Szászrégen.ro hírek és információk a városból
Related Articles
Az újesztendőben is több jeles Maros megyei kötődésű személyiségről emlékezhetünk meg születésének vagy halálának kerek évfordulóján. Mai lapszámunkban olyan személyek névsorát állítottuk össze, akiknek 2016-ban van születésük vagy elhalálozásuk 200, 150, 100 vagy 50. évfordulója. A névsor a teljesség igénye nélkül készült, hiszen többek neve kimaradt a felsorolásból. (Pl. Nyerges Gábor tisztiorvos, Nyárády Erasmus Gyula botanikus, Lázár Dénes honvédezredes, Szilágyi János orvos, Magyarósi Szőke József tanár, költő, Simó Attila lelkész, egyházi író stb.)
Árkosi Mózes (1816, Bözöd – 1886, Bözöd) unitárius lelkész. Tanulmányait Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte, majd tanított Nagyajtán és Árkoson. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, majd a Makk-féle összeesküvésben. Elfogták és Szebenben majd Josephstadton raboskodott. 1857-ben szabadult és Bözödön mint pap szolgált 1873-ig.
Ádám Imre (1916 – 1968, Marosvásárhely) orvos, bőrgyógyász. A marosvásárhelyi Bőrgyógyászati Klinika főorvosa, venerológus, az Egészségügyi Iskolaközpont tanára.
Bodola SamuelBodola Sámuel (1790 – 1866) református püspök, tanár. Tanulmányait Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden, majd Göttingenben végezte. 1816-tól lelkész, 1818-ban a marosvásárhelyi Vártemplom papja és a Református Kollégium filozófia tanára, 1833–1841 közt rektora. 1852-től helyettes, majd 1861-től rendes püspök és királyi tanácsos. Kolozsváron hunyt el, de a marosvásárhelyi Vártemplomba ravatalozták fel és a Református Temetőbe temették el.
Bustya Lajos (1866, Marosvásárhely – 1933, Marosvásárhely) ács-, kőműves-, építőmester, építkezési vállalkozó, gyártulajdonos, ipartársulati elnök. Katonai szolgálata idején Leinbachban szerzett építőmesteri képesítést. Európa szinte minden országában dolgozott kőművesmesterként. 1890-ben a zágrábi 13. hadtest hadmérnöke. Építkezési szakkönyveket fordított magyarra németből. 1892-ben átvette édesapja 1874-ben létesített marosvásárhelyi fa- és épületelem üzemét. Ettől kezdve a város egyik vezető személyisége, több középület, templom, intézmény alkotója. (pl. Kereskedelmi Bank, Polgári Fiúiskola, unitárius templom, nyárádmenti vasút és épületei stb.)
Fekete József (Schwartz Jakab) (1866, Marosvásárhely – 1940, Budapest) gépészmérnök. Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Zürichben végezte, ahol 1888-ban szerzett oklevelet. Tanársegédnek maradt a zürichi egyetemen, majd Németországban dolgozott 1892-ig, amikor hazatért. 1894-ben megalapította városunkban az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát, amelynek igazgatójává nevezték ki (1894–1908). Később iparoktatási főigazgató, megszervezte a technológiai múzeumot, és közreműködött a székely iparfejlesztési mozgalomban. 1908-tól a Kereskedelmi Minisztériumban iparoktatási főigazgató, miniszteri tanácsos, majd helyettes államtitkár. 1832-ben nyugalomba vonult. 1913-ban nemességet kapott a királytól náznánfalvi előnévvel.
Farkas Ferenc (1903, Marosvásárhely – 1966, Budapest) szakíró, politikus, könyv és lapkiadó, közgazdász. A budapesti műegyetemen közgazdaságtant tanult, de tanulmányait 1925-ben abbahagyta. A Cseh Légió Bank bécsi fiókintézetének tisztviselője lett, majd művészettörténetet hallgatott Budapesten. 1929–1938 közt a Bíró Könyvkiadó szerkesztője, az Ars Hungarica és az M. Grafika című sorozatok kiadója. 1939-ben egyik alapítója volt a Márciusi Frontnak és a Nemzeti Parasztpártnak. 1943-ban tagja a sajtókamarának mint a Szabad Szó kiadója és szerkesztője, 1945-ben nemzetgyűlési képviselő és az Országos Munkabérmegállapító Bizottság elnöke, valamint az Országos Földhitel Intézet elnök vezérigazgatója, az Országos Szövetkezeti Hitelintézet elnöke, a Magyar Művészeti Tanács főtitkára. 1946-tól kiadója az Ilyés Gyula szerkesztésében újból indult Válasz c. folyóiratnak. 1953-56 közt az OTP-n belül működő Pedagógusok és Tanulók Takarékpénztárának a vezetője. 1956. november 2–4-e közt a Nagy Imre koalíciós kormányában államminiszter. Az OTP dolgozója nyugdíjazásáig.
