Navigáció: Kezdőlap / Erdélyi hírek / A kommunista rablás szentesítése

A kommunista rablás szentesítése

Újabb kisebbségellenes döntés született

Július 4-én a Giurgiui Törvényszék jogerős döntést hozott az Országos Erdőgazdálkodási Önálló Ügyvitelű Vállalat (RNP – ROMSILVA), a Maros megyei prefektúra és a báró Bánffy Dániel örökösei közötti perben, amelynek értelmében Ratosnya és Palotailva körzetében nem szolgáltatnak vissza 9.323 hektár erdőt volt tulajdonosainak. 2007-ben született végleges döntés arról, hogy az örökösök visszakaphatják az erdőt, azonban ezt utólag megtámadták a román állam hatóságai, és visszavonták a korábbi jogerős, végérvényes határozatot.

Az ügy immár több mint egyszerű magántulajdon-visszaszolgáltatás. Egyértelműen tükrözi azt, hogy miként működik a 21. században a román igazságszolgáltatás.

A magyar közösség ellen az utóbbi időszakban hozott ítéletek egyértelműen igazolják, hogy összehangolt kisebbségellenes hadjáratról van szó, amelynek célja a román nemzetállam erősítése, a kisebbségi lét ellehetetlenítése.

„Történelmi döntés”

A Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság által a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben Ovidiu Chiorean mérnök-igazgató történelmi döntésként említi a Giurgiui Törvényszék határozatát. Örömét fejezte ki, hogy az általuk felhozott komoly indokok alapján sikerült megőrizni az állami vagyont. Ugyanakkor hozzátette, hogy minden jogi úton tovább harcolnak azért, hogy a jövőben „a mi erdeink szakemberek kezén maradjanak.”

A közleményben a következőképpen részletezik a jogi kálvária útját. A szóban forgó területet Bánffy Dániel „feltételezett” örökösei a 247/2005-ös törvény alapján igényelték vissza. A Maros megyei földosztó bizottság elutasította az igénylést, mivel az erdőt nem az 1945. március 6-a után létrejött kommunista rendszer törvényei alapján sajátították ki, hanem azért, mert „a báró ellenségesen viselkedett a román állammal”.

Ennek ellenére az örökösök törvényszéki úton elérték, hogy 2007-ben végleges, jogerős határozat szülessen a tulajdonjog visszaszolgáltatására és a birtoklevelek kibocsátására.

Az erdészeti igazgatóság a prefektúrával karöltve – az erdészet közleménye szerint – már 2005-től levéltári kutatást folytatott azért, hogy bebizonyítsa báró Bánffy Dániel románellenes attitűdjét. Végül a volt szekuritáté dossziéit tanulmányozó központban (CNSAS) 2014-ben felfedeztek „egy sor meghatározó dokumentumot”, amelyek alapján kérték az előző határozat visszavonását. A közlemény szerint ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy báró Bánffy Dánielt „az ország katasztrófáját okozókat és a háborús bűnösöket sújtó 312/1945-ös törvény alapján börtönbüntetésre és vagyonának teljes elkobzására” ítélték „az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekre való felbujtásért”.

Ennek alapján tehát 2014-ben rendkívüli módon megfellebbezték a szászrégeni bíróság által 2007-ben hozott határozatot. Az ügyet áthelyezték a Giurgiui Bíróságra, ahol teret adtak a fellebbezésnek. A bíróság határozata értelmében „megerősítették” az erdészeti hivatal és a prefektúra által fenntartott álláspontot, miszerint az 1944. szeptember 12-én megkötött fegyverszüneti egyezmény 8. cikkelye alapján a háborús bűnösökre, távollevőkre (absenteişti) és a kollaboránsokra, a román állam és a szövetséges hatalmak ellenségeire nem vonatkozik a földtörvény, azaz nem szolgáltatható vissza a jogtulajdon. A közleményben pontosítják, hogy a 9323 hektár erdőt nem szolgáltatták vissza (nem mérték ki), így továbbra is a román állam tulajdonában van.

A bemutatott eset – áll a továbbiakban a közleményben – része azon kezdeményezéseknek, amelyeket a Romsilva Rt. a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóságon keresztül a prefektúrával közösen folytat azért, hogy megvédje az országos erdőgazdálkodási vállalat vagyonát. Folytatják a pereket a „jogtalanul” visszaszolgáltatott mintegy 20.000 hektár erdőtulajdon megőrzésére (amit jogtalanul igényelnek vissza a Bánffy, a Kemény és az Éltető család leszármazottai). Az említett hivatalok továbbra is jogi úton keresnek lehetőséget arra, hogy az említett erdőterületek visszaszolgáltatására hozott végleges, megfellebbezhetetlen döntéseket visszavonják. Konkrétan ez arra a 24.000 hektár erdőre vonatkozik, amelyet a Maros Megyei Erdészeti Igazgatóság 2012-ben visszanyert a Brăilai Bíróságon, ahol eldöntötték, hogy a Gödemesterháza Uradalmi Rt. jogtalanul kérte vissza vagyonát, ugyanakkor egy másik esetben 2015-ben a Botoşani-i Bíróság döntött szintén az erdészeti igazgatóság javára az Éltető család ellenében, és mintegy 14.000 hektár erdőt nem szolgáltattak vissza.

