TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ADALÉKOK
Marosfelfalu Szászrégen északi szomszédja, a Maros jobb partján fekszik. A Felfalu helynév a felül levo, felso értelemben használt fel és a falu fonév összetétele. A megkülönbözteto szerepu Maros elotag a folyóra utal. A román Suseni (többes szám) Marosfelfalu tulajdonképpeni értelme: felszegiek.
Már a bronzkorban lakott terület volt, amit bizonyítanak a faluban elobukkant bronzleletek. Felszínre került (1924) többek között 8 darab lándzsahegy, 10 darab tokos füles balta és töredékei, 3 bronzkés, bordázott fogantyútöredékek, fibulák, övréz-leletek. Az említett tárgyi leletek 1929-ben még részei voltak a marosvásárhelyi Kultúrpalota gyujteményeinek.
A falu neve a dokumentumokban változó alakban fordul elo: 1319-ben poss. Feelfolu, 1332-ben sacerdos de Villa Principis (a herceg faluja, szászul Pränzdorf), 1461-ben Felfalw, 1733-ban Fölfalu, 1854-ben Felfalu, Hocfeld, Falfalau).
A középkorban Losonczi, Bánffy, Dezsofi, Pásztói, nádasdi Ungor (damsusi Árka) és a Szobi családok birtoka.
1332-ben plébániatemploma van, akkor Miklós nevu papja a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt, 1335-ben Hechmann nevu papja 5 régi banálist fizet.1 Régi temploma a XIII. század második felébol való, a Maros közelében, annak egyik mellék(holt)-ága jobb partján épült. Valószínuleg a betelepített szászok építették IV. Béla (1235?1270) magyar király idejében, téglából és marosi kobol. Szentélye félköríves és félgömb boltozatú, diadalíve csúcsíves. Az ajtó- és ablaknyílások kiképzésénél a gótikus stílus formái láthatók. A reformáció idején a templom a reformátusok használatába került, melynek nyugati és déli bejáró ajtaja elé egy-egy faszerkezetu, fedett, de nyitott oldalú portikuszt készítettek, különállóan pedig egy magas és zsindelyborítású haranglábat emeltek. Szentélyét egykoron falfestmények díszítették, de azok idovel leáztak a fedél nélkül maradt templomban. (Ebben az Árpád-kori templomban teljesített lelkészi szolgálatot 1892 és 1898 között Szabolcska Mihály (1862?1932) pap-költo, akinek 1891 és 1921 között tíz verses- és egy próza kötete jelent meg.) Az egyház hívei idovel elhagyták a régi és kicsi templomukat, s az országút mentén 1913-ban új templomot építettek. Az elhagyott templom idovel elromosodott és faanyagát elhordták.2
1427-ben említés történik a fel-falusi ferencesek kolostoráról, mely a jelenlegi református temeto területén volt. (A kolostorról bovebb leírás olvasható Vayda Domokos ref. lelkésznek ?A Görgényi Református Egyházmegye egyházszervezeti elozménye a római katolikus Ózdi Foesperesség (7) címu írásában. Szászrégen és Vidéke 2000. febr. száma.)
Felfalu középkori lakossága a reformáció korában lutheránus, majd református. A lutheránus vallás még fennmarad egy ideig, mivel a lakosság egy része szász volt, de a templom végül is a reformátusok használatába került. A XVII. századig szász anyaegyház, 1770-tol református.
1. Az 1332?37-es években XXII. János pápa által a keresztes háború céljaira elrendelt tizedgyujtés értelmében minden egyházi javadalmasnak évi jövedelme huszadrészét kellett a pápai követeknek befizetnie évente kétszer, az Úr Mennybemenetele és Mindszentek ünnepén. Ezen számadási jegyzékek alapján következtethetünk a XIV. század egyházi jövedelmére, a népesség számarányára vonatkozóan, belolük megismerhetjük a régi községek és azok papjainak nevét, az egyházmegyék kerületekbe osztását és szervezését. Az összeírásokból következtethetünk a népesség etnikai összetételére is. A tizedfizetésre csak a római katolikus lakosság volt kötelezheto. Így a feltüntetett falvakban a lakosság is magyar és szász volt. A magyarok a Maros jobb és bal partján, a szászok pedig a Luc patak és a Mezoség keleti részén voltak számosabbak.
2. A templomról részletesebb leírások találhatók: Keresztes Gyula: A régi református templom Marosfelfalun. Népújság, 1997. augusztus 30-i és szept. 13-i száma, valamint Ioan Eugen Man: Un vechi monument de arta medievala: biserica veche reformata din Suseni. Reghinul cultural. VI. 2002.
