Minden évben szeptember elsô szombatján Szászrégenben megszervezik a magyar tanítóképzô napját. Az idén a 14. megemlékezés egybeesett a 60 évvel ezelôtt, 1952-ben végzettek találkozójával.
Pénteken a résztvevôk a magyarrégeni református temetôben megkoszorúzták a volt tanáraik és iskolatársaik emlékére állított kopjafát, majd Nemes Árpád nyugalmazott református lelkipásztor az elhunytakra emlékezett. Ugyanaznap délután a római katolikus templomban hálaadó szentmisére került sor, melyet Balla Árpád plébános celebrált.
Szeptember elsején, szombaton délelôtt a volt képzôsök koszorút helyeztek el az épület homlokzatán levô emléktábla alá, amely három nyelven hirdeti, hogy az egykori Járásbíróság, majd 2-es Számú Elméleti Iskola ma Alexandru Ceusianu Állami Gimnázium falai között 1948-tól 1956-ig magyar tanítóképzés volt.
A szervezôk nevében Csernátoni József köszöntötte az iskolatársakat és még élô tanáraikat: Nagy Jánost, Gagyi Bélánét, Genoiné Puskás Margitot, és Haltrichné Osvát Sárát közülük utóbbi három egészségi okokból nem lehetett jelen a rendezvényen, így levélben üdvözölték volt tanítványaikat.
Ma ünnepelni jöttünk össze, ünnepeljünk, hogy még vagyunk. Felejtsük el e napon minden bajunkat, az idôs korral járó „itt is fáj, ott is fáj” szavakat, legyünk vidámak, és csak a szépre, az ifjúkorunkra emlékezzünk! Fejtsük meg azt, hogy az eltelt több évtized életünkbôl miért nem tudja kitörölni a diákévek emlékeit, az akkor kialakult barátságokat, az összetartás kapcsait mondta a 60. találkozóját ünneplô Csernátoni József, a rendezvény szervezôje.
Nagy János, a képzô volt tanára elmondta, a szászrégeni magyar tanítóképzô növendékei mind a városokban, mind a falvak fûtetlen iskoláiban egyaránt megállták helyüket. Tiszta lelkiismeretû emberként vitték tovább a képzô szellemét, harcoltak a magyar oktatásért, iskoláink megmaradásáért, ugyanúgy, ahogy azt teszik ma fiatalabb társaik a Mikó Kollégium ügyében. A találkozó során beszédet mondott még a Marosvásárhelyen élô dr. Lázár Sándor egyetemi tanár, Fodor Sándor tanár-igazgató, és Kajcsa Jenô tanító mindhárman a szászrégeni képzô hajdani diákjai.
Az ünnepi mûsort kiegészítette a mûvelôdési ház Csim-Bumm ifjúsági színjátszó csoportjának elôadása. A közös fényképezés után a jelen levô véndiákok évfolyamok szerint volt osztályaikba vonultak, ahol felelevenítették a diákéveket, emlékeiket.
Fábián András