A család álláspontja

Bánffy Dániel leszármazottai nevében Bánffy Farkas szintén közleményt juttatott el hozzánk, amiben a Giurgiui Törvényszék által hozott ítéletet, illetve az erdészeti igazgatóság közleményében is nyilvánosságra került állításokat cáfolják a következőképpen.

„2007-ben egy független bíróság, aprólékos és összetett bizonyítási fázis után, végleges ítélet alapján, visszaszolgáltatott Bánffy Dániel örököseinek 9323 hektárnyi, a román állam által a kommunista diktatúra alatt jogtalanul elkobzott erdőterületet. Az illetékes román hatóságok 10 éven keresztül megtagadták ennek a végleges bírói ítéletnek a végrehajtását, és soha nem adták ki a birtoklevelet erre a földterületre. Mindezt annak ellenére tették, hogy ez törvényes kötelezettségük lett volna, illetve hogy a végleges bírói határozat megtagadása és végre nem hajtása bűncselekmény, jelen esetben hatalommal való visszaélés. Ehelyett a román hatóságok több perújrafelvételi kérést indítványoztak, különböző indokokkal. Eddig a bíróságok 4 darab perújrafelvételi kérést utasítottak el. Mindeddig az áthelyezési kéréseket is elutasította a Legfelsőbb Bíróság, megállapította, hogy a Maros megyei bírók független és kompetens döntést hoznak ezekben az ügyekben. A Maros megyei Prefektúra 2014-ben indítványozta az ötödik perújrafelvételi kérést. Ezt a dossziét a Legfelsőbb Bíróság áthelyezte Maros megyéből a Giurgiui Bíróságra. A Giurgiui Bíróság 2018. március 15-én megsemmisítette a 2007-ben meghozott, végleges határozatot. Ezt a döntést 2018. július 4-én másodfokon jóváhagyták, és jogerőre emelkedett a Giurgiui Törvényszék határozata értelmében. Ebben a hatóságok ismételten kérték a 2007-ben hozott ítélet megsemmisítését, ezúttal felhasználva egy koncepciós per keretén belül kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző, szégyenletes 1952-es bírói ítéletet, amelyet a Nemzeti Levéltárból kértek ki. Ez az ítélet korábban is elérhető volt az állam képviselői, illetve a nyilvánosság számára, ezt az ítéletet sem az örökösök, sem a levéltár nem rejtegette. Ezek a dokumentumok tehát nem indokolták a perújrafelvételt, így maga a perújrafelvétel sem volt jogszerű. Az 1952-ben hozott, az etnikai diszkrimináció szellemében született határozat »osztályellenségnek és háborús bűnösnek« nyilvánítja Bánffy Dánielt, azzal az indoklással, hogy elfogadhatatlan az a megoldás, miszerint a sovén, kizsákmányoló osztály egyik tagja büntetlenül maradjon. Erre az ítéletre hivatkoznak most, 2018-ban.

A Giurgiui Törvényszék teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy 1946-ban, egy akkor még független bíróság, a Kolozsvári Táblabíróság, véglegesen felmentette Bánffy Dánielt ugyanezekért a bűncselekményekért. 1946-ban sem védekezett Bánffy Dániel, meg sem jelent az ellene zajló per során, a per koncepcionális jellege teljesen egyértelmű volt, a benne felhozott vádak nevetségesen koholtak. Az összes tanúvallomás megerősítette, hogy Bánffy Dániel jelen sem volt a perben felsorolt bűncselekmények elkövetésénél. Mindezek ellenére 1952-ben a kommunista diktatúra nyomására újraindították a Bánffy Dániel elleni tárgyalást, és megsemmisítve az 1946-ban kimondott, végleges, felmentő határozatot, ezúttal a Bukaresti Törvényszék elítélte Bánffy Dánielt, és elrendelte vagyona elkobzását. Egy szégyenletes, alaptalan, kommunista határozatról van szó, amelynek egyetlen célja példa statuálása volt. Nagyon fontos kiemelni, hogy 1952-ben már javában dúlt a kommunista diktatúra, és az összes magántulajdont rég államosították, így a jelen ítélet tárgyát képező, korábban Bánffy Dániel tulajdonában levő erdőterületek is az állam tulajdonát képezték már az 1947–1948-as évektől kezdődően, tehát 1952-ben nem volt mit elkobozni tőle.

Nagy csalódás Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei, a Bánffy család számára, hogy 2018-ban, egy jogállamban, amely tagja az Európai Uniónak, a kommunista diktatúra által rendezett koncepciós per eredményét veszik alapul, egy 10 évvel ezelőtt meghozott végleges bírói határozatot semmissé nyilvánítva. Jelen ítéletben ugyanaz az indoklás, mint a legsötétebb sztálinista időkben, azt állítva, hogy ezeknek a magántulajdonban levő, jogszerűen szerzett földterületeknek az elkobzása teljesen jogos volt. Az érintettek egyöntetű véleménye, hogy ezt az ítéletet nem az igazság és a jogszerűség szellemisége, hanem az etnikai diszkrimináció és a haszonszerzés motiválta, mindez a 21. században az Európai Unióban. Sajnos nem marad más hátra, mint nemzetközi bíróságokhoz fordulni. Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei ezt meg is fogják tenni.”

Tudomásunkra jutott, hogy a család még nem kapta kézhez a bírói határozat indoklását. Van, amikor erre több mint fél évet kell várni. De ahogy ezt hivatalosan kézbesítik, elindítják az eljárást, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak jogorvoslatért.

Fölháborító és elfogadhatatlan döntés

Mivel az utóbbi időben több olyan bírósági határozat látott napvilágot, amely az egykori magyar egyházi és/vagy kisebbségi köz- vagy magántulajdonban levő ingatlanok visszaszolgáltatása ellen született, megkérdeztük Kelemen Hunort, az RMDSZ országos szervezetének elnökét, aki a következőket mondta lapunknak.

– Annak ellenére, hogy Románia elkötelezte magát a kommunista rendszer által elkobzott ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatása mellett, az országnak az Európai Unióhoz, illetve a NATO-hoz való csatlakozását követően egyre több olyan bírósági határozat születik, amely ennek ellentmond. Nemcsak erdőkről, földterületekről, hanem iskolákról és más ingatlanokról is szó van. Elég megemlíteni a Mikó-pert vagy a Batthyaneumot, ahol félreértelmezés miatt nem adják vissza az egyház tulajdonát illető ingóságokat és ingatlant. (Sz. m.: Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2012-ben bírságot rótt ki a román államra, amiért 14 év alatt nem értesítette az egyházat arról, hogy milyen döntést hozott a Batthyaneum ügyében. Az egyház álláspontja szerint a könyvtárat és a csillagvizsgálót Batthyany Ignác püspök végrendeletileg a római katolikus egyházra hagyta, és a végrendeletben szereplő „Erdély provincia”, amely alapján a román állam jogutódként lépett fel, az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelenti. Ezzel szemben a román állam azt állítja, hogy a püspök nemcsak az egyházra, hanem Erdélyre is hagyta a könyvtárat, Erdély pedig ma Románia része, ezért a román államot illeti meg a tulajdonjog.) Ugyanakkor a szóban forgó eset igazolja, hogy amit magánszemélyektől elvettek, megint csak ilyen mondvacsinált ürüggyel újraállamosítják az 1950-es években a kommunista bíróságok által hozott politikai döntések értelmében. Megengedhetetlen, hogy a 2018-ban hozott döntéssel visszafordulnak ugyanahhoz a gyakorlathoz. Ez fölháborító és elfogadhatatlan! A jogorvoslást tovább kell keresni bírósági úton, ezért a családnak folytatnia kell az eljárást. Ezzel kapcsolatban politikai megoldást nem látok kivitelezhetőnek. Az viszont egyértelmű, hogy a bírósági szolgáltatás állapotával, helyzetével, a joggyakorlattal gondok vannak, amelyeket a tapasztaltak alapján saját bőrünkön érzünk.

Az ilyen és sokkal bonyolultabb ügyekben születtek hasonló döntések, amiért szükség van arra, hogy az igazságszolgáltatást más, új alapokra helyezzük. Nem azért szállunk síkra, mert meg akarjuk állítani a korrupcióellenes harcot, ahogy ezt bírálóink állítják, hanem azért, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő többet. Ezt a rablást nem szabadna folytatnia a román államnak. Románia maga döntött úgy, hogy vállalja a teljes visszaszolgáltatást. Erre nem kényszerítette senki. Vannak országok, ahol nem szolgáltattak vissza semmit, de tisztességes kárpótlást nyújtottak, mint pl. Magyarországon. Ha ezt az utat választotta Románia (sz.m.: a teljes visszaszolgáltatást – restitutio in integrum), akkor ezen az úton kell haladnia. Ha pedig változtatni akar, akkor a parlamentben kell törvényt hozni, de ez így, ahogy most van, nem igazságos. Sajnos az igazságszolgáltatás döntései ellen politikailag nem lehet semmit tenni. Nyilván nem mindegy, hogy olyan törvények születnek, amelyek a demokráciát szolgálják, vagy csak az áldemokrácia látszatát keltik. Amennyiben rendellenességet tapasztalunk, egyeztetünk partnereinkkel. Ha Románia jogállam, akkor ez azt jelenti, hogy a törvényeket alkalmazni, betartani kell. A politikusoknak az a feladatuk, hogy a jogállami rendszert működőképessé tegyék, hogy minden olyan ügyért kiálljanak, amely a kisebbséget érinti – mondta többek között lapunknak Kelemen Hunor.

Vajda György
Népújság

A szerző szászrégen.ro

Egy akinek nem tetszik a jelenlegi helyzet.

Szólj hozzá

E-mail címed nem közöljük nyilvánosan.A kötelező mezőket * jelöli *

*

Az oldal tetejére