Gálffy Mihály (1816 – 1854, Marosvásárhely) ügyvéd, szolgabíró, tanár. Tanulmányait Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte. Székelykeresztúr szolgabírája, majd 1848-ban ügyvédi irodát nyitott Marosvásárhelyen. Később a Református Kollégium tanára lett. Részt vett a Makk-féle összeesküvésben, amiért 1854. március 10-én a Postaréten kivégezték.
Hajnal József (? – 1866, Marosvásárhely) városi tanácsos, főbíró. 1807-ben királyi táblai írnok, 1808–1837 közt szenátor, 1825-ben csőd- és árszabályozó biztos. 1829-ben a város főbírája, 1849-ben a vár felvigyázó biztosa. A harcokból hazatérő katonák megsegítésére pénzgyűjtést szervezett. A város az egyházak által adományozott harangokból öt ágyút öntetett, amelyeket egy esetleges újabb támadás esetére, a várban helyeztek el. A Gecse-féle Emberszereteti Intézet alapításában a várost képviselte.
Hints ElekHints Elek (1893, Marosvásárhely – 1966, Budapest) orvos, egyetemi tanár, orvostörténész. Tanulmányait Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Bázelben végezte, majd oklevelét Budapesten szerezte. Részt vett az I. világháborúban mint egészségügyi hadnagy. 1921–24 közt Budapesten, majd Szegeden volt gyakornok tanársegéd. 1928-tól a gyulai állami kórház nőgyógyászatának főorvosa, 1938–1945 közt a budapesti egyetem tanára, és a szülészet igazgatója.
Makkai András (1916 – 2001, Marosvásárhely) jogász, jegyző, jogtanácsos. A II. világháborúban tiszti szolgálatot teljesített, majd Marosvásárhelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1961-ben „társadalmi rend elleni tevékenységért, és tiltott kiadványok terjesztéséért” letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult, 1966–1976 közt az Elektromaros alkalmazottja volt. 1996-ban megkapta a Hazáért és Szabadságért 1956-os emlékérmet.
Schuller Rudolf (Pávai Mihály) (1916, Erdőszentgyörgy – 1995, Kolozsvár) műfordító, irodalom- és művészettörténész. Németből, franciából és románból fordított műveit az Utunk közölte. Novelláit, regényeit álnév alatt jelentette meg.
Száva János Zoltán (1916, Csíkszépvíz – 2001, Marosvásárhely) ortopédsebész, egyetemi tanár. Csíkszeredában érettségizett 1934-ben, majd orvosi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1940–1944 közt tanársegéd, a frontkórház katonaorvosa, majd tartalékos orvos-zászlós. 1949-ben nevezték ki a marosvásárhelyi orvosi egyetemre tanárnak. A marosvásárhelyi Ortopédiai, Traumatológiai és Gyermeksebészeti Klinika létrehozója és vezetője 1950–1985 közt. 1982–1995 közt az egyetem konzultáns professzora.
Teleki SamuTeleki Sámuel (Samu) (1845, Sáromberke – 1916, Budapest) politikus, utazó, Afrika-kutató, felfedező. Debrecenben érettségizett, majd göttingeni és berlini egyetemeken állam- és gazdaságtudományi, valamint ásványtani, geológiai, földrajzi és csillagászati tanulmányokat folytatott. Hazatérése után huszártiszt lett, ahol alezredesi rangban vonult tartalékos állományba 1881-be. 1881–1905 közt országgyűlési képviselő a szabadelvű párt tagjaként. Ekkor ismerte meg Rudolf trónörököst, akivel haláláig szoros baráti kapcsolatot ápolt. 1886-ban 300 fős expedíciót szervezett Afrikába, ahonnan 1889-ben tért haza. Afrikában két tavat nevezett el Rudolf trónörökösről és feleségéről, Stefániáról. Ezek közelében egy vulkánt Teleki névről nevezett el később a tudós világ. 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. Végrendelete szerint Sáromberkén temették el a Teleki-kriptába.
központ.ro
