A Görgény-völgye
A Görgény völgyébe Szászrégenbõl egy 42 km hosszú út vezet a Görgény-patak völgyében a Görgényi-havasok felé. A völgy településeinek lakói – Görgényszentimre, Görgényüvegcsûr és Laposnya-telep kivételével – többnyire románok.
Az itt élõ lakosság fõ foglalkozása a fakitermelés és a fafeldolgozás. Régebben sok munkalehetõséget biztosított a fa fuvarozása és a Görgény folyón való tutajozás. Napjainkban a szászrégeni vállalatok és a Mocsár-erdõ közelében levõ baromfitelep kínál megélhetési lehetõséget.
Görgénysóakna(Jabenita ? 7 km) már a rómaiak idejében is sóbánya volt.
Görgényszentimre Szászrégentõl 12 km-re keletre, a Rákóczi-hegy és a Mocsár-erdõ közötti völgyben fekszik. Régebben elsõsorban a váráról volt nevezetes, mely a Rákóczi-hegyen épült. A várat és a hozzá tartozó uradalmat az erdélyi vajdák, a székely ispánok, majd az erdélyi fejedelmek birtokolták. A II.Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején, Ráthoni görgényi kapitány és Rabutin császári hadvezér seregei között vívott harc után a várat az osztrákok 1708-ban földig rombolták. A település egyéb nevezetességei: a barokk stílusú kastély, a botanikus kert, a Rákóczi-hegyen emelt kápolna, a papír- és porcelángyár.
A több épületbõl álló kastély építésének ideje ismeretlen. Feltételezhetõ, hogy a lerombolt vár köveibõl épült a Rákóczi György-féle vadászkastély alapfalainak felhasználásával, a XVIII. század második felében. Itt most erdészeti szakiskola és Vadászati múzeum van. A kastélyt eredetileg a XVIII. Század végén a Bornemissza család épittette, majd Habsburg Rudolf trónörökös vadászkastélya lett.
A porcelángyár a XVIII. század elején létesült, tevékenységét az elsõ világháború elõtt szüntette be. Görgényszentimre nevezetes épületei még a templomok. Három temploma közül a református a legrégebbi, melyet 1760-ban, a régi templom alapjaira építettek. A római katolikus templom 1894-95-ben épült. Görgény erdõségei I. Rákóczi György fejedelem nagy vadászatainak színhelyei voltak, de kedvelt vadászóhelye volt Rudolf trónörökösnek is.
Laposnyán(44 km) a vadászkastély 1941-44 között épült. A vidék elsőrangú nagyvadas vadászterület. A patakok pisztrángban dúsak. A Görgényi-havasoknak az utóbbi időkig hatalmas erdeiben alig járt turista. A legmagasabb csúcsok a Fancsal-tető(1648 m) és a Mezőhavas(1777 m). Laposnyától az Öreghegyen át Gyergyóba lehet átmenni.
A Maros völgye
A marosvécsi(10 km) várkastély egy régi római erőd helyén álló középkori vár XVI. Századi átalakitásából jött létre. Kemény János fejedelem óta 300 évig volt a család tulajdonában. 1848-49 után újjáépitésre szorult, egyik sarokbástyáját teljesen megújitották. A zárt udvarú, négy sarokbástyás, kétemeletes várkastély utolsó tulajdonosa Kemény János(1903-1971) iró. 1926-ban itt alakitotta meg az ?Erdélyi Helikon? nevű irodalmi társaságot. Kemény János sirja a kastély parkjában a Kós Károly által tervezett Kuncz Aladár-emlékasztal közelében van. A kastély ma fogyatékos gyermekek otthona.
Déda(24 km) fontos vasúti csomópont s egyben jó kiindulópont a Kelemen-havasok tájai és az Istenszéke(1370 m) felé. Ezután Ratosnya és Palotailva érintésével Gödemesterháza következik a szűk Maros-völgyben. Ez a vidék Erdély legszebb tájaihoz tartozik.
Gernyeszeg(14 km, Régen ? Marosvásárhelyi út) XVIII. Századi eredetű, de később többször is átépitett református templomában van eltemetve Teleki Mihály. A gernyeszegi kastélyt Teleki József épitette 1770 és 1803 között egy késő középkori vár helyén, barokk stilusban. A kastély parkjában több klasszicizáló és barokk groteszk szobor, emlékmű van.
Sáromberke(18 km) régi község, 1359-ben már szerepel az oklevelekben. Református temploma 1784-ből való. A sáromberki Teleki-kastély a XVIII. század végén épült. A földszintes épület szép park közepén áll. Itt lakott a könyvtáralapitó Teleki Sámuel(1739-1822) kancellár, majd Teleki Sámuel Afrika-utazó is.
