősi templomfalat. A fal vakolatán egy 54 cm átmerójű, körben sötétszürke árnyékolt, barna színű, festett keresztet fedeztek fel. Ezek alapján fogalmazta meg a lelkész azt a megállapítást, hogy a templom “… a körtvélyfái és marosfelfalüsi templomokkal egyidőben épült árpádházbeli alkotás és püspök szentelte fel.
Magyarrégen jeles szülötte, Koós Ferenc, e templomról megállapítja; hogy “… a reformatio előtti időből való. Szentélyének mennyezete és ablakai a góth építészet maradványa; tornyát, mert ledüléssel fenyegetett, még az 1840-es évek elején földig leszedték, s a két harang számára már előbb haranglábat készítettek”.
A XIII. században épült magyarrégeni templomot századunk elején (1910) erősen átépítették, de a templomhajó falai részben, és a meszelés alatti középkori felszentelési kereszt épségben megmaradt.

A helybeli római katolikus templomot 1781. június 8-án szentelték fel. Az építést még Mária Terézia rendelte el, a kincstár költségére. Az egyhajós templom téglalap alakú, késői barokk építmény.
A szénapiac közelében lévő görög-katolikus templom 1811-ben készült el, addig a közeli házban tartották az istentiszteletet.

A szászrégeni református templomot 1839. szeptember 19-én avatták fel. (Ez a templom a későbbi Raktár utcai Fritsch Guide-féle épület helyén volt.) A jelenlegi református templomot 1890-ben adták át rendeltetésének.

A zsidók 1851-ben rendeztek be egy bérházban legelőször imaházat. A mostani 1872-ben épült.

Az ortodox templomot ( a főtér északi részén) századunk elején építették.

Forrás: Bíró Donát – “Adalékok Régen monográfiájához”

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére