Navigáció: Kezdőlap / A városról / Történelem / Szászrégen városiasodása

Szászrégen városiasodása

A hűbéri termelési viszonyok felszámolása és a tőkés viszonyok elterjedése kedvezőleg hatott Szászrégen gazdasági fejlődésére, ipari és kereskedelmi tevékenységére.
A gazdasági fejlődés folyamán a helység ipari és kereskedelmi központtá vált.
A gazdasági életben betöltött szerepének elismeréseként 1863-ban Régent szabad királyi jogú várossá nyilvánították.

A gazdasági fejlődéssel egyidejűleg változások következtek be a város iskolai életében, kultúrájában. Bővült az iskolahálózat, növekedett a tanköteles gyerekek száma, szaporodtak az egyesületek. 1908-ban 23 egyesület működött, összesen 5.381 egyesületi taggal. Az egyesületeken kívül, a szocialista eszmék hatására önsegélyző egyletek is alakultak: 1878-ban megalakult a tímársegédek, 1883-ban a szabósegédek, míg 1886ban az ifjak önképző egylete. 1904-ben Régen és környékének építőmunkásai megalapították az Építőmunkások-szakszervezetét. 1908-ban egy városi könyvtár, két időszakonként megjelenő lap és egy nyomda is létezett.

A modern civilizáció elterjedéséhez a vasutak, az oktatás, a sajtó, a kulturális- és művelődési intézmények mellett a távíró, a telefon és a villanyvilágítás is hozzájárult. A távíróvonalnak Régen és Maroshévíz közötti kiépitéséhez 1892 őszén fogtak hozzá. Ugyanebben az évben létesült egy távbeszélővonal, amely Farkas Mendel marosvásárhelyi fűrészgyárát összekötötte a régeni szeszgyárával 94
1908-ban a városban egy posta, távíró és távbeszélő központ működött 27 alkalmazottal. A távbeszélő vonalak száma 56 volt, ebből 2 nyilvános, 39 rendes előfizető, 12 kedvezményes, 1 előfizető mellékállomás és 2 szolgálati telefon volt.

Az újkori polgárosodás kiemelkedő eredményei közé tartozik a villanyvilágítás és a városok közművesítése. Régenben a villanyvilágítás elég késon 1911-ben kezdett tért hódítani. Ekkor épült fel a villanytelep 620.000 korona költséggel, amely a villanyáram fejlesztésére ingyenes vízierőt használt fel. A villanyteleppel kapcsolatosan a Maroson egy nagy betongát épült, amelyet egyúttal a tutajozás céljaira különös berendezéssel láttak el. Az olcsó villanyenergia iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a villanytelepet 1912-ben ki kellett bővítsék. A villanyáramot elsősorban az iparosok használták fel, de az akkor még közigazgatásilag különálló Magyarrégen is igényt tartott rá. Ugyancsak elektromos energiát vettek igénybe a vasútállomás kivilágítására is. A villanyáram iránti, nagy érdeklődés hatására, a városi képviselőtestület 1912 júniusában határozatot hozott a villanymotorok gyors vásárlásának részletfizetésére vonatkozóan. A villanymotorok gyors térhódítására utal az a tény is, hogy 1911ben a városban 42 villanymotor működött. Ebben az évben látták el villanymotorokkal a felsővárosi vízimalmot is. A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara 1912-ben készült jelentése a régemi villanytelepről szóló tudósításában a következő megállapítást vonja le: “Példát adó az az úttörés is, hogy a villamosáram fejlesztésére az ingyenes vízierőt használta fel, miáltal olcsóbb lett valamennyi más villamos műnél“.

A városi civilizáció olyan vívmányai, mint a vízvezetékrendszer, a csatornázás a szennyvíz elvezetésére, a régeniek számára ismeretlen fogalom volt egészen az utolsó évtizedekig. A varos lakóinak egy része, elsősorban a főtéren lakók, közkutakból hordták a vizet a háztartasokba. Szabolcska Mihály 1894-ben a régen közkutakról szó szerint így élcelődik:
A nagy, széles utczákon a közkutak zár alatt vannak. A nyolc-tíz legközelebbi háznak kulcsa van hozzá. Azontúl pedig igyék mindenki otthon. Az a polgármester vagy főbíró, aki ezt az okosan kifundált határozatot hozta, lehet ugyan; hogy mesterségére nézve lakatos volt, de hát ahhoz semmi köze se a világnak, se Magyar-Régennek. Felebaráti szeretetből is lehet az egész. Minek rontsa el a jámbor utas holmi rossz kútvízzel a gyomrát, mikor minden sarki vendéglőben bort ihatik?!

Az utcák tisztítása, öntözése és a háziszemét elhordása általában szervezett volt: 1908-ban a régeni utcák tisztántartására két szeméthordó- és egy öntözőkocsit használtak. Az utcaseprők száma 10-12 személy volt. A városi fuvarozást és a személyszállítást magánfogatosok látták el. 1908-ban a városban 15 bérkocsi vállalkozó volt, míg a személyszállító magánfogatok (fiákerek) száma összesen 205(?) volt (87 egy-, 118 kétfogatú). A fuvarosokon és fiákereseken kívül a helységben 2 autó, 131 magán-, 4 hatósági kerékpár és 3 motorkerékpár létezett.

A városi civilizáció és kultúra vívmányait, azonban a városi lakosságnak csak a kisebbik része, a módosabb családok élvezhették. A régeni lakosok
jó részének, elsősorban a gyári munkások, a segédek, inasok, szakképzetlen munkások, napszámosok és cselédek anyagi helyzete, lakásviszonyai és civilizációs színvonala alacsony volt.

A gazdasági és társadalmi fejlődéssel egyidejűleg növekedett a város lakóinak száma: Szászrégennek 1880-ban 5652, 1890-ben 6 057, 1900-ban 6552, 1910-ben 7310, míg 1930-ban 9.290 lakosa volt. 1910-ben a 7310 lakosból 2994 német, 2947 magyar, 1311 román, a többi egyéb anyanyelvű lakos volt. Magyarrégen lakóinak száma ugyanekkor 1610 szemely volt: 1340 magyar, 133 román, 75 német és 62 személy egyéb nemzetiségű. Az 1930-ban összeírt 9290 lélekből, 3570 személy magyarnak, 2228 szásznak, 1812 románnak, 1556 zsidónak, 102-en cigánynak, 22 személy pedig más nemzetiségűnek vallotta magát.
Forrás: Bíró Donát – “Adalékok Régen monográfiájához”

4 hozzászólás

  1. Bándrovszky Elemér

    És mint ERDÉLY,habár Székelyföld,Szászrégen a továbbiakban is a békés út irányadója marad

  2. Szövényi Ákos

    Üdvözlök Mindenkit!
    Egy kis családfakutatást végzek.
    Nagyon boldog lennék ha az alábbi személyek,nevek ismerősek lennének valaki számára.
    Gróf Erdőhegyi Erzsike
    és férje
    Weninger(a keresztnév nincs meg) szászrégeni állomásfőnök

    Előre is köszönöm:
    Szövényi Ákos

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére