A IV. században mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg. Az ünnep a VIII. században tevődött át november 1-jére, amelyen eredetileg egy kelta ünnepet ültek. erre telepedett rá a multikultúra a kegyeletsértő Halloween bohóckodásával. Az egész katolikus kereszténység ünnepét fel kellett lazítani, bohócparádét kellett csinálni belőle, mert náluk ilyen léptékű ünnep nincsen.
Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével hivatalosan is elismerte az új ünnepet, így ettől kezdve a mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. Általános szokás, hogy mindenszentek napján rendbe teszik és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.
A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél” ma is elimádkozzák a Mindenszentek Litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. Egyes falvakban ezen a napon választották meg a bírót, fogadták fel a cselédeket. A bukovinai székelyek még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, és néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb.