A falu iskolái, gazdasági élete, lakossága
Felfaluban a szervezett iskolai oktatás kezdete a XVIII. század első felére tehető. A református iskolát 1722-ben szervezték meg. A tanítási órákat kevés tanköteles gyermek látogatta, az iskola felszerelése kezdetleges volt. A tanítás az őszi mezei betakarítás után, november elején kezdődött, és tavasszal, áprilisban vizsgával fejeződött be. Az oktatás ideje három évre terjedt. A tananyagban a hangsúlyt az olvasásra, a katekizmus és az egyházi énekek tanulására fordították. Ezenkívül megismerkedtek a négy alapművelettel. Az 1722-ben szervezett iskolában oktató tanítók nevei csak 1774 óta ismertek, kiknek sorát Bende János nyitja meg. Őt követik a XVIII. század végén és a XIX. században Bende Ferenc, László István, Balázs Ferenc, Csoma György, Kovács Dániel, Muzsnai Antal, Vígh Sándor. A tanítók javadalmazásukat természetben (terményben) és pénzben kapták, mely sok változáson ment keresztül az idők folyamán. Így például a báró Kemény család 1802-ig, a malom működéséig, a szombati malomvámot adta a papnak és az iskolamesternek. 1824-től 1864-ig a pap és a tanító a Szucsáki Ferenc gondnok által felajánlott négykövű malom vámtizedét élvezte. 1891-ben a tanító fizetése 347 forint és 83 krajcár volt, melyből a 35 forint tandíjváltsággal együtt 190 forint 13 krajcár készpénz, a többi pedig terményekből származott.
A református iskola 1881-ben épült egy tanteremmel, melyet 1923-ban két teremre bővítettek. A görög katolikus iskola a két világháború között létesült. A második világháború után, 1968 és 1981 között I?VIII. osztályos általános iskola épült a falu lakóinak önkéntes munkájával és pénzbeli hozzájárulásával. A tanköteles gyermekek száma kevés, emiatt csak kis létszámú vagy összevont osztályok vannak. A 2003?2004-es tanévben két magyar összevont I?IV. osztály működik 12?12 tanulóval, két tanítónővel. A román tagozat egy összevont és két független elemi osztályában három pedagógus tanít. Az elemi osztályok mellett gimnáziumi osztályok is működnek. A magyar tagozat három osztálya közül az összevont V?VI. osztályba 16 (9+7) tanuló, míg a VII. osztályba 13 tanuló jár. A román tagozat V?VIII. osztályos tanulói két összevont osztályban tanulnak.
Felfalu lakóinak fő megélhetési forrása a mezőgazdaság. Újkori gazdasági helyzetét megismerhetjük egy XIX. század végi statisztikai kimutatásból, mely szerint a falu földterülete 2845 hold volt: 1357 hold szántóföld, 71 hold kert, 387 hold rét, 162 hold legelő, 731 hold erdő, 1 hold nádas, 136 hold terméketlen terület. A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája Gazdacímtárának 1897-es adatai szerint az itteni református egyház 161 hold (67 hold szántó, 12 hold legelő, 82 hold erdő) birtokkal rendelkezett. Ugyanebben az évben a gazdaságoknak 115 igásállat (17 ló-, 31 ökör-, 67 tehénfogat) volt a tulajdonukban. Jelenlegi földműves és állattartó lakói a mezőgazdaságból származó jövedelmüket pótolják termékeiknek (főleg hagyma) otthoni vagy a régeni piacon történő értékesítéséből. Ugyanakkor a magánvállalkozások és Régen közelsége is munkalehetőségeket kínál. Régebb sok embernek biztosított munkalehetőséget a faluban működő Szászrégen Vidéki Gőztéglagyár Rt., melynek a XX. század elején 200 alkalmazottja volt.
Marosfelfalu lakosságát románok, magyarok és romák alkotják. A népességére vonatkozó Pragmatica Sanctio kori (1720?21) adatok három itteni nemest és harminc más személyt említenek (családtagjaikkal együtt kb. 165 személy). Ennél sokkal részletesebb és átfogóbb képet nyújt a falu lakosságáról az első magyarországi népszámlálás. Eszerint a XVIII. század nyolcvanas éveiben Felfalu 86 házában 92 család élt. Jogi népessége 505 személy, 247 férfi, 258 nő. A férfiak foglalkozás szerinti megoszlása: pap 1, nemes 22, paraszt 44, azok örökösei 36, zsellér 63, egyéb 14, az 1 és 17 év közötti fiatalok száma 67. Az 1784?87-es összeírást követő népszámlálási adatok ? a lakosság számán kívül ? már tartalmazzák nemzetiségi megoszlását is. Ezek szerint a falu népességi viszonya 1850 és 2002 között a következőképpen alakult:
Felekezeti megoszlás szerint (1992. január): ortodox 658, görög katolikus 24, református 717, római katolikus 46, egyéb 19.
Bíró Donát
http://regen-videke.home.ro/2003ev/novembe/nov11.htm
http://regen-videke.home.ro/2003ev/decembe/dec12.htm