Besztercei út
Teke(29 km, Régen ? Besztercei út) szász alapitású község, régebb rendezett tanácsú város volt. Szép, nagy épületekkel szegélyezett piacán áll a gótikus régi evangélikus templom. A falu környéke szőlővidék.
Harina(45 km) régi szász település. A harinai evangélikus templom Erdély egyik legjelentősebb román stilusú épitménye. A kéttornyú Árpád-kori bazilika a XIII. század elején épült. Téglából rakták és csak egyes részeit faragták kőből. A tornyok ablakai kettős ill. Hármas ikerablakok. Az emeleti szinteket gyámköveken nyugvó félkörives frizek jellemzik. A templomot 1890-ben avatatlan módon alakitották át, de még igy is értékes műemlék.
Sóvidék
Szováta(44 km, Régen ? Székelyudvarhelyi út) a Sóvidék legnagyobb települése, híres fürdõ- és üdülõhely. A település a Kisküküllõ felsõ vidékén fekszik és két részbõl áll: Szováta város és Szováta-fürdõ. Az itt található tavak közül a legismertebb a Medve-tó, mely nevét kiterített medvebõrhöz hasonló alakjáról kapta. 494 m t.sz.f. magasságban, a Cseresznyés hegység alatt jött létre. A tó eredeti mérete és alakja mindmáig megmaradt.További tavak: a Mogyorós-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó és a Zöld-tó. A Medve-tó helyén valamikor kaszáló volt, kialakulását az 1870-1880-as idõszakra teszik. Különlegességét az adja, hogy vize tömény sóoldat, melynek felszínére egy vékony édesvíz réteg terül, ami meggátolja a víz függõleges kicserélõdését. Ettõl vize a napmelegtõl fokozatosan felmelegszik. A víz sótartalma a mélységgel együtt növekszik, ezzel párhuzamosan a hõmérséklete is nõ (nyáron 22-32 fok). A tó vize, valamint a benne található iszap reumatikus és nõi betegségeket gyógyít. A só kitermelése valamint a sós tavak gyógykezelésre való felhasználása századok óta ismeretes.
Parajd(49 km) a központja a sóvidéknek, ahol minden a só körül forog. A sóbányászat a római idõkig nyúlik vissza, már akkor bányák mûködtek itt és Szovátán. A székelyek 1562-ig szabadon használhatták a sót, majd a segesvári országgyûlés kimondta a só kitermelésének és árusításának állami monopóliummá tételét. 1780-ban nyíltak meg a harang alakú bányák, ahová falajtorján jutottak le. Késõbb, mikor a bányát már annyira mélyítették, bivalybõr málhában ereszkedtek le, és a sót is ezzel hozták a felszínre. A bivalybõr az egyetlen olyan állatbõr, amely ellenáll a só bomlasztó hatásának. Az 1800-as évek évek végén már lóvontatású felvonó mûködött. Jelenleg a só kitermelése gépesített, a kitermelt só helyén hatalmas csarnokok alakultak ki, melyek közül az egyiket megnyitották a látogatók és a gyógyulni vágyók számára. A bánya levegõje száraz és tiszta, mivel a só magába szívja a nedvességet és megöli a kórokozókat, a hõmérséklete pedig egyenletes, a légúti megbetegedésben szenvedõk kiváló kezelési lehetõsége. A padlót alkotó só olyan, mintha márványból volna, a mennyezeten levõ rétegek pedig jól szemléltetik a sórétegek gyûrõdéseit a felette levõ rétegek nyomása alatt. A sóbarlangban található egy kis templom – melynek oltára is sóból készült -, ahol felváltva tartanak misét és istentiszteletet a különbözõ felekezeteket képviselõ papok, de rendeznek itt hangversenyeket is. A falu határában emelkedik az 576 m magas kõsó-szikla, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek. Gerince többnyire szaggatott, vízmosta árkokkal, üregekkel barázdált. A sósziklák aljából vékony, sós vizû erek fakadnak. További nevzetessége a falunak a tömény sóoldattal rendelkezõ strandja, melyben a fürdõzõk a víz sûrûsége miatt lebegnek a vízen. A faluban található az Áprily-házis, ahol Áprily Lajos a gyermekkorát töltötte, és aki idõs korára újra visszatért erdei házikójába és ott töltötte a nyarakat. Parajdon épült fel a XIX. századi ipar egyik büszkesége a gyufagyár, amely, miután letarolták a környékbeli lucfenyõket, megszûnt. A faluból kirándulás is szervezhetõ a Vár-hegyre (951 m), Rapsonné (vagy Rabsonné) várához, vagy a Siklodkõre. Mindkét helyen felfedezhetõk az itt épült várak maradványai, amelyek az erdélyi várrendszerhez tartoztak.