Valójában ki is Soros György, mik a szándékai és azok honnan erednek? Több eset is lehetséges: az irányító pénzügyi világelit szerves része; az irányító pénzügyi világelit céljainak kiszolgálója, végrehajtója; önálló játékos, aki a világelithez csak lazán kapcsolódik.
Valójában ki is Soros György, mik a szándékai és azok honnan erednek? Több eset is lehetséges: az irányító pénzügyi világelit szerves része; az irányító pénzügyi világelit céljainak kiszolgálója, végrehajtója; önálló játékos, aki a világelithez csak lazán kapcsolódik. Ennek eldöntése korántsem egyszerű kérdés, már csak azért sem, mert nem véletlenül éppen azokat a tényeket nem ismerjük, amelyek a fenti kérdést egyértelműen eldöntenék. Vannak viszont olyan információk és tények, amelyeket ismerünk.
Először is van egy gazdasági, pontosabban pénzügyi tevékenysége, amelynek legjellemzőbb vonása a brutális, gátlástalan, embereket és országokat nem kímélő haszonszerzés. Az utóbbi évtizedek során gyakran játszadozott délkelet-ázsiai országokkal (Thaiföld, Malajzia), de még arra is volt példa, hogy megrendítette az angol fontot (1992). A részletek taglalása helyett állapítsuk meg, hogy a pénzügyi területen alkalmazott kíméletlen módszerével olyan vagyonra tett szert, ami alkalmassá tette arra, hogy a világ egészével kapcsolatban fogalmazzon meg célkitűzéseket – akárcsak a Rotschildok, Rockefellerek és más, a világ pénzügyi elitjéhez tartozó dinasztiák.
Soros meg is tette ezt a nyitott társadalom (open society) elméletével, amely lényegében a neoliberális gazdaság- és társadalomfilozófia egyfajta kifejezésmódja a pénzek, áruk, szolgáltatások, emberek szabad mozgásával, a nyitott határokkal, a piac által irányított globalizációval, amely végső soron maga alá gyűri a (nemzet)államokat is – persze mindenki javára és örömére. Soros ugyanakkor nézeteit és gondolatait soha nem rejtette el a nyilvánosság elől, sőt ezeket folyamatosan a közvélemény elé tárja interjúkban, könyvekben, vagy éppen a Project Syndicate című honlapon is. Soros könyveiben egészen odáig elmegy, hogy lényegében azokat a pénzügyi és gazdasági folyamatokat is elemzi – sajátos „tárgyilagossággal” –, amelyeknek ő az egyik meghatározó szereplője. Aktív a politikában is: otthonában, az Egyesült Államokban a demokrata politikusok kampányát, illetve a demokratákhoz köthető alapítványokat hatalmas pénzekkel támogatja.
Ami viszont különösen fontos: Soros mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt Európának. Korábban sajátos módon és eszközökkel segítette a közép- és kelet-európai államok demokratizálódását (erről magyar viszonylatban bőven lenne mit írni, s korántsem csak a feltétlen dicséret hangján), úgy természetesen, hogy közben a saját profitszempontjairól sem feledkezett meg egy pillanatra sem. Az utóbbi években viszont egyre inkább hangoztatja Európa, illetve az Európai Unió egységesítésének, a föderális Európai Egyesült Államok létrejöttének a szükségességét. (Többek között támogatta a British Future nevű szervezetet, amely az EU-szkeptikus, Nigel Farage által vezetett Függetlenségi Párt ellen lépett fel.)
„Európa-barátsága” azonban ebben az évben, a menekülthullám felerősödésével, az invázió beindulásával vált igazán látványossá. Már a hatpontos javaslatának nyilvánosságra kerülése előtt kiderült, hogy az általa támogatott civilszervezet (W2eu) milliós példányszámban osztott-oszt szét tájékoztató füzeteket az Európába készülő menekültek között; ezek a propagandaanyagok azt szolgálják, hogy a migránsok minél könnyebben juthassanak el az általuk választott célországba, illetve egy Soroshoz köthető civil hálózati kapcsolatrendszert kínálnak fel nekik (mely hálózatok a továbbiakban is „gondoskodhatnak” róluk).
Soros hatpontos javaslatából általában az évenkénti egymillió migráns Európába engedését, a nekik fejenként nyújtott évi 15 ezer eurós támogatást emelik ki, valamint azt, hogy az ehhez hiányzó pénzt az EU által kibocsátott kötvényekből fedezhetnék a tagállamok, tehát a további eladósításukra tesz javaslatot az „EU-barát” Soros. Kevesebb szó esik azonban arról az ötletről, hogy létre kellene hozni az EU-ban egy egységes migrációs hivatalt, amelyik központilag döntene a migrációt illető kérdésekben. Vagyis Soros javaslata nem jelentene mást, mint hogy a tagállamok végképp elveszítenék a szuverenitásukat a menekültek befogadásával, a határok bezárásával, az ellenőrzéssel kapcsolatban, mert minden ilyen döntési jog e fenti központi hivatalhoz települne.
Szorosan idetartozik, hogy a korábban említett, Soroshoz köthető Project Syndicate nevű honlapon nemrég egy bizonyos Mohamed A. El. Erian nevű úr egy írást tett közzé, amelyben azt fejtegeti, hogy a migránsválság katalizátora lehet annak, hogy a végleges (!) európai egyesülési folyamat minden szinten (!) megvalósuljon. Megfogalmazása szerint a jelenlegi helyzet alkalmas arra, hogy a még nem teljes politikai, intézményi és pénzügyi felépítmény kiépítésében egy döntő lépést tegyünk előre… – gondolom, nem véletlenül került ez az írás a honlapra. Német kutatások alapján ma már tudható, hogy Soros György tizenkét olyan, nemzetközi alapítvánnyal áll kapcsolatban, amely célul tűzte ki, hogy hatalmas pénzekkel támogatja a migránsok előtt teljesen nyitottá váló – és ezzel önmagát végleg feladó! – Európa létrehozását.
Mindezek alapján egy sajátos munkamegosztásra figyelhetünk fel Soros György és a pénzügyi világelit között: amíg az utóbbiak elsősorban pénzügyi eszközökkel, eladósítással, nemzetközi pénzügyi szervezetek által, valamint félig-meddig oktrojált gazdasági szerződéseken keresztül (lásd a tervezett TTIP) próbálják Európát térdre kényszeríteni és centralizálni, addig Soros György civil- és álcivilszervezetek hálózatának létrehozásán, finanszírozásán, valamint a neoliberális alapú „nyitott társadalom” ideológiájának nyilvánosság előtti hangoztatásán keresztül igyekszik ugyanezt elérni. A végső cél nem más, mint a nemzetállamok térdre kényszerítése – különös tekintettel ránk, magyarokra, akik igen sok borsot törünk Sorosék orra alá. Ezt két irányból lehet megtenni: egyfelől a globális piac által, amelyik mintegy „behatol” az államba és szétmarja annak szuverenitását, közjó iránti felelősségét, másfelől a „civil társadalom” felől, amelyik viszont mintegy alá ásva az államot rendíti meg azt. Soros elsősorban az utóbbit teszi.
Soros, furamód, segít abban, hogy megértsük, kikkel és mivel szemben kell foggal-körömmel védekeznünk.
A szerző politológus
Fricz Tamás
Magyar Idők